Az iskola se ma, se régen nem töltötte be azt a szerepét, ami igazán fontos lenne, azaz lett volna az emberiség életében. A régi időkben bizony a fenyítés volt a mindennapi fegyelmező eszköz a mai időkben ez már nem működik, hisz a törvény védi a személyiségi jogokat, igaz itt csak a gyerek jogairól van szó, mert bizony a pedagógus is ember, és az ő jogait már kevésbé tartja szem előtt a jog. Tehát mind látszik egyik megoldás sem jó, hisz míg az egyik rendszerből félelmekkel teli, lelki és testi terrorral próbál tudást közvetíteni, a másik rendszerben meg a túlzott lojalitás, engedékenység, beskatulyázás, az mely sehova sem vezetett, vezet. Mondhatnám az arany középutat kéne megtalálni, de ehhez bizony azok aki tanítanak, el kéne felejteniük a saját tanulmányaik megszerzése alatt az iskolákban vagy az életükből hozott, szerzet rossz tapasztalataikat, és teljesen úgy szisztémákat, módszereket kéne megtalálniuk, azaz gondolatátalakuláson kéne átmenniük A pedagógus képzést is teljesen új alapokra kéne helyezni, sokkal jobban meg kéne szűrni a pedagógiai pályát választók alkalmasságát, mely segítségével kiszűrhető lenne az agresszivitásra, gyermek utálat, antiszociális hajlam, és egyéb olyan dolog is felszínre hozható ezáltal ami kizárná azt, hogy a jövő nemzedékét olyanok tanítsák, akik erre alkalmatlanok. Az is igaz, hogy azok a gyermekek, akik elérték az iskolakezdéshez a megfelelő kort, bizony nagyon sokfélék. Különböző társadalmi helyzetekből jönnek mely bizony már meghatározhatja a gyermek első lépéseit az iskolában, sőt az óvodában is, sok minden kiderülhet személyiségéről, de itt is és az iskolában is vigyázni kell, ne skatulyázzák be a gyermeket, hisz mindenki képes a fejlődésre ha segítünk nekik továbblépni a bizonytalanságukon, kissebségi érzéseken, magukkal hozott rossz példák sokaságán, gátlásaikon stb. és bizony ehhez kellenek a jó pedagógusok, kik egyben pszichológusok is és nem a testi, és lelki , szellemi, elnyomás a céljuk, hanem maga az ember önmegvalósítása, és ezáltal egészséges, okos kis embereket adni a világnak. A mai kialakult helyzeten miképp lehet változtatni ez a kérdés?, hisz a sérülten kapott „felnőtt” anyagon már nagyon nehéz változtatni, tehát marad az a megoldás, amit a tanár a jog alapján alkalmazhat, mely bizonyos helyzetekben megoldásként is funkcionálhat, de, hogy ez egyik félnek sem jó az biztos, hisz csak megalkuvás létezik ilyen helyzetben, de a megoldást nem adja a hogyan továbbhoz.

Válasz

Mi az ideális család, ha ennek a fogalmát és példáját ismernénk, akkor könnyű lenne megérteni és esetleg mintaként alkalmazni és a valóságba is átültetni. De ahány család annyi magával hozott példa az életből, ezáltal mindenkinek az az ideális, amit családjában megvalósít, vagy megpróbál megvalósítani. Erre is igaz a mondás, kinek a pap kinek a papné. A géneknek lehet, hogy van némi szerepe, de mint minden, az ember is formálható mindkét irányban. Mindenkinek az értékítélete és az elfogadhatóság mértéke a meghatározó. Tény vannak szélsőséges esetek, de miben nincs? Az tény, hogy érdemes az arany középutat választani és vigyázni, senki se kényszerítse a másikra a számára elfogadott mintát, mert lehet, hogy ami számára természetes, másnak az erkölcstelenség határát súrolja, súrolhatja. A szigorúan vett családon belül meg a két szülő közös megegyezésével gyakorolhatják azt a számukra ideálisnak tartott példát, mely nem sérti, és nem okoz gyermekének sem a korai éveiben, sem felnőtté válásuk esetén komoly gátlásokat és lelki sérüléseket. /Ez lenne a cél/. Mert tény a gyermekek nyitottak és ez által sérülékenyek, és ha figyelünk reakcióikra és érzéseikre, akkor nem hibázhatunk nagyot. Ideális család az által válhat egy kis közösség, mert a család bizony az, ha mindenki jól érzi magát benne, és ha ez megvan, akkor számára a valóságot tükrözheti még akkor is ha egy kívülállónak ez a példa nem az ideális állapotot tükrözi.

