A kényszerbetegség az, amikor valaki folyton kezet most, pedáns rendben tartja a cuccait és háromszor visszamegy bezárni az ajtót. Igaz? Nem igaz. A kényszerbetegségnek becézett obszesszív-kompulzív zavar (OCD) egy súlyos és kínzó pszichiátriai betegség, ami jóval bonyolultabb, mint azt sejtenénk. Összeszedtük hát a betegséggel kapcsolatos leggyakoribb tévhiteket.

Ha valaki a rítusok és szokások rabja, akkor kényszerbeteg

Sokunknak vannak berögzült szokásai, dolgok, amiket szeretünk egy adott módon, meghatározott sorrendben végezni.

 Majdnem járványszerűen nő az agyi megbetegedések száma az Egyesült Államokban – állítja egy új tanulmány, mely a Surgical Neurology Internationalben jelent meg. A kutatók az 1989-es adatokat hasonlították össze a 2010-esekkel, 21 nyugati országot véve alapul. Azt tapasztalták, hogy a demencia, azaz a szellemi hanyatlás, az elbutulás kialakulása manapság 10 évvel korábban kezdődik, mint a rendszerváltás idején. A számok az Egyesült Államokban különösen aggasztóak.

 A Disney mesékből ismerős főhősök közöttünk élnek, ám valószínűleg egyáltalán nem örülnek neki, hogy lélekben leginkább Pán Péterhez, Csipkerózsikához, vagy Rapuntzelhez hasonlítanak.

 

 

-Pán Péter-szindróma:

Biztosan emlékeztek a fiúnak a meséjére, aki sohasem akar felnőni. Akárcsak azok az emberek, akik Pán Péter-szindrómában szenvednek. Bár ezt a pszichológiai betegséget még nem ismerte el az Egészségügyi Világszervezet (WHO), egyre több tanulmány igazolja létét.

Itt a tél, szinte mindenki köhög, tüsszög, náthás és rengetegen influenzások. De miért van az, hogy van, aki elkapja a betegségeket és van, aki nem? Télen eleve lelassul az ember anyagcseréje és az immunrendszerünk is esetlenebb. Van-e összefüggés az emberek pszichikai állapota és a betegségek között?

 

Elcsépeltnek tűnik az „ép testben, ép lélek” mondat, de igaz; a jelenséggel a pszichoszomatika foglalkozik. Sok esetben a betegség valamilyen lelki konfliktus testi megjelenési formája - mondta Makai Gábor pszichológus a Kossuth Rádió Napközben című szerdai műsorában.

Az anorexia nervosa akkor üti fel a fejét, amikor a serdülő lány (általában őket tizedeli ez a betegség) valamiért nem akar felnőtt nővé válni. A koplalás következtében eltűnnek a zsírpárnék és a nőies formák, megszűnik a havi ciklus, a lány elveszíti minden nőies vonását.

De vajon miért? Milyen súlyos titkok rejtőzhetnek a család múltjában, amelyekért a lány vezekel, látszólag ok nélkül, megmagyarázhatatlanul?

Őseink karmikus feladatait sokszor mi akarjuk megoldani...a betegség egy választás, de lehet, hogy nem teljes felelősségünk, hanem sötét családi titkok birtokában választunk?

Legtöbbünk fejében a halálos szakmákról kialakított elképzelések szereplői katonák, tűzoltók vagy mélyvízi búvárok, esetleg politikusok.

Aki ezek közül választ magának hivatást, annak a munkavégzés során bekövetkezett, nem természetes halál is benne van a pakliban.

Hittük eddig.

A válság azonban nem csak a fizetésünket rövidítheti meg, hanem az életünket is, hiszen a felgyülemlett és le nem vezetett munkahelyi stressz ölni is képes, bármilyen foglalkozáősról legyen is szó.

Testünk és lelkünk egymástól elválaszthatatlanul, szellemünk vezérlete alatt létezik - nos, így kellene tekinteni a hagyományos és alternatív gyógyítás kapcsolatát is. A kettő nem létezhet a másik nélkül, és feladva a dominanciáért vívott kicsinyes harcott, itt az ideje, hogy összefogjanak, és együtt szolgálják az Ember testi, lelki és szellemi egészségét.

A hazai orvoslásban még praktizál az a generáció, aki csak a tüneteket látja, az azokat viselő embert már kevésbé, pláne azt, mi van a lelke mélyén...ezzel szemben az alternatív, természetes gyógyászat gyakorlói is számtalanszor kárhoztatják a tradicionális gyógymódokat.

A társadalom és a tudomány is újra felfedezte magának a pszichoszomatika fogalmát, vagyis azt a tényt,

hogy minden testi betegség hátterében mentális és pszichés zavarok állnak.

Rengeteg cikk és könyv ad útmutatót betegségeink okainak feltérképezésére,

de a tabu témák világában kevés segítséget kapunk ahhoz, hogy mi is tehessünk valamit egészségi állapotunkért.

