A párkeresésről általában azt gondoljuk, hogy nagyon nehéz feladat, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy a kiszemeltünk belénk fog szeretni, ahogy arra is számítanunk kell, hogy hiába a sikeres csábítás, az illető nem az a nő vagy férfi, akivel szeretnénk hosszabb távon együtt tölteni az életünket.

Mások szerint a szerelemben nincs semmi bonyolult, hiszen csak kémia, biológia és némi pszichológia tudás kell ahhoz, hogy megkapjuk a kiszemeltünket, tehát könnyen megoldható, ha a tudomány fegyvereit vetjük be a sikerért.

Nemrég egy internetes oldalon megjelent egy idézet, amely arról szólt, hogy aki a szerelemben nem taktikázik, aki mindig elérhető, aki törődik veled, aki feltétel nélkül szeret az unalmas. Minden, ami őszinte, amiben nincs álarc, hátsó szándék, az unalmas. Ha megmondjuk valakinek, hogy szeretjük, akkor elmenekül, de ha kitesszük a szűrét, akkor azonnal jönni fog vissza. Felmerült bennem néhány gondolat a kérdéssel kapcsolatban. Mégpedig az, hogy mi is valójában a szerelem?

Folyton arra jövök rá, hogy az ember ritkán tanul más kárán, más tapasztalatából. Pedig ha akár én magam is odafigyeltem volna azokra a jó tanácsokra, amelyeket nagyon fiatal koromban a nálam idősebbektől és tapasztaltabbaktól hallottam, határozottan állíthatom, hogy könnyebb életem lett volna, vagy lenne akár a mai napig is.

 

Az egyik legnagyobb bölcsesség, amit annak idején az anyukámtól hallottam – és sajnos nem fogadtam meg - de most úgy járok el vele, ahogy Oscar Wilde szerint a jótanácsokkal el kell járni, tehát továbbadom  - így hangzott: “Soha ne kezdjél olyan emberrel, akinek az életben több problémája van, mint neked!"

 

 

Ha a lelkem mélyére pillantok és teljesen őszinte akarok lenni magamhoz, akkor is csak azt mondhatom, hogy soha nem akartam lázadni és csakazértis az ellenkezőjét tenni az ilyen nagy bölcsességeknek, de mégis azt tettem.

Manapság hajlamosak vagyunk úgy tekinteni a szerelemre, mint egyfajta megváltásra. Mindannyian ezt keressük, erre vágyunk, ezt kívánjuk elnyerni. Követjük, mint valami megváltástant, mivel úgy hisszük, csak ennek átélése révén teljesedhet ki az életünk. Azt gondoljuk, az élet egyedüli értelme az, hogy megtaláljuk benne, és átéljük általa a szerelmet. Úgy érezzük, egyedül a szerelem hozhat boldogságot az életünkbe. Úgy hisszük, egyedül ez képes jobbá, szebbé, teljesebbé tenni az életünket. Csakhogy a szerelem nem célja az életünknek, pusztán annak egy része. Meghatározó, intenzív, és értékes része ugyan, mégsem tekinthetünk rá úgy, mint az üdvözülés és a boldogság egyedüli forrására.

A fenti címen előadás lesz  júnuis 4. -én pénteken az Aréna hotelben.

Gondolkoztál már azon, hogy ha javítasz az ágyban akkor a pénzügyeid is jobban mennek és ha őszintén kifejezed a vágyaidat akkor sikeresebb vagy ?
Észrevetted már ,hogy az ezoterizmus csodái, mindig csak az ismerősöknek működnek?

Ilyen és hasonló kérdésekkel foglalkozik az előadás és hallhatsz arról, mit is jelent mindennapjaidban a Transzhumanizmus, mi közöd a Biorobotokhoz, vajon hogyan vagy részese a VR-nak.

Egy nemrég közzétett brit kutatás szerint a közhiedelemmel ellentétben nem a nők, hanem a férfiak azok, akik hamarabb mondják ki partnerüknek azt a bizonyos bűvös szót. Igaz, szakértők szerint a nők részéről egyfajta önvédelmi reakció lehet, hogy megvárják, amíg a férfi nyilatkozik érzelmeiről... FOLYTATÁS

 

A szerelemféltés valahol egy természetes emberi dolog. A férfiak úgy lettek bekötve, hogy mozdulnak mindenre, ami mozog, és bizony néha mindeféle bűbájt be kell vetni ahhoz, hogy mégiscsak mellettünk érezzék magukat otthon.

Van azonban a féltékenységnek egy olyan extrém fokozata, ami képes kihozni a paranoiás, alacsony önértékeléstől szenvedő nőből az őrjöngő fenevadat. Ezzel nem csak kedvesét, és a környezetét borítja ki, de sokszor ő sem tud mihez kezdeni túláradó érzéseivel.

 

Kamaszon jó sokat töprengtem én is az életem értelmén, és nem jutottam dűlőre sosem: vajon maga a létezés? Vagy talán a szerelem?

 

Aztán megállapodtam magammal, hogy a kettő ugyanaz, vagyis egyik sincs a másik nélkül, de legalábbis semmit sem ér...

Amit én az élet értelmének nevezek, azt mások szerelemnek hívják, megint mások fajfenntartási ösztönnek, és a harmadik fele alapvető emberi motívumnak.

És az igazság? Valahol mindezek metszéspontján, de szerencsére akadnak, akik nálam okosabban és tudományosabban képesek megközelíteni a lényeget:)

Tovább...

Csak az szerethet másokat, aki önmagát szereti. Másokat szeretni pedig mindennél fontosabb. Legalábbis ezt tanuljuk, és igyekszünk is enek fényében élni az életünk.

 

A szeretet, amit mások iránt érzünk, bennünket tölt el jó érzésekkel, és ez eddig rendben is van.

De mi van akkor, ha egyszerűen képtelenek vagyunk azt érezni, hogy mások szeretnek bennünket? Miért nem tudjuk elfogadni a szeretet?

Tovább...

Nemrég jelent meg a híres pszichoterapeuta, Feldmár András legújabb könyve, mely a szerelem és a szabadság témáit, a két érzés kapcsolatát dolgozza fel.

 

Az első hallásra nagyon is hétköznapinak és egyértelműnek tűnő fogalmakról mélyebb, valódibb jelentéséről elmélkedik a szerző Szabadság, szerelem című művében, nem kevésbé elgondolkodtató és sokszor meghökkentő módon, mint tette azt előző munkáiban.

 

 

 

Egyik régebbi írásából Fliegauf Benedek készített portréfilmet, következzen egy részlet a "Van -e élet a halál előtt?" - ből: