A memóriánkat ugyanúgy képesek vagyunk karban tartani, erősíteni és kondícionálni, mint a testünket, vagy a spirituális feljődésünket.

A hagyományosan elfogadott nézettel szemben az intelligencia sem egy szimpla teszttel mérhető, velünk született adottság, mely ilyen vagy olyan pozíciókba és szerepekbe determinál bennünket.

Az élethez talán legfontosabb képességünk, az érzelmi intelligencia azonban minden körülmények köztött, bizonyíthatóan fejleszthető, és erre nagy szüksége van annak, aki komoly előrelépéseket szeretne tenni a társas kapcsolatok, stresszkezelés, önmenedzselés, és éntudatosság terén.

A kora gyermekkori emlékeink erőteljesebben befolyásolják a jelenünket, mint hinnénk. Sokszor erőteljesebben, mint a mostani körülményeink. Mi más volna a magyarázat arra, ha valakinek minden feltétel és lehetőség rendelkezésére áll a boldoguláshoz, ahhoz, hogy derűs és gondtalan életet éljen, ám ő léptem-nyomon elgáncsolja saját magát. Vagy a másik példa, az örök optimista, aki a legnagyobb bajban is képes mosolyogva megoldani minden problémát.

Hiába igyekszünk a jelenünket saját ízlésünkre formálni, ha a múltunk gúzsban tart.

Homályos emlékképek, tudatunk mélyéről csak nagyritkán felbukkanó pillanatok erősebbek lehetnek a jelen valóságnál is.

A következő gyakorlat mozgásból áll, a hétköznapi rend fellágyításából, ami azt a célt szolgálja, hogy felkészüljünk az esetleges eljövendő rendetlenségre, változásra, nehézségre.

Ami mindig bekövetkezik.

Amikor az események hirtelen váratlan fordulatot veszenk, mintegy szakítanak a létezés normális menetével - egy konfliktus, különválás, elbocsátás, baleset, megbetegededés...nos, tekintsük most ezt  "rendetlenségnek"

A gyakorlat másik célja, hogy megtanuljuk nem kizárólagosan a saját rendszereinkbe a saját szempontunkból befogadni és felülvizsgálni az eseményeket.

Hasonlítsunk össze egy macskát ábrázoló szobrot és egy macska alakú felhőfoszlányt. Mi a legfőbb különbség köztük?

Az első még holnap is létezni fog, pont ugyanolyan formában, ahogy most (feltéve, ha nem történik vele semmilyen baleset...), míg a második pár pillanat múlva szertefoszlik.

A szobor egy nagyon strukturált anyagból áll, ezzel szemben a felhő anyaga instabil és kaotikus.

A macska, vagyis maga az állat valahol a kettő közt félúton ölt testet. A biológiai szervezete rendezettebb, mint a felhőmacskávé, de sokkal szervezetlenebb, mint a szobor macskáé.

Kapcsolj ki mindent: tévét, rádiót, számítógépet, halkítsd le a telefonod, helyezkedj el kényelmesen, szemben az órával - olyat keress, amin perc-, és másodperc mutató is van - és figyeld, ahogy körbejár a számlapon.

Koncentrálj a mutatóra, az óra számlapjára, és a pillanatra, űzz ki minden más gondolatot a fejedből. Nem lesz egyszerű, hiszen alapvetően ez a fajta "viselkedésmód" jellemzi azt a privilegizált stratégiát, ahogyan a fenyegető valóság elől menekülnénk

És aztán próbáld növelni az időmennyiséget: egy perc, öt, vagy tíz...később egybekötheted valamilyen légzőgyakorlattal is.

Azt eddig is tudtuk, hogy a mozgás, a rendszeres testedzés a kedélyállapotot is felturbózza.

Ez a négy gyakorlat azonban kifejezetten a pszichés ellenállóképességet, és a belső harmóniát növeli.

Az unalom olyan, mint az óra, melynek mutatója azzal tréfál meg bennünket, hogy lelassít, amikor figyeljük.

Ilyenkor igyekszünk "elütni", vagy "agyoncsapni" az időt - terveket szövögetünk, vagy csinálunk valamit, kifejezetten abból a célból, hogy megtöltsük valamivel a kiüresedett, unalmas óráinkat.