Fejünk felett a gazdasági világválság rémisztő árnyai tornyosulnak, rettegünk a munkánk, de még a párunk elvesztésétől, aggódunk a családunk jövőjéért ...mit tehetünk, hogy megkíméljük magunkat a legrosszabbtól, a pesszimista, depressziós bénultságtól, a kétségbeejtően sötét érzelmektől?

A helyzetet nem tudjuk hirtelenjében megváltoztatni, de segíthetünk magunkon, hogy könnyebben vészeljük át a nehéz időket.

Mielőtt eluralkodna rajtad a pánik, a félelem, a féktelen harag, vagy pengéért kiáltanál, és szeretnéd megspórolni az álmatlan éjszakák felesleges tömkelegét, próbáld meg racionalizálni a helyzetet. Tedd fel magadnak a következő kérdéseket:

- valójában mi bosszant?

- egészen biztosan megalapozottak a félelmeim?

- konkrétan hol, hogyan, és mennyire érint a helyzet?

Vagy képzeljük el a lehetséges legrosszabbat. Ha higgadtan végigmozizunk minden lehetséges tragédiát, rájövünk, hogy tulajdonképpen mindenre van rövidtávú megoldás, és az pont elég. Pont elég, ha csak ma higgadtan és racionálisan nézünk szembe a tényekkel, és csak ma megteszünk minden tőlünk tellhető legjobbat, hogy szerencsésen és egészségesen átvészeljük.

Egy krízis során tulajdonképpen az egész életünk afeje tetejére állhat, hát itt az idő, hogy önvizsgálatot tartsunk, és megkérdezzük magunktól:

- valójában mi a fontos nekünk?

- milyen értékeink vannak, milyen különleges tehetségünk, aminek kiaknázásába eddig nem sok erőt feccöltünk? Lehet, hogy felfedezzük magunkban azt, mire is vágyunk igazán, mi is érdekel valójában, miben tudnánk és szeretnénk kiteljesedni!

Nehéz időkben nem muszáj magunkra maradnunk a leküzdhetetlen rossz érzéseinkkel. Olvassuk ki végre azt a könyvet, nézzük meg végre azt a darabot, találkozzunk a rég nem látott barátainkkal, vegyünk egy illatos fürdőt, és figyeljünk jobban a testünkre!

Tanuljunk meg relaxálni, sajátítsunk el egy lazító légzéstechnikát, táncoljunk, ússzunk, mozogjunk! Így a felgyülemlett pusztító energiát a javunkra fordítva csak jót tehetünk magunkkal.

Amikor rettegünk a nélkülözéstől, az anyagi nehézségtől, hajlamosakká válhatunk arra, hogy elszigetelődjünk, és bepánikolt kiskakasként kuporogjunk az összegyűjtött javainkon, még saját magunkat is megfosztva az élet élvezetétől.

Pedig sokkal jobb érzéseket, békét teremt bennünk, ha könnyedén vesszük a dolgokat, az életet, és segítünk másoknak! Ha félsz, hogy elveszíted, amid van, megeshet...de ha ilyenkor jót teszel valaki mással, adsz a sajátodéból, hidd el, csak gyarapodhatsz. Valódi értékekre tehetsz szert: szeretetre, kapcsolatokra, meghittségre, közelségre. Ezek az érzések megnyugtatnak, kitöltik a félelem keltette űrt, messzire tűnik a pesszimizmus, a pánik és a letargia!