Nincs mese, vége a nyárnak, véget értek az óvodai évek, kisded iskolába jár, hónapok óta izgatottan várta, hogy végre ő is nagy legyen...és mi egyre csak tépelődünk, álmatlan éjszakákon át, hogy biztosan így kell-e ennek lennie...

Mert jól emlékszünk, milyen ez, mit jelent iskolásnak lenni.

Minimum gerincferdülés, egyre romló látás, bőrkeményedés, és akkor még nem is beszéltünk a milliónyi apró traumáról, sérülésről és megpróbáltatásról, amik örökre nyomot hagyhatnak szemünk fénye érzékeny lelki világában.

Érezted már azt, hogy nem vagy egyedül, még akkor sem, ha egyedül vagy?

Mintha valaki figyelne...az éppen távol levő szerelmed, egy rég elhúnyt, kedves családtagod, vagy csak úgy, az emberek.

És ilyenkor egy picit másmilyen vagy, úgy viselkedsz, mintha tényleg ott volna, és árgus szemekkel figyelne. Ilyenkor megpróbálsz megfelelőbben viselkedni, jobbá, szebbé, erősebbé válni. Mindannyian ilyenek vagyunk, szinte észrevétlen játsszunk képzeletbeli közönségünknek.

Akad köztünk olyan, aki kategorikus "nem"-mel felelne az "Akar-e ön boldog lenni" kérdésre?

Van egy tippem...:)

A boldogság nyomában jár mindenki, akár a pénzt hajtja, akár a szerelmet, akár a kincset a szivárvány tövében, akár cikket ír a Time magazinnak.

Az utóbbi megtalálta, és meg is osztotta a boldogságra éhes olvasókkal a receptet: íme, a következetes és szorgalmas endorfintermelés koránt sem annyira meghökkentő, bárki által elsajátítható módszere 10 pontba szedve.

ZENÉS, TÁNCOS RENDEZVÉNY ÖTVENEN TÚLIAKNAK!

Azon gondolkodsz, hogy manapság hol lehet kulturáltan szórakozni, a barátokkal közösen eltölteni egy estét? Vagy új saját korosztályodhoz tartozó emberekkel megismerkedni, új kapcsolatokat szerezni? Szereted a jól táncolható slágereket és szívesen hallgatnád élőben azokat?

Ez esetben itt a helyed, velünk ..

A kezdeményezés célja, hogy kialakuljon egy olyan zártkörű, akár klubszerűen működő rendszer, ahol minden hónap második szombatján majdnem ugyanazok az emberek találkoznak össze és érzik jól magukat egy összeszokott társaságban.

A placebóról eddig is tudzuk, hogy hatásos. Sőt, gyakran hatékonyabb, mint a valódi, hatóanyagokat ténylegesen tartalmazó gyógyszerkészítmények.

Nagy csapás ez a nagyhatalmú gyógyszergyártó cégeknek...

Eddig a placebo készítményekre adott fizikai válaszreakciót pusztán pszichológiai jelenségként értelmezték, összefüggésbe hozva a hisztériára és neurózisrta való hajlammal.

Most azonban előkerült egy régi tanulmány, melynek szerzője bebizonyította, hogy a placebo hatás neurológiai mechanizmusokon alapszik!

Hazánkban  eléggé elkeserítő a depressziósok számának evről-évre egyre növekvő arányú előfordulása.

A gazdasági és politikai helyzet várhatóan nem holnap oldódik meg, és szívünk joga eldönteni, vajon mi ennek hatása, nyomasztó terhe alatt akarjuk-e végigkínlódni a mindennapjainkat, egyfolytában azon rágódva, mi lesz holnap?

(Pedig ha ma mindent megtennénk, amit megtehetünk, minden valószínűség szerint jobb lenne!)

A depresszió viszont többnyire mégsem ezen, hanem társas kapcsolataink meglétén, vagy éppen annak hiányán, és legfőképpen minőségénm múlik.

Majki Biofesztivál - 2009 szeptember 20. vasárnap 10-18 óráig AHI TM Tudatos Mozgás DImenziója

Egészség? Betegség? Mit tehetek magamért? Hol a felelősségem, sorsom alakulásában?
Soha nem késő! Bárhogy éltél, bármit gondoltál, megváltoztathatod.
Légy tudatos, légy egészséges, légy boldog.

Az idei biofesztiválon a fenti témákban hallunk előadásokat, a megváltozott ember, a megváltozott környezetben hogyan létezhet boldogan, nyugodtan, kiegyensúlyozottan.Vajon a rémisztő rák csakugyan olyan rémisztő?

A pattanás szomatizált lelki nyavaja, a pattanások gyilkolása pedig nem más, mint szándékos öncsúfítás!

A szinte kényszerbetegségként diagnosztizálható tünet hátterében azonban ennél sokkal összetettebb problémákat is megláthatnak a hozzáértő szemek: a leválás, eltávolodás, és a kötődés feloldatlan és megoldatlan drámáját, valamint a menekülést az intimitástól.

És közben stresszkezelésnek ez az igen "népszerű" formája maradandó nyomokat vés az arcunkba...

 Napjainkban az elidegenedés, az illúzióhiány, a jövőkép bizonytalansága már-már világméretű. Ez a társadalmi élet egészére jellemző jelenség az orvos-beteg kapcsolatot is sűrűn átszövi. A betegségre kárhoztatott ember fenyegető létkérdései elől még ideig-óráig el tud menekülni a tömegkommunikáció csiholta álszükségletek lelki "szupermarketjébe". A rohanó élettempó azonban a reményt és hitet vesztett orvos-beteg páros orvos pólusát sem igen kíméli

A Freiburgi Egyetemegyik akadémikusa egyik tanulmányában azt állítja, hogy a humor tulajdonképpen nem más, mint az agresszió egyik társadalmilag elfogadott, mi több, kedvelt formája, mellyel azonban a domináns egyet pusztán a csoport hierarchiában elfoglalt vezető szerepét hivatott demonstrálni.

Ez általában a férfiakra jellemző, míg a nők esetébena  tréfálkozásra való hajlam egészen más szerept tölt be.

Tovább...