Ma kezdődik a két napos Pszichodráma Kongresszus, 20 éve a színpadon címmel.

Az emberi lélek mélyén zajló folyamatokról, a cselekvésről és divatidőszakról, a Kongresszus tematikájáról és a meghívott előadokról olvashattgok a Magyar Pszichodráma Egyesület elnökével, Csúszik Klárával készült interjúban.

Pszichodráma Kongresszus a József Attila Művházban szeptember 25. és 27. között!

Nem újdonság, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze, de azt is egészséges önzés vezérli, aki képes a másik szerencsétlen viselkedésén felülkerekedve megbocsátani azt. Vagyis a jámbor mártírnak tűnő ember valójában egy érett bölcs, aki jól tudja: a saját lelki békéje minden kincset és áldozatot megér.

Különös paradoxon azonba, hogy az emberek többsége legkevésbé saját magával képes foglalkozni, de érthető, hiszen ez a feladat teljes embert kíván, és sokszor bizony fájdalommal jár...

Testünk és lelkünk egymástól elválaszthatatlanul, szellemünk vezérlete alatt létezik - nos, így kellene tekinteni a hagyományos és alternatív gyógyítás kapcsolatát is. A kettő nem létezhet a másik nélkül, és feladva a dominanciáért vívott kicsinyes harcott, itt az ideje, hogy összefogjanak, és együtt szolgálják az Ember testi, lelki és szellemi egészségét.

A hazai orvoslásban még praktizál az a generáció, aki csak a tüneteket látja, az azokat viselő embert már kevésbé, pláne azt, mi van a lelke mélyén...ezzel szemben az alternatív, természetes gyógyászat gyakorlói is számtalanszor kárhoztatják a tradicionális gyógymódokat.

A kiégés vagy foglalkozási deformáció, más néven burnout szindróma legalább annyira "divatos" kórkép napjainkban, mint a pánik.

Nem véletlenül cserélnek, szinte kötelezően, tőlünk nyugatra 3-4 évente munkahelyet, akár foglalkozást is az emberek.

Mégis jellemzően náluk diagnosztizálják a legtöbb kiégéssel küszködő, jellemzően szociális szférában tevékenykedő embert , pedig a helyzet nálunk sem rózsásabb, arról nem is beszélve, hogy manapság az ember nem nagyon ugrál munkahelyről-munkahelyre, pusztán egészség megőrzési céllal.

Isten az agyunkban van, a gondolat valóságot teremt, a hit pedig nem csak hegyeket, de neuronokat is megmozgat!

Ciklikusan ismétlődő helyzetek, újra- és újra ugyanazok az alapvető, megoldatlan és valamiért feloldhatatlan problémák, blokkoló szorongás, és az önmegsemmisítő program...

Vajon hogy lehet az, hogy az életben sokszor számunkra is érthetetlen módon viselkedünk, mintegy gépként, és nem vagyunk képesek ezen változtatni? Miért van az, hogy újra és újra ugyanazokba a gödrökbe pottyanunk, vagy éppen ismételten elgáncsoljuk önmagunk?

A meditációval megtapasztalt élményeken túl az egyetlen legális és emberbarát tudatmódosító eljárás a hipnózis.

Sokan az önálló szabad akarat és önmaguk, viselkedésük feletti kontroll teljes átadásával azonsoítják, és félnek attól, hogy egy másik embernek ennyire kiszolgáltassák magukat, mások örömmel kérnek segítséget tapasztalt hipnoterapeutához, hogy megszabaduljanak kínzó lelki nyavajáiktól.

Szemfényvesztés vagy sem, tény, hogy a hipnoterápia segíthet a pánikbetegségek, kényszerbetegségek, alvászavarok vagy depresszió leküzdésében.

Szakadj ki a hétköznapokból, szánj elegendő időt magadra, ez az egyetlen módja annak, hogy igazán kipihent és nyugodt lehess. A pszichológus azt mondja, „kötelező” az önmagunkkal való törődésbe energiát és időt fektetni. De elég apró dolgokon változtatni. Azt javasolja, például, hogy egy gyors zuhany helyett tölts egy fél órát a kádban, és utána olyan leszel, mintha kicseréltek volna, vagy elalvás előtt, tévézés helyett olvass egy jó könyvet. Mindegy mit csinálsz, csak az fontos, hogy örömödet leld benne.

A társadalom és a tudomány is újra felfedezte magának a pszichoszomatika fogalmát, vagyis azt a tényt,

hogy minden testi betegség hátterében mentális és pszichés zavarok állnak.

Rengeteg cikk és könyv ad útmutatót betegségeink okainak feltérképezésére,

de a tabu témák világában kevés segítséget kapunk ahhoz, hogy mi is tehessünk valamit egészségi állapotunkért.

Pedig a női bajok hátterében is bőséggel találni személyiségfejlődéssel kapcsolatos zűrzavarokat és a lélek megoldásra váró feladatait.

Ismeritek azt a viccet, hogy az orvos bemegy a beteghez:

"Van egy jó hírem! Maga mégsem hipochonder..."

Pedig a képzelt betegek képzelgésein korántsem vicces viccelődni.

Gondolataikon eluralkodik az egészségük (betegségük...) miatti kényszeres aggodalom, ami általában egy súlyosabb pszichológiai kórkép - pánikbetegség, depresszió, kényszeresség - társtünete.

Kafka, Moliere, Warhol... a kiemelkedően tehetséges művészek, akik életük során szorongással küzdenek, tevékenységüket mintegy terápiaként is űzve, nem ritkán küzdenek hipochondriával.

Szállingóznak a falevelek, és a városlakók vissza nyaralásból, aki tehette, nyugodt, békés helyen, lehetőleg vízparton töltötte szabadidejét, minél messzebb az őrülettől, kosztól, hírektől...és a munkahelyétől.

De itt van újra, és szép vagy sem, többnyire stresszes. Indulhat újra a hajtás, megkezdődik a lassú kimerülés, és szinte azonnal számoni kezdjük a napokat a következő nyaralásig.

A munkahelyek többsége minden, csak nem szívbarát, semmilyen értelembe sem.