Ismeritek azt a viccet, hogy az orvos bemegy a beteghez:

"Van egy jó hírem! Maga mégsem hipochonder..."

Pedig a képzelt betegek képzelgésein korántsem vicces viccelődni.

Gondolataikon eluralkodik az egészségük (betegségük...) miatti kényszeres aggodalom, ami általában egy súlyosabb pszichológiai kórkép - pánikbetegség, depresszió, kényszeresség - társtünete.

Kafka, Moliere, Warhol... a kiemelkedően tehetséges művészek, akik életük során szorongással küzdenek, tevékenységüket mintegy terápiaként is űzve, nem ritkán küzdenek hipochondriával.

Nincs mese, vége a nyárnak, véget értek az óvodai évek, kisded iskolába jár, hónapok óta izgatottan várta, hogy végre ő is nagy legyen...és mi egyre csak tépelődünk, álmatlan éjszakákon át, hogy biztosan így kell-e ennek lennie...

Mert jól emlékszünk, milyen ez, mit jelent iskolásnak lenni.

Minimum gerincferdülés, egyre romló látás, bőrkeményedés, és akkor még nem is beszéltünk a milliónyi apró traumáról, sérülésről és megpróbáltatásról, amik örökre nyomot hagyhatnak szemünk fénye érzékeny lelki világában.

A pattanás szomatizált lelki nyavaja, a pattanások gyilkolása pedig nem más, mint szándékos öncsúfítás!

A szinte kényszerbetegségként diagnosztizálható tünet hátterében azonban ennél sokkal összetettebb problémákat is megláthatnak a hozzáértő szemek: a leválás, eltávolodás, és a kötődés feloldatlan és megoldatlan drámáját, valamint a menekülést az intimitástól.

És közben stresszkezelésnek ez az igen "népszerű" formája maradandó nyomokat vés az arcunkba...

Meleg van, tömeg, fáradt vagy, hazafelé a munkából, sorban állva a kis sarki boltban, egyre fáradtabban és ingerültebben.

Pedig vége a napi robotnak, már a pihenés gondolatától is fellélegezhetnél, de egy pillanatnyi nyugtod nincs az utcákon, tereken, üzletekben, járműveken nyakadba zúduló, kéretlen szavaktól.

Naponta minimum tíz-húsz ember magánéletébe vagy kénytelen bepillantást nyerni, természetesen annak is a feketéllő szennyesége, és nem érted, miért is fogytán az erőd és a türelmed, és miért nem vágysz már semmi másra, csak csendre és nyugalomra?

Megdöbbentő, én-idegen, kontrollálhatatlan kényszergondolatok és kényszercselekvések - az őrület maga?

Hogy van az, hogy az egyik neves szakember állítja, olyan, hogy depresszió, nincsen? Míg a másik oldalról azt halljuk, hogy a depresszió gyakorlatilag testi baj, mint például a reuma...

Eltérő kialakulási mechanizmusa szerint a depressziónak minimum tíz altípusát különböztették meg. Hozzátéve azt is, hogy egy-egy traumatikus élmény kóros anyagcserezavart idéz elő, melyeket hosszú távon befolyásolják az agyi ingerületátvitelt.

Most akkor ez megint a tyúk és a tojás dilemmája?

A kora gyermekkori emlékeink erőteljesebben befolyásolják a jelenünket, mint hinnénk. Sokszor erőteljesebben, mint a mostani körülményeink. Mi más volna a magyarázat arra, ha valakinek minden feltétel és lehetőség rendelkezésére áll a boldoguláshoz, ahhoz, hogy derűs és gondtalan életet éljen, ám ő léptem-nyomon elgáncsolja saját magát. Vagy a másik példa, az örök optimista, aki a legnagyobb bajban is képes mosolyogva megoldani minden problémát.

Hiába igyekszünk a jelenünket saját ízlésünkre formálni, ha a múltunk gúzsban tart.

Homályos emlékképek, tudatunk mélyéről csak nagyritkán felbukkanó pillanatok erősebbek lehetnek a jelen valóságnál is.

A lélek betegségei gyorsabban terjednek még a sertés-influenzánál is, és hatalmas pusztítást képesek véghezvinni az emberi testben.

Több milliós nagyságrendű ma már a depressziós betegek, alkoholisták, skizofrének száma, de szerencsére mindenre akad megoldás.

Tovább...

Az még nem beteges, ha valaki nem veszi meg a természetellenesen hatalmasra érett almát, a mag nélküli szőlőt, vagy a friss gumiepret januárban.

De egyre többen vannak azok, akik bioboltból élnek (a bioboltok pedig belőlük), és a nap 24 órájában megszállottan kutatják a legegészségesebb, vagy annak kikiáltott ételeket.

Fiatalok, jómódúak, éegészségesek és szépek...és magányosak. Ők az ortorexiások.

Többnyire fogyókúrával kezdődik, és a többi táplálkozási zavarhoz hasonlóan teljes elszigetelődéssel ér véget, azonban jóval nehezebb fülön csípni, hiszen az ortorexiás beteg látszólag pusztán egészségesen étkezik.

Larry King és Bill Gates nem engedte, hogy elkészítsék géntérképét a skizofrénia gyógymódjának kidolgozásához.

Talán féltek a klónozott riválisaiktól?

Az kutatók nem csak a betegség okát, de annak hatátsos gyógymódját is képesek lesznek felfedezni a genetika segítségével.

Tovább...

Katasztrofikus gondolkodás, abszolutizáló gondolkodás, racionalizálás és bagatellizálás... ismerős? Ezek a gondolati mechanizmusok, ezek a hibás mentális eljárások vezetnek a testünket és lelkünket mérgező rossz érzésekhez és szorongáshoz.

Szendi Gábor A nyugalom ABC-je című írásában gyakorlati útmutatót nyújt a rossz beidegződések megváltoztatásához.

Tovább...