Amit nem ismerni mert új és merőben a figyelmeztetés szándékára nem reagálni teljesen butaság. Nem lehet elodázni a jövő irányába késztető helyzetet vagy kérdést hiszen mindig szembe kell nézni azzal a valósággal ami körbe vesz.

Válasz

Nekem nagyon tetszik Baranyayné Zsuzsi okfejtése,A sok kedvtelésből olvasott könyv egyikében olvastam én már hasonlót.Címet persze ne kérdezzetek tőlem :)Arra emlékszem, az esetleírásokban hosszú folyamat és sikerek is szerepeltek.
Az biztos hogy átkozott egy betegség a depresszió,van egy egészséges test, amivel semmi értelmeset nem tud kezdeni a rosszul kódolt psziché.

Válasz

Kedves Kati!
A gyógyulásban elsősorban a családtag tud segíteni, igaz egy nagyon nehéz és összetett folyamat, mint már írtam, s komoly küzdelmet kíván attól, aki ezt a feladatott felvállalja, s bizony, ha kell a megváltó szerepet is fel kell vállalni még akkor is ha úgy érezzük nem sokra megyünk vele. Mert ha mi feladjuk, akkor mit várhatunk a depresszióstól. Nem kell átvállalnunk az orvos szerepét és feladatát, de nem is szabad egy az egyben elfogadni mindent tőle, hisz ő is csak tapogatózik és kísérletezik. Persze gyógyszerek segítségét is alkalmazni lehet, és kell, de ezek csak mint kiegészítők legyenek, és vigyázni kell ne tompuljon el a beteg még jobban, azaz ne kapcsolja ki a tudatát, mert akkor tényleg nem lehet mit kezdeni vele. Az egyik módszer, amit írtam és szerintem megvalósítható, bár nem könnyű, ha nem vezet, azaz nem partner a beteg semmilyen formában akkor csak arról lehet szó, hogy aki azt akarja csupán, hogy foglalkozzanak vele, az nem meggyógyulni akar, hanem zsarnokoskodni akar környezetén. Az ilyen magatartás nem gyógyítható másképpen, mint úgy, hogy túl kell lépni ezt a kapcsolatot. Az ilyen embert nem kell sajnálni, mert nem arról van szó, hogy szerencsétlen, hanem arról, hogy legjobb esetben ravasz, legrosszabb esetben gonosz. Segíteni csak azon lehet, aki maga is akarja, hogy segítsenek rajta. Mint írod, hogy akkor legyen öngyilkos, vagy netán gyilkoljon meg embereket ez azért nem igaz, mert mint írtam a depressziós nem akar élni, de meghalni sem ezért soha nem lesz öngyilkos, és soha nem válik gyilkossá. Azok, akik öngyilkosok, vagy netán gyilkosok lesznek azok nem depresszióval küzdenek, hanem személyiségi zavarokkal, azaz kettőség él bennük azaz tudathasadásosak, és ezt nem szabad összekeverni a depresszióval, bár a felmerülő tünetek hasonlóak lehetnek, de mégsem teljesen azonosak.. Egy biztos komoly kihívás egy depressziós beteget visszavezetni a való életbe, de nem lehetetlen, s sajnos a mai orvostudomány igencsak gyerekcipőbe jár még ezen a téren. Az a legnagyobb baj, hogy nem az embert akarja kezelni, segíteni, hanem a betegség tüneteket figyeli, mely igazából nincs is, de ezt is már írtam, és ezáltal, nem a lélekre, azaz az emberre teszi a hangsúlyt, hanem a nem létező tünetekre. Ez olyan mintha ágyúval verébre lőne. Ahhoz, hogy megtaláljuk a depressziót kiváltó okot, melyről már szintén írtam szintén nem könnyű, de egy biztos a talajvesztés, a vágyaink meg nem élése, és elérése, a magányosság érzése, az örömök és terhek elutasítása és még számtalan ok lehet, bizony komoly szerepet játszhatnak ezen állapot kialakulásához.

Szeretettel: Zsuzsi

Válasz

Zsuzsika!
És mi van olyankor, ha abszolúlt nem tudod rávenne a feladatadásra, az idő meg telik, aminek során az ő állapota még mélyebbre, súlyosabbra fordul? Játszam tovább a "megváltó" szerepét, mert nem kell , vagy nem igazán elfogadott a gyógyszer? Jusson odáig, hogy öngyilkos legyen, vagy 22 társának oltsa ki az életét, mint a példa is mutatja?
Én nem helyettesíthetem az orvost, és a szerepét sem játszhatom. Az én és a család szerepe egy ilyen esetben nem a gyógyító, hanem a "segítő gyógyító" lehet csak.
Valami ok kiváltotta a depressziót! Azt kell megszűntetni! De amíg erre nem kerül sor, igenis szükség van a gyógyszerre, hogy az állapot mélyebbre ne sülyedjen.

