A stresszhelyzetre adott válaszaink különbözőek, hiszen eltérő mértékű feszültséggel és szorongással birkózunk meg a problémákkal: van, aki jól tud gazdálkodni az energiáival, mások leblokkolnak.

 

 

Mivel a stressz nem specifikus szindróma, a kiváltó inger nem feltétlenül ugyanaz az embereknél - valakinek stresszt okoz egy kígyóval találkozni, míg másnak az a mindennapi munkája -, illetve az adott személynél sem mindig ugyanaz az inger vált ki stresszt, sőt a mértéke is más-más lehet helyzettől függően.

Megváltozik az agy szerkezete?

"Bár az agyi képalkotó vizsgálatok kimutatták, hogy a zenehallgatás megváltoztatja az emberi agy szerkezetét és működését, ennek molekuláris mechanizmusai ismeretlenek” - írták a kutatók. „A genomikai és bioinformatikai megközelítésmódok fejlődésével most már részletesebben tanulmányozhatók a zene hatásai.”

 

A kutatók egy, a teljeses genomra kiterjedő transzkripciós profilalkotást végeztek a perifériás vérből, miután a résztvevők klasszikus zenét hallgattak – majd mindezt újra megismételték velük, csak zenehallgatás nélkül.

Az autóról biciklire, vagy gyaloglásra váltva a munkába menők jobban érzik magukat, boldogabbak lesznek. De még a tömegközlekedők is jobban járnak az autósoknál…Érdekes módon a tömegközlekedés is nyugtatólag hat ugyanis, mert míg az autóban teljesne leköti figyelmünket a forgalom, az esetleges dugók, forgalmi helyzetek pedig bosszantanak bennünket, addig a tömegközlekedésen olvasni lehet, emailezni, facebookozni barátainkkal, szeretteinkel, vagy akár utastársainkkal is.

 

 

„Ha megvágja az ujját, rárakja a tapaszt, ha beteg, hát gyógyszert vesz be, igaz? Nem is kérdés. Valójában az lenne meglepő, ha NEM nyújtana önmagának elsősegélyt, amikor arra szükség van. De vajon miért nem tesszük meg ugyanezt a mentális egészségünkért? Azt várjuk, hogy egyszerűen csak túl legyünk a pszichés sérüléseinken, miközben bárki, aki valaha rágódott már visszautasításon, agonizált már kudarcon, tudja: a lelki sebek pontosan ugyanolyan bénítóak lehetnek, mint a testiek“ –így kezdte Guy Winch klinikai pszichológus a lelki higiénéről szóló TED-es előadását. 

 

A felvetés nem új, mi is foglalkoztunk már azzal, hogy mennyivel többre értékeljük a testi, mint a lelki egészségünket, hogy a lelki gondokat hajlamosak vagyunk gyengeségnek, hisztinek, bizarr és szégyellni való dolognak tekinteni.

Vajon mi lesz jobb attól, ha panaszkodunk? És mi lesz rosszabb? A pozitív gondolkodás szószólói tiltják a siránkozást. Vajon igazuk van?

 

Udvariasságból panaszkodunk?

Természetesen van olyan, amikor valahogy minden összejön az embernek, és nem tud pozitív választ adni a „Hogy vagy?”-ra. Ám a legtöbben akkor is panaszkodnak, ha erre semmi okuk nincsen. Pszichológiai vizsgálatok során arra jutottak, hogy az emberek a jó dolgok felsorolása után mindig mondanak egy-két rosszat is.

Alapvetően is sokszor elgondolkoztatott már a kiabálás pszichológiája. Egy remek hindu mondás kellő löketet adott, hogy megszülessen ez a cikk. Ugyanakkor azt is megmondom, miért fontos hangoskodás nélkül megoldást találni problémáinkra.

Egy hindu szent, aki elment a Gangesz folyóhoz megfürödni, egy családot látott a folyóparton, akik mérgesen kiabáltak egymásra. Odafordult a tanítványaihoz, mosolygott és megkérdezte: “Miért kiabálnak az emberek, amikor idegesek egymásra?” A tanítványok gondolkodtak egy ideig, majd az egyikük ezt mondta: “Azért, mert ilyenkor elveszítjük a nyugalmunkat.”

halkabban is” – kérdezte a szent.

 A Disney mesékből ismerős főhősök közöttünk élnek, ám valószínűleg egyáltalán nem örülnek neki, hogy lélekben leginkább Pán Péterhez, Csipkerózsikához, vagy Rapuntzelhez hasonlítanak.

 

 

-Pán Péter-szindróma:

Biztosan emlékeztek a fiúnak a meséjére, aki sohasem akar felnőni. Akárcsak azok az emberek, akik Pán Péter-szindrómában szenvednek. Bár ezt a pszichológiai betegséget még nem ismerte el az Egészségügyi Világszervezet (WHO), egyre több tanulmány igazolja létét.

A boldogsághoz és a nyugalmas hétköznapokhoz elengedhetetlen, hogy saját magunkra is szánjuk némi időt. Legyen szó akár csak 10, 30 vagy 60 percről, ezekre a rövid pihenőkre szükség van ahhoz, hogy megújuljunk és hajtani tudjuk a mókuskereket. Ha megfogadja az alábbi relaxációs tippeket, kihozhatja a maximumot ezekből a rövidke szünetekből.

Filmvígjátékokban gyakran látható, hogy valaki látványosan elájul, mert vért lát. A vér vagy a sérülés látványától való félelmet a legtöbbször komolytalan kényeskedésnek tekintik, és sokan talán nem is gondolják, hogy valódi lelki zavarról van szó.

Pedig a helyzet komoly: a felnőtt lakosságnak mintegy 3-4%-a tapasztalja meg élete során ezt a fóbiát. Az erős félelmet nemcsak a vér látványa váltja ki, hanem a tűszúrással járó orvosi beavatkozások, valamint a sebesülés látványa is, akár a beteg saját testéről, akár valaki máséról van szó.

Gyermeki füllentéssel kezdjük, amit a kegyes hazugság és az igazság bizonyos részének elkendőzése követ, végül pedig magunk sem tudjuk kibogozni a hazugságok általunk kialakított hálórendszerének összekuszált szálait. De mi a helyzet a hazugság leleplezésével? Ösztönös igazembernek vagy vak hiszékenynek tartod magad?

 

Dr. Leanne ten Brinke, a Berkeley egyik vezető pszichológusának és néhány munkatársának új kutatásából kiderül, hogy az ember ösztöne, amely a hazugságok leleplezését érzékeli viszonylag megbízható – viszont a tudatalattink sokszor cserben hagy.   1.