Nagyon érdekes,hogy mindenki CSAK a serdülők problémájának tekinti az anorexiát!
Én 43 éves voltam mikor diagnosztizálták nálam.Addig is nagyon vékony voltam de soha nem volt testkép zavarom.Mindig is hízni szerettem volna,injekciók,és tabletták segítségével kínoztam magam,és közben elláttam a családomat,folyamatosan tanultam,vezető beosztásban voltam,2 gyermeket felneveltem.Maximalista voltam az élet minden területén.Majd mikor beteg lettem( vagy kiderült) pszichológus kezelt és ma is teszi,ennek köszönhetem,hogy híztam,és nagyon boldog voltam,hogy végre nőként érezhetem magam a bőrömben.Nagyon furcsa volt mikor passzos volt rám a farmer,mikor viselhettem melltartót,és minden " rajtam volt",nem lötyögött.Nagyon hálás vagyok a pszichológusomnak,és annak a hihetetlen kitartásnak amit éveken keresztül rám fordított!
Vajon én vagyok a a "fehér holló" aki ilyen későn lesz beteg életveszélyesen?
Jó lenne tudni ,hogy én vagyok a " fehér holló" vagy más nő is későbbi korban lett beteg,vagy legalábbis lett nyilvánvaló az anorexiája .

Hát ez egy eléggé fogas kérdés,mert a mai rohanó világban ez egy szerintem nem egé szséges dolog....először a kisgyermek szemideg rendszere nem teljesen fejlett,azonkivül olyan mint a drog.Miért fosszuk meg a gyermekeinket az olvasás örömétől,a mesék világától,és nem beszélve a könyvek lapjainak a forgatásától....a kisgyermek fejlődése a szülőktől is függ,mert a kisgyermekkori meseolvasás gazdagítja a szókincsét,a kis fantáziáját,és kellemes elfoglaltság mindkét fél számára az együttlét.....és mi ad nagyobb örömet egy szülőnek mint gyermeke egészséges fejlődése.Ebben a rohanó világban nagyon kényelmes a tv. és a számítógép is,de a gyermekek leszoknak az olvasásról,a gondolkozásról....függővé válnak már zsenge koruk ellenére a technika adta rákfenétől.Lehet,hogy a gondolataim régimódi gondolkozásra vallanak,de a mai gyermekek a számtani négy alapműveletet sem ismerik ........mert gondolkozásuk függ a géptől,olvasni is nem a könyvet olvassák,hanem a nettről veszik le,ahelyett,hogy a könyv lapjait forgatnák,és élveznék az olvasás örömeit.

Én nem olvastam az interneten közzétett házassági problémát, de megértem Editet.
Ebben az elmagányosodó világban sokszor az ember olyan szalmaszálakba kapaszkodik mint az interneten közzétett végre kimondott, leírt lehetőségbe. Sajnos ezzel sokan visszaélhetnek, sokan olvassák. Az ember így kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülhet, mintha csak a szomszéd, vagy barátnő, munkatársnő tud bizonyos dolgokról.
Kezdődő, vagy már kialakult depressziónk ellen fórumozzunk egymásnak a velünk történt jó hírekkel, /lehet bármilyen apróság is/ ezzel is erőt adva a másiknak.

Az iskola se ma, se régen nem töltötte be azt a szerepét, ami igazán fontos lenne, azaz lett volna az emberiség életében. A régi időkben bizony a fenyítés volt a mindennapi fegyelmező eszköz a mai időkben ez már nem működik, hisz a törvény védi a személyiségi jogokat, igaz itt csak a gyerek jogairól van szó, mert bizony a pedagógus is ember, és az ő jogait már kevésbé tartja szem előtt a jog. Tehát mind látszik egyik megoldás sem jó, hisz míg az egyik rendszerből félelmekkel teli, lelki és testi terrorral próbál tudást közvetíteni, a másik rendszerben meg a túlzott lojalitás, engedékenység, beskatulyázás, az mely sehova sem vezetett, vezet. Mondhatnám az arany középutat kéne megtalálni, de ehhez bizony azok aki tanítanak, el kéne felejteniük a saját tanulmányaik megszerzése alatt az iskolákban vagy az életükből hozott, szerzet rossz tapasztalataikat, és teljesen úgy szisztémákat, módszereket kéne megtalálniuk, azaz gondolatátalakuláson kéne átmenniük A pedagógus képzést is teljesen új alapokra kéne helyezni, sokkal jobban meg kéne szűrni a pedagógiai pályát választók alkalmasságát, mely segítségével kiszűrhető lenne az agresszivitásra, gyermek utálat, antiszociális hajlam, és egyéb olyan dolog is felszínre hozható ezáltal ami kizárná azt, hogy a jövő nemzedékét olyanok tanítsák, akik erre alkalmatlanok. Az is igaz, hogy azok a gyermekek, akik elérték az iskolakezdéshez a megfelelő kort, bizony nagyon sokfélék. Különböző társadalmi helyzetekből jönnek mely bizony már meghatározhatja a gyermek első lépéseit az iskolában, sőt az óvodában is, sok minden kiderülhet személyiségéről, de itt is és az iskolában is vigyázni kell, ne skatulyázzák be a gyermeket, hisz mindenki képes a fejlődésre ha segítünk nekik továbblépni a bizonytalanságukon, kissebségi érzéseken, magukkal hozott rossz példák sokaságán, gátlásaikon stb. és bizony ehhez kellenek a jó pedagógusok, kik egyben pszichológusok is és nem a testi, és lelki , szellemi, elnyomás a céljuk, hanem maga az ember önmegvalósítása, és ezáltal egészséges, okos kis embereket adni a világnak. A mai kialakult helyzeten miképp lehet változtatni ez a kérdés?, hisz a sérülten kapott „felnőtt” anyagon már nagyon nehéz változtatni, tehát marad az a megoldás, amit a tanár a jog alapján alkalmazhat, mely bizonyos helyzetekben megoldásként is funkcionálhat, de, hogy ez egyik félnek sem jó az biztos, hisz csak megalkuvás létezik ilyen helyzetben, de a megoldást nem adja a hogyan továbbhoz.

A gondolkodó ember alapvatően szemlélődésre született. Az eddigi 40ezer év alatt annyira eltévelyedtünk,hogy ez már szinte felsem merül bennünk.Rabszolgákká váltunk /Többen tarják a rabszolgaságot magukénak,mint kényszernek"SENECA/ .Rabszolgává,rabszolgái lettünk a körülményeinknek,a szokásoknak/ "Mások példái szerint élünk,nem az ész szabályoz minket"SENECA. Ragaszkodunk a szükségtelen dolgokhoz,pedig a magunkéi lennénk,ha azok a miénk nem lennének! Mihelyt vágyunk tárgyát megszereztük, már ki is csavarta kezünkből a szabadságot! "Mily nyomorult míg vágyik, mily nyomorult,ha már elérte vágya tárgyát."SENECA. "Nem a veszteség a rossz,hanem a róla alkotott képzelet."SENECA.

Ezt az írást jó volt olvasni. Teljesen egyetértek vele.