Válasz

Kedves Zsuzsa! A társadalom hatása ekkor is érzékelhetővé válik, hiszen a szülő tagja a társadalomnak. részesévé válik annak, hogy megszűnik a munkahelye, nincs fizetése, kilátástalan az élete. Ezt a gyerek is megérzi. A hírekből pedig értesül arról, hogy melyik politikus mennyit és hogyan sikkasztott megint. De nem akarom belekeverni a politikát.
A szülői minta tényleg fontos. Én tisztelem a pedagógusokat, mert nagyon szép hivatásuk van, ez tény. Ám nagyon ritka a jó pedagógus és nagyon meg kell becsülni őket. Saját példámat tudom felhozni. A fiam iskolájában sokkal jobb jegyet kap az, akinek az anyja vagy apja magasabb beosztásban van, mondjuk ügyvéd vagy bármi más. A rossz dolgozat jegyeiket nem írják be vagy átírják jobbra a tanárok. Én azt mondtam a fiamnak, hogy ne foglalkozzon ezzel, mert ők a rossz fiúk.
Nemrég én is iskolába jártam és vizsgáztam, ahol szintén szembesültem ezzel a tapasztalattal, hogy egyeseknek jobb eredményeik lettek a vártnál. Most én is átéreztem azt, amit a fiam. Nem könnyű feldolgozni, ha ilyen megkülönböztetéssel szembesülünk. Nekem is elment a kedvem a tanulástól, ugyanúgy, mint a fiamnak. Hát ez az intézmény felülmúlta az értékrendemet rendesen. Szerencsére a fiam értelmes és megértette, hogy ilyen a világ és még ő vigasztalt engem.
Azért kíváncsi lennék, hogy az említett tanárok és a szülők, valamint a gyermekeik milyen hatással vannak a társadalomra.

Előzmény

Válasz

Gyakorló pedagógusként az a tapasztalatom, hogy egy 30 fős csoportnak az egyharmada szenved magatartás-, vagy viselkedészavarban. 3-6-7 éves gyermekekkel foglalkozom. Ebben a korban elenyészőnek mondható a társadalom közvetlen hatása, ez leginkább a családon keresztül realizálódik. Szerintem a cikk mindenképpen elgondolkodtató. A szülői minta és értékrend hatása a legerősebb, és az intézményes nevelés igen kevés mértékben képes azt felülírni. Tényleg tisztelet a kivételnek.

Válasz

Nem szeretnék okoskodni,de volt pedagógusként maximálisan egyetértek a cikkel.
Valóban nem könnyű feladat,de ma nagyon divat a szülők körében a hárítás.
TISZTELET A KIVÉTELNEK!!!

Előzmény

Válasz

Ez tökéletesen igaz! Két kamasz fiam van, értelmesek, inteligensek.Mióta kénytelen vagyok távol dolgozni csak egymásért vannak.Nagyon hiányzik a jelenlétem, a biztos kapocs, ami összekötött bennünket. Szinte eltávolodtunk egymástól. Sajnálom!!

Válasz

Szerintem is a gyermek a szülő példáját követi. Nagyon fontos, hogy a szülő hiteles legyen a gyermek előtt. Amit mondd vagy kér Ö is azt tegye. A gének is befolyásolják viselkedésünket, de a nevelésnek nagyobb a hatása. Fontos a pozitiv példaadás. Kis hibáink -amit talán észre sem veszünk, vagy nem látjuk hibának mig mi tesszük, csak a gyermekünk cselekedetében nő gerendává- sajnos.

Válasz

való igaz , nehéz a mai világban okosan nevelni a gyermeket.
azt hiszem, aki szülő nem tud okosan élni a jelen világban az nem is képes erre.
valahol minden ember a maga életének a ""kovácsa"" egy bizonyos szinten.
Nem szabad engedni embereknek, hogy maguk manipulálhatóak legyenek akár a média vagy bármi más által mert akkor már ember nem önmaga és az rossz út.
Ez saját vélemény sok -sok tapasztalat.

Előzmény

Válasz

Tényleg nincs könnyű dolgunk, hogy kiegyensúlyozott személyiségű legyen gyermekünk. Annyi minden megváltozott. Mások az elvárások, amiknek meg kell felelniük.
Én például egyre többet szembesülök a protekció hatalmával az iskolákban, ez nagyon lehangoló, és sok esetben elveszi a gyerek kedvét is a tanulástól.
A szórakozási lehetőségek is mások. Nagyon sok a fiatal lesz az alkohol rabja és borzalmas az erkölcsük is. Igen, ebben valóban a szülőnek is nagy szerepe van. Csak sajnos a rohanó világban valljuk be nincs időnk annyit foglalkozni velük, amennyit kellene.
A másik probléma pedig a Média hatása. Azt sugallják, hogy tökéletesnek kell lenniük a lányoknak, bombanőnek. Emiatt már fiatalon plasztikai műtétnek vetik alá magukat, és sokszor idősebbnek néznek ki valódi koruknál, aztán szép lassan kiégnek majd és depressziósak lesznek vagy K.-ák. Nekik sem könnyű, de a szülőknek sem az.

Válasz

Ezzel én teljes mértékben egyetértek. Nagyon sok minden múlik rajtunk -szülőkön-, de nem minden. Adig, míg kisebb a gyermek, még a mi szavunk-tettünk a döntő, de ahogy nő úgy már egyre kevesebb. Ha szerencsénk van boldog és kiegyensúlyozott lesz az élete.Nagyon nehéz a mai világban okosan nevelni a gyermekünket, mert ki tudja melyik az arany középút.

Válasz