Mi értelme úgy a létezésnek, ha csak félgőzzel csinál mindent az ember? Gyakoribb életforma ez, mint ahányan felismerik a tényt, hogy így cselekednek. Ugye Ön nem esett ebbe a hibába?Gondolkozott már azon, hogy saját magát mi az, ami tényleg motiválja? Mi az ami számára megadja az élet savát-borsát?

A magyar lakosságra az jellemző, hogy nem éli meg az életét, egyszerűen csak biztonságos távolságból szemléli azt, amint elrobog mellette. Ennek egyik oka, hogy amentalitás alapvetően negatív. A népesség 1/10- e depressziós, itthon a legmagasabb az öngyilkossági ráta, az alkoholizmus, és a dohányzás. Egy komplex (uralkodói)szemléletváltás lenne szükséges ahhoz, hogy valami tényeges változás történjen.
A másik ok azonban nem gyökerezik ennyire mélyen, azaz ha a levetkőzte a negatív életfilozófiát, akkor ebbe a hibába esik bele gyorsan. Az emberek, egy idő után kiszállnak a saját életükből, öntudatlanul. Egyszerűen kifogy a szikra, elillan a tűz, és nincs ami továbbhajtsa a motort. Miért lehetséges ez? Mert belesüppednek a középszerű, befásult mindennapokba. Nem látják meg többé a szürkében az aprócska színfoltot. Feladják a dédelgetett álmokat, vágyakat, mondván, hogy egy bizonyos korig, ha azok nem teljesülnek, akkor már sosem fognak.

Alapvetően ez a baj, hogy elfogadják a sikertelenséget, és a nemet. Csendesen szemet hunynak életük vágyai felett, és nem teljesítik, csak azért, hogy olyan dolgoknak és elvárásoknak tegyenek elget, amiben kicsti sem lelik örömüket.

Lehet erre, azt mondani, hogy ilyen az élet, de ez nem így van. Könnyű azzal vigasztalódni, hogy „ezt dobta a gép” vagy azzal, hogy „ez van, el kell fogadni”. Pedig nem ilyen az élet, az élet olyan, amilyenné az ember magának teszi.
Mer más lenni? Meri azt mondani a besavanyodott kollégái előtt, hogy milyen szép a hétfő reggel? Vagy csak beáll a sorba és szidja az újabb munkahét kezdőnapját? Meri azt mondani az esős napra, hogy csodálatos? A hidegre, hogy kellemesen csípős? Vagy csak belesüpped az utálkozós attitűdbe, és hagyja elmenni maga mellett az életét, sutba vágni a céljait, és elfojtani a motivációt?

Nem kell kiégetté válni és félgőzzel élni az életét, csak azért mert a környezetében élők olyanok. Nem kell hagynia, hogy lehúzzák a saját maguk motiválatlan szintjére. Mert nem ez a normális szemlélet!

Igenis kezdjen el újra élni, és ha senki személyében nem lel társra, hát hódítsa meg egyedül a világot, és igenis váltsa valóra az álmait, mert ha 110%-osan dolgozik érte, megtörhetetlenül, akkor igenis sikerülni fog, mondjon bárki bármit!

 

Forrás: http://biokalauz.hu/