Érdekes tanulmányt folytattak a tömegközlekedés hatásával kapcsolatban. Először is arra keresték a választ, mi okozza elsődlegesen az ingerlékenységet. Nos, az idő. Ha az ember napi egy óránál többet tölt azzal, hogy otthonról beérjen pl. a munkahelyére, akkor nem csoda, ha mindenkire gonosz tekintettel néz.

Nem meglepő, ha igenlő a belső válasza, ugyanis a magyar lakosságra rendkívül jellemző az örökös elégedetlenség, ami nem társul tettvággyal, csak mélabús belenyugvással.

Egyetlen hatalmas probléma van csak az állandó többet akarással, hogy az ember elfelejti értékelni azt, amije van. Persze ez közhely, egy klisé, és a végtelenségig lehetne rá aggatni a szinonimákat, de akkor is igaz.

Mi értelme úgy a létezésnek, ha csak félgőzzel csinál mindent az ember? Gyakoribb életforma ez, mint ahányan felismerik a tényt, hogy így cselekednek. Ugye Ön nem esett ebbe a hibába?Gondolkozott már azon, hogy saját magát mi az, ami tényleg motiválja? Mi az ami számára megadja az élet savát-borsát?

A magyar lakosságra az jellemző, hogy nem éli meg az életét, egyszerűen csak biztonságos távolságból szemléli azt, amint elrobog mellette. Ennek egyik oka, hogy amentalitás alapvetően negatív.

Van egy mondat. Amibe kapaszkodom. Ami erőt ad. Ami életem minden fontosabb eseményénél jelen volt és jelen van a mai napig.

Igazi erejét és jelentését akkor értettem meg, amikor államvizsgázni mentem. Bevallom, nem keveset szenvedtem a jogi tudásanyag elsajátításával. Hiába tanultam, bizonytalan voltam. Nem hittem abban, hogy sikerülhet. És persze, mindenki tudja, hogy vannak tételek, amik jobban mennek, míg mások valahogy nem akarnak megragadni a fejünkben.

 A sötét reggelek és hideg, ködös nappalok sokunk kedvét szeghetik, ám nem szabad hagyni, hogy a depresszió átvegye a hatalmat fölöttünk. Íme néhány hasznos tipp, amellyel távol tarthatjuk a rosszkedvet télen!

Tartózkodjunk világos környezetben

Otthonunkban és munkahelyünkön húzzuk el jobban a függönyöket, ha kell, metsszük meg a kertünkben a beárnyékoló fákat, és húzódjunk közelebb az ablakhoz, hogy még több fény áramolhasson be hozzánk.

 

Noha a közösségi portálokat gyakran éri az a vád, hogy elvonja a fiatalok figyelmét a fontosabb dolgokról, az idősekre – elsősorban azokra, akik otthonokban élnek – éppenséggel pozitív hatással van az internetes böngészés – tudjuk meg a University of Exeter kutatásából. 

 A városi élet természetes velejárója a tömeg vagy például a sorban állás - sokan feszültek lesznek, ha embertársaik túl sokan, és túl szorosan állnak körülöttük. A kutatók most nemcsak arra jöttek rá, hogy miért reagálunk így, de azt is, mit tehetünk ellene.

Tudományosan is megállapították, hogy az empátia és a stressz összefüggnek egymással, ez azonban nem csak az emberek között figyelhető meg. A Current Biology cikke szerint kanadai tudósok egereken végeztek kísérletet, és az eredményekből hasonló következtetésre jutottak - számol be a Focus Online.

 Ilyen egy abszolút állatbarát munkahely.

 

Egy internetes szolgáltatásokkal foglalkozó japán cég kilenc macskát költöztetett be tokiói irodájába abból a célból, hogy jelenlétük csökkentse a dolgozók stressz-szintjét.

Bár a szabadon „garázdálkodó” cicák csinálnak némi rendetlenséget, az alkalmazottakat ez egyáltalán nem zavarja. A macskák jelenléte nagyon összekovácsolta a munkatársakat, akik saját bevallásuk szerint sokkal többet is kommunikálnak egymással, hiszen a macskák bármikor remek közös témát adnak.

Sokszor hátrálunk meg a konfliktusok elől - nem vállalva őszintén érzéseinket. Ha valaki rendre így jár a konfliktushelyzetekben, az passzív-agresszív módon viselkedik. Honnan ismerjük meg a passzív-agresszív embert? - Például ezekből a mondatokból.

Az újév első hete valószínűleg az év egyik legnehezebb időszaka, amikor a munkavállalók nagy része hajlamos az elkeseredésre. Ez részben érthető is, nem könnyű újra teljes fordulatszámra kapcsolni, a következő hosszabb összefüggő szabadság még messze, reggel sötétben kell munkába indulni és nagy valószínűséggel sötétben is érkezünk haza és a fizetés is hetek múlva érkezik csak meg.