"Csak azt felejtettük el, hogy nem kell félni az idő múlásától. A görögök azt vallották, hogy az idő nem múlik el, mert az idő VAN. Ha elfogadjuk ezt, ha éljük ezt, akkor már szinte semmi sem választ el bennünket az örökkévalóságtól"- írja Vitéz Ferenc.

Ennek fényében én is elgondolkodtam, hogyan lehetne több időt szakítani magamra, mielőtt eluralkodik rajtam a munkamánia, s megfeledkeznék lelki fejlődésemről, harmóniámról. Arra jutottam, hogy fontos: legyen időpontunk terveinkre naptárunkban! Azt valahogy mindig feljegyezzük, ha fontos találkozónk, elintézendő ügyünk van. Miért ne írhatnánk fel noteszunkba, hogy este 8-9-ig elfoglaltak vagyunk, hiszen vár egy habos fürdő gyertyafénnyel? Legyenek megbeszélt időpontjaink önmagunkkal is!

Arra is rájöttem, hogy csökkenteni sem árt az Internetezéssel töltött időt! Nyilván most magam ellen beszélek, hiszen az én munkám is az Interneten teljesedik ki. Azt mondják a szakértők, hogy napi egy-két órát pazarlunk el a semmibe, melynek egyik fő oka lehet például az Internet. Persze, folyamatosan csekkolni az e-maileket, szétnézni az iwiw-en, fórumozni kicsit, sztárpletykák után keresgélni... De ezeket az elpazarolt órákat is tudnánk magunkra fordítani...

Este szándékosan nem nézek bele a műsorújságba, kikapcsolom a tévét. Van, hogy ki is húzom. Így nem lesz ingerem nézni, s marad időm építőbb jellegű tevékenységekre. Iyenkor ősszel nyitottabbak vagyunk a lelki dolgokra: most kerüljenek le a polcról a klasszikusok verseskötetei, vagy esetleg egy-egy építőleg ható Popper Péter, Weöres Sándor vagy Márai kötet. Szinte biztos, hogy tudunk belőlük épülni és tanulni.

Néha önzőnek kell lennünk, s  vennünk kell magunknak időt! Ha egy hétvégi nagytakarítás gondolata már előre stresszel, tudjuk, hogy emiatt nem lesz szabadidőnk, inkább kérjünk meg valakit, hogy segítsen. Bízzuk a gyerekeket ismerősre, ne főzzünk, vegyünk elő valami lefagyasztottat... Végülis egyszer megtehetjük, hogy nekünk legyen jó.

Valahol azt olvastam, hogy a magunkra fordított perceket, órákat "Én-időnek" hívják. A vénasszonyok nyarában a kedvenc "én-idős" elfoglaltságom, ha előkotrom a fiókom mélyéről a buborékfújómat, és kitelepszem valami nyugodt helyre. Csak eregetem a buborékokat a napfényben feltöltődöm. És nem restellem egy cseppet sem. Elég napi 10 perc. Próbálják ki...

Kívánom mindenkinek, hogy találjon módot és időt, hogy kicsit maga legyen. A gondolataival, az Internet, a külvilág és a bajok nélkülözésével. Akármilyen formában. Hiszen a fenti lista egyénre szabhatóan változik. Várom a további javaslatokat!

KV-Életforma.hu