 

Pedig a női bajok hátterében is bőséggel találni személyiségfejlődéssel kapcsolatos zűrzavarokat és a lélek megoldásra váró feladatait.

 

 

 

 

Ismeritek azt a viccet, hogy az orvos bemegy a beteghez:

"Van egy jó hírem! Maga mégsem hipochonder..."

 

Pedig a képzelt betegek képzelgésein korántsem vicces viccelődni.

 

Gondolataikon eluralkodik az egészségük (betegségük...) miatti kényszeres aggodalom, ami általában egy súlyosabb pszichológiai kórkép - pánikbetegség, depresszió, kényszeresség - társtünete.

 

Kafka, Moliere, Warhol... a kiemelkedően tehetséges művészek, akik életük során szorongással küzdenek, tevékenységüket mintegy terápiaként is űzve, nem ritkán küzdenek hipochondriával.

A gazdasági válságból egy szakma biztosan profitál: a pszichológusok rendelőit az Egyesült Államokban gyakorlatilag elárasztották a kliensek.

 

Az Egyesült Államokban pszichológusok már korábban felhívták a lehetséges páciensek figyelmét a helyzet lehetséges, pszichés vonatkozású veszélyeire.

 

 

Tovább...

Ha a gyerekkel valami gond van, a családot kell orvoshoz küldeni...

Ez főleg akkor igaz, ha a kicsi elkezd furán viselkedni. Túlmozgásos, vagy agresszív, esetleg feltűnően félénk, szorongó, urambocsá' kezelhetetlenül hisztis.

A legtöbb szülő ilyenkor persze azonnal nekilát gyereket nevelni, pedig csak saját tükörképét látja, elő egyenes adásban.

Csak éppen egy másik ember testében, élete kezdetén, és ez bizony nem kis felelősséggel jár!

Nem lehet mindent "rendellenességért" - elhízásért, depresszióért, neurotikus, vagy akár szervi panaszokért - a géneket okolni, a családi háttér legalább ennyire jelentős.

A ma érvényes, hivatalsos álláspont szerint minden betegség tekinthető pszichoszomatikus eredetűnek is, hiszen kialakulásában elkerülhetetlenül közrejátszottak szociális és pszichológiai tényezők is.

 

Amikor a kedvezőtlen környezeti hatások hosszabb ideig fennállnak, a tartós feszültség miatt legyengül az emberi test imunnredszere, és nem képes tovább védeni a szervezetet a sejtbilológiai szintű támadástól.

 

 

 

Vagyis gyakorlatilag semelyik betegséget nem szabadna az embertől mintegy elvonatkoztava, önmagában vizsgálni és kezelni.

A munkamánia legalább olyan lélekromboló, önpusztító betegség, mint az alkoholizmus, vagy a játékszenvedély.

A munkafüggő képtelen abbahagyni a munkát, és célja már messze nem a pénzkeresés, csak egy menekülő útvonal az élet "viszontagságai", a valóság elől. A munka szenvedély, drog számára, mely megbetegíti testileg és lelkileg egyaránt, és tönkreteszi a kapcsolatait is.

Ismerd meg a tüneteket és a kezelési lehetőségeket!

Megdöbbentő, én-idegen, kontrollálhatatlan kényszergondolatok és kényszercselekvések - az őrület maga?

 

 

 

Az még hagyján, ha valaki vásárlásfüggő. Bár aki ettől a kényszerbetegségtől szenved, érzékenyen érinti, ha valaki csak úgy "lehagyjánozza" a függőségét.

 

Még komolyabb önvizsgálatnak vetheti alá magát az, aki kimondottan drága, márkás holmikra utazik, pláne ha jól el is adósodik a félrekezelt alacsony önértékelése miatt...

 

 

Presztizs, rongyrázás, és látszatvalóság mögé takart kisgyerekek.

Tovább...

Olyan nehéz észrevenni.először csak hétvégi bulikban iszik az ember, azután egyre gyakrabban ül be a barátnőkkel koktélozni, megünnepeli vagy megsiratni az élet dolgait, az a doboz sör meg csak arra kell esténként, hogy könnyebben jöjjön álom a szemére...

 

Az alkohol lassan, de biztosan öl. Ráadásul az alkohol molekulaképlete nem változik, sohasem.

 

Ellenben az emberi szervezeté öregszik, gyengül, és végül észrevétlenül a pia veszi át a hatalmat a test, lélek és szellem fölött.

A lélek betegségei gyorsabban terjednek még a sertés-influenzánál is, és hatalmas pusztítást képesek véghezvinni az emberi testben.

Több milliós nagyságrendű ma már a depressziós betegek, alkoholisták, skizofrének száma, de szerencsére mindenre akad megoldás.

 

Tovább...

 

A depresszió évek óta korunk egyik legádázabb betegségeként afosztrofált, hosszan tartó, pusztító állapot.

