Nem, nem lehet boldogságot venni. Ez persze akkor igaz ha baj van. Egyébként normális esetben a boldogságot mindig lehet fokozni. Magamra vonatkoztatva egy mondatot olvastam, amire rábólintottam. Mégpedig, hogy a pénzköltés képes némi jókedvet okozni. Az én állapotomban például úgyszint. valami örömforrás, ha vásárolhatok. E mögött csak annyi van, hogy mindig kell valami, meg főként enni kell. És ha kevés pénzből többet ki tudok hozni - ez olyan jó érzés. Nálam ez egyfajta kis gyógyír. Hát egy pszicológus engem ismerve azt mondaná - azért van egy kis pozitív változás. Ennyi, mert átmegy az unalomba.

Amit nem ismerni mert új és merőben a figyelmeztetés szándékára nem reagálni teljesen butaság. Nem lehet elodázni a jövő irányába késztető helyzetet vagy kérdést hiszen mindig szembe kell nézni azzal a valósággal ami körbe vesz.

Üdvözlök Mindenkit!
Sajnos tényleg könnyű elveszni a rohanásban. Ha megállok egy pillanatra és körül nézek,olyan mintha egy hatsávos autópálya közepén állnék... Csak pislogok,hogy hova rohanunk szomorú,kétségbe esett arccal,sőt sokszor dühösen.
Nagymamám mindig azt mondta ilyenkor,hogy vegyek nagy levegőt és szép lassan tegyem a dolgom! A kapkodással kevesebbet csinálok.
Én is csak nem rég tanultam meg időt lopni magamnak. Azért hívom még lopásnak,mert néha még kicsit bűntudatom van miatta. :(
Ha jön a tavasz,akkor délután kiülök a napra egy könyvvel (akkor a gyerekek is oda tömörülnek,nem tévéznek,vagy neteznek...) olvasok egy pár oldalt,lehet,hogy fél órát de az is feltölt. A nagytakarítást igyekszem egy bulinak felfogni! Furán hangzik? Nem kell más,mint egy pohár finom bor pörgős zene és máris könnyebb!
Ha besokalltam a főzéstől francia szendvics a vacsora. Felvágom a hozzávalókat és mindenki magának rakja össze. A gyerekeknek is tetszik,hogy ők csinálják és nekem is...
Nem nagy találmányok,de nekem értékesek!
Mindenkinek ajánlom,hogy olykor Ő is ugorjon ki egy kicsit a mókuskerékből,utána könnyebb hajtani is!