Sokszor hátrálunk meg a konfliktusok elől - nem vállalva őszintén érzéseinket. Ha valaki rendre így jár a konfliktushelyzetekben, az passzív-agresszív módon viselkedik. Honnan ismerjük meg a passzív-agresszív embert? - Például ezekből a mondatokból.

Mit jelent ez pontosan? A passzív-agresszív viselkedés azt jelenti, hogy valaki nem nyilvánítja ki ősszintén, nyíltan valakivel kapcsolatosan a dühét, a haragját, hanem ezeket az érzéseket következetesen igyekszik eltitkolni, elfedni. Ez a fajta viselkedés azonban megoldást nem jelent egy adott konfliktusban, sokkal inkább nehezíti a helyzetet. A Psychology Today összegyűjtött tíz olyan jellegzetes mondatot, amelyekben tetten érhető a passzív-agresszív viselkedés.

A düh és a harag érzésének tagadása tipikus jellemzője a passzív-agresszív viselkedésnek. Ha egy konfliktushelyzetben lehetőség nyílik az érzelmek nyílt közlésére, a passzív-agresszív ember nem vállalja nyíltan az érzéseit. Ehelyett inkább azt mondja, hogy "nem vagyok mérges", miközben belül forrong a haragtól.

A duzzogás, és a vita visszautasítása elsődleges stratégia a passzív-agresszív viselkedésben. A passzív-agresszív ember úgy gondolja, hogy az érzelmeinek, az álláspontjának a kifejezése csak rontanak a helyzetén, ezért inkább visszavonulót fúj. Ennek tipikus kifejezései ezek a mondatok: "Rendben van", "Nekem mindegy". Ezek a mondatok csak indirekt módon fejezik ki a haragot, és visszautasítják az érzelmek őszinte kommunikációjának lehetőségét.

A passzív-agresszív viselkedésű emberek gyakran mondanak igent egy jövőbeli cselekmény végrehajtására. Például igent mondanak egy meghívásra, vagy ígéretet tesznek valaminek a megcsinálására, miközben annak megvalósítását halogatják vagy elkerülik.

A passzív-agresszív viselkedésű személyek a halogatás nagymesterei. Míg sokan szeretünk túlesni a nehéz, kellemetlen, kényelmetlen beszélgetéseken, feladatokon, a passzív agresszív viselkedésű ember a végtelenségig képes ezeket halogatni.

Amikor a halogatás már vagy egyáltalán nem lehetséges, a passzív-agresszív viselkedésű emberek képesek megcsinálni bizonyos teendőket időben, de elfogadhatatlan minőségben. Ez történik például akkor, amikor a diák értékelhetetlen házi feladatot ad be, vagy amikor a dolgozó messze többet költ valamire, mint amennyi belefért volna a vállalkozás büdzséjébe. Ilyenkor a passzív-agresszív személy valójában megteszi, amit várnak tőle, de olyan módon, hogy az nem elfogadható a másik fél számára. Ha pedig ezt a másik fél nyíltan kimondja, akkor arra hivatkozik, hogy ő bizony megtette, amit tudott, és a másikat túlzott perfekcionizmussal vádolja.

A tökéletes passzív-agresszív viselkedés valaminek az elmulasztásán alapul. A passzív-agresszív ember csak álcázva tudja kifejezni a haragját, így bizonyos információkat nem oszt meg társaival még akkor sem, ha az esetleg elkerülhetővé tenne bizonyos problémákat. Mintha erről mit sem tudna, a passzív-agresszív személy megvédi saját tétlenségét ("Azt hittem, te is tudod"), miközben dörzsöli a tenyerét partnerei szorult helyzetét és szenvedését látva.

Ha egy passzív-agresszív viselkedésű személytől kérünk valamit, sokszor nagyon kedvesen és udvariasan pozitívan reagál. Akkor is, ha kérésünket egyáltalán nem áll szándékában figyelembe venni, és valójában már a mondat kimondásakor elutasítja magában a kérésünket.

Így dicsér meg egy passzív-agresszív ember: elismerésnek álcázza még a sértéseit is. Amikor valaki arra hivatkozik, hogy "a te korodban", vagy "a te szinteden", vagy "ahhoz képest, hogy csak érettségid van/bölcsész/nő vagy", tudhatjuk, hogy egy passzív-agresszív személy "bókol" nekünk.

A szarkazmus nagyon gyakori eszköze a passzív-agresszív embernek, aki az ellenséges érzelmeit nem tudja kifejezni csak társadalmilag elfogadható, elkendőzött formában. Ilyen eszköz lehet a humor, az irónia, a szarkazmus. Ha beszól valakinek vagy elmond egy rosszízű viccet, újfent a partnert hibáztatja: "Hát nem érted a viccet?"

Amikor már az agyunkra ment a passzív-agresszív személy a viselkedésével, és valóban dühösek vagyunk rá, hogy képtelen nyíltan kommunikálni az érzelmeit, ő rendszerint nyugalmat színlel, és megkérdezi: "Most valami baj van?" Valójában örömét leli abban, hogy fölhúz másokat, majd a fejükhöz vágja: "Szerintem túlreagálod".