Kedves hölgyeim uraim!

”Ember és népünk sorsát komolyan érintő”, aktuális történetek alkalmával szeretnék önöknek a következőket figyelmükre hozni / önökkel megosztani, …” Homokban írva”:


”Az ember és népünk sorsát komolyan érintő”, aktuális történetek alkalmával szeretnék veletek, ha még nem tudjátok, a következőket figyelmetekre hozni és megosztani. "Itt álláb a szavakból és a szavak közt kiolvasható":

____________________________________________________________________

 …”Mert a pokolban vezető út csupa jó szándékkal van kikövezve, és a semmiből teremtet pénz / „támogatás”, finanszírozza a furgont, amivel az embereket viszik a kárhozatba”:
____________________________________________________________________

„Akik hisznek abban hogy ember, önmagát tarkón fogva, ki tudja emelni a kútból”.

 Számtalanszor felteszik nekem a kérdést: mondd csak, mi lesz? Hogy fog ez vagy az sikerülni? Mi fog történni? Visszajön hozzám? Elhagy? Szeret eléggé? Sikerül a vizsgám? Megtanulok végre autót vezetni? Visszakapom a gyerekem? Ilyen és hasonló kérdésekre nagyon könnyű választ adni, különösen akkor, ha érzékelem, hogy a kérdező már tett is sok jót az ügyei megoldása érdekében.

Amenyiben valaki úgy dönt, hogy nem tesz semmit, azzal is sokat tesz: ront a helyzeten, tehát egyértelmű a dolgai kimenetelének az iránya: sodródás a rossz felé.

Tudjuk, hogy a harag rossz tanácsadó, de mit csináljunk, ha mégis elönt minket az indulat? Van-e más megoldás az "üss vagy fuss" reakción kívül?

Riekje Boswijk-Hummel, holland pszichoterapeuta Harag című könyvében azt írja, akkor keletkezik bennünk harag, ha a vágyaink elé valamiféle akadály gördül. Ha például egy fárasztó nap után arra vágysz, hogy csobbanj egyet a tó hűvös vizében, de egy kerítés állja utadat, akkor bizony nagyon haragos leszel. Hogy mit kezdesz a haragoddal, az vérmérséklet és egyéni döntés kérdése.