 

 

 

Hogy mennyire betegség, vagy csak egy orvosok által felcimkézett állapot, arról ádáz viták folynak, és bizony sokszor bennem is felmerül a kérdés: vajon mondhatjuk-e bármire a világon, hogy állandó, megmásíthatatlan és végleges?

 

 

 

És egyáltalán, helyénvaló az, ha egy lelki állapotot gyógyszerekkel próbálunk befolyásolni (azt nem a drogosok szokták?!?!), és nem úgy, hogy változtatunk az életünkön???

 

Az még nem beteges, ha valaki nem veszi meg a természetellenesen hatalmasra érett almát, a mag nélküli szőlőt, vagy a friss gumiepret januárban.

 

De egyre többen vannak azok, akik bioboltból élnek (a bioboltok pedig belőlük), és a nap 24 órájában megszállottan kutatják a legegészségesebb, vagy annak kikiáltott ételeket.

 

 

Fiatalok, jómódúak, éegészségesek és szépek...és magányosak. Ők az ortorexiások.

 

Többnyire fogyókúrával kezdődik, és a többi táplálkozási zavarhoz hasonlóan teljes elszigetelődéssel ér véget, azonban jóval nehezebb fülön csípni, hiszen az ortorexiás beteg látszólag pusztán egészségesen étkezik.

Április 26-án 15:00-kor tartja Szendi Gábor legújabb  Pánik - Tények és tévhitek című könyvének bemutatóját a Könyvfesztiválon a Millenáris Park Szabó Magda termében.

A szerző nem titkolt célja, hogy a tőle megszokott szókimondó, provokatív tabudöntögető stílusban leplezze le a "népszerű" betegség körül felépített hazug mítoszt. Rámutat arra is, hogyan tanuljuk a félelmet, de azt is elmondja, hogyan győzhetjük le azt.

A könyv a Könyvfesztivál alkalmából jelenik meg a bemutatás napján, a Jaffa kiadó gondozásában.

Egyre hangosabban zúgolódnak a népek, vádaskodva kutatók és gyógyszergyárak fölött, hogy csak azért "találnak ki" újabb és újabb problémákat, vagyis egyes betegségeket, hogy új piacot termetsenek drága tablettáiknak.

Miközben egyre nagyobb teret hódít az az elképzelés - és nem csak ezoterikus, de orvosszakmai körökben is! - hogy bizony minden betegség lelki eredetû. (Itt azonnal felüti a fejét a veleszületett rendellenességek karmikus problémaköre, de ez egy másik klub asztala.

A világháló napjainkban gyakorlatilag a legfontosabb tájékoztatási platform, sokak számára teljesen természetes a használata, a mindennapjaink részévé vált. Az internet meghatározza a szociális kapcsolatokat, de vajon az egész életünket is? Sajnos egyre nõ azoknak a száma, akik inkább átokként tekintenek a virtuális világra: õk ugyanis elveszítették miatta barátaikat, házukat, munkájukat, párjukat vagy az életkedvüket.

A függõséget és normális felhasználói szokásokat elválasztó határmezsgye rendkívül vékony.

Az efféle tünetek szorongásoldókkal és antidepresszánsokkal jól kordában tarthatók. A kezeléseket mindig egészen kis mennyiségû gyógyszerrel kezdik, és fokozatosan állítják be a szükséges, de legkisebb adagot. Késõbb a leszokás is fokozatosan, de még lassabban történik. Ha szükséges, bármikor vissza lehet térni az eredeti adagra. Fontos azonban a folyamatos pszichoterápiás kezelés. A nem kezelt pánikbetegek ugyanis gyakran alkoholba vagy kábítószerbe fojtják szorongásaikat, esetleg a súlyosodó depresszió miatt öngyilkosságot kísérelnek meg.

A szindróma legalább kétszer olyan gyakori nõknél, mint férfiaknál. Ennek egyik oka talán az, hogy az erõsen férfidomináns világban gyakran túl nagy nyomás nehezedik a nõkre. A rendszeres és nagymértékû stressz pedig kiválthat akár pánikbetegséget is. A lelki nyomást pedig gyakran csak tovább súlyosbítja, ha egy nõ nem bírja a rá nehezedõ terheket és lelkileg kiborul. Kirohanásait a környezete tévesen hisztinek tekinti. A kálvária általában huszonévesen kezdõdik és körülbelül negyven éves korig érinti a lakosságot.

Fejfájás, szédülés, hányinger, hasmenés kerülgeti õket néha csak úgy, minden ok nélkül. Rettegnek a hétköznapi eseményektõl, és szervezetük reakciójától. Pánikbetegség kínozza õket.

A szorongásos betegségek közül a pánikbetegség a leggyakoribb tünetegyüttes napjainkban. Bár a lakosság igen magas arányát érinti, sokszor mégsem kapnak a betegek megfelelõ kezelést. A pánikszindróma 1980 óta ismert.

A magyar pánikbetegek száma több százezerre becsülhetõ.