Előzmény

Válasz

Ha valaki segíteni akar egy depressziós betegen, akkor tudnia kell, hogy az ilyen beteg élettől és haláltól egyaránt fél. Úgy akar személyben gondolkodni, hogy ne kelljen semmiért felelősséget vállalnia. Aki depressziós, annak hiába magyarázod, hogy értelme van az életének. Ő pontosan azért depressziós, mert mindent csak arról az oldalról akar látni, hogy igazát igazolja. Éppen ezért, ha aktivitásra akarod serkenteni őt, pontosan az ellenkezőjét éred el nála! Befelé forduló agresszivitással nyomja el magában azt a bűntudatot, ami természetesen megjelenik minden normális emberben kezelhető módon, mivel a földi élet soha és senki számára sem lehet steril! Mi hát a megoldás? Először is meg kell próbálni mindenáron feladatot kérni tőle! Feladatot kérni, és nem adni! Amíg valaki nem tudja elérni, hogy feladatot kapjon egy depresszióstól, addig képtelen arra, hogy segítsen neki! Ha olyan feladatot kap a segíteni akaró, hogy hagyja őt békén, akkor rövid ideig ezt kell tennie. De hamarosan újra kérni kell. Ha azt mondja, hogy végleg hagyják őt békén, akkor ezt vissza kell utasítani. Meg kell mondani, hogy nem a depressziós érdekében utasítja vissza, hanem a segítő érdeke az, hogy feladatot kapjon. Erre neki, a segítőnek van szüksége! Aztán meg kell tanítani őt arra, hogy tudjon hálát adni azért, hogy feladatot adhat. Ennek első lépése az, hogy tudassátok vele, ti hálát adtok Istennek (nem neki) azért, mert feladatot kaptatok tőle, a depresszióstól. A nagy szeretet és kitartás meghozza a maga gyümölcsét. A depressziós akarva-akaratlan felelős kezd lenni szavaiért, magatartásáért. Ez az út vezethet oda, hogy először másokat, majd önmagát is kezdje helyesen szeretni, illetve kezdje engedni, hogy Isten szeressen benne.
A depresszió olyan kiábrándultság, amely egy valótlan világ utáni vágytól betegíti meg azt, aki e valótlan világról nem képes leoldani magát. Azt szoktátok mondani: ‘Kutyaharapást a szőrével kell gyógyítani!’ Ez jelen esetben azt jelenti, hogy nem menekülni kell a földi élet árnyoldalaitól, hanem inkább keresni azokat! Többet járj temetőbe, többet gondolj a csonttá éhezett kisemmizettek sorsára, jobban éld át, hogy a földi élettel nem a mennyországot választottad, amikor ide lejöttél, hanem inkább a poklot. Többször gondolj arra, hogy egyetlen embernek sem, így neked sincs más jogod, mint az ítélkezés helyett az elviselést választani. A sötét szoba jobb orvosság ilyenkor, mint a tavasz életigenlő bontakozásának látványa! Igen, mert aki depressziós, az sem élni, sem halni nem akar A gyógyulás akkor kezdődik el egy depressziós életében, amikor sikerül neki a VALÓSÁGGAL találkozni! Azzal a valósággal, amelyre kinyílt antennája van a lelkében! Neki magának kell megtapasztalnia, hogy ő felel saját boldogságáért. Ő, és senki más. Mivel a depresszió egy egész sor betegségtünettel is jár, annak, aki segíteni akar, vigyáznia kell, hogy el ne vesszen a részletekben! Nem a betegségek a fontosak (ezek valóban nincsenek is, csak tünetei annak, hogy beteg a lélek)! A depressziósnak is tudnia kell, hogy nem úgy szereti Isten őt, mint mindenkit, hanem úgy, mint senkit a világon! Azért van belőle csak EGY! Isten lenne szegényebb, ha ő nem volna!

Válasz

Nem gondolom,hogy segít a sok bogyó ha TE nem teszel semmit azért hogy kilábalj belőle. Nagyon- nagy akarat és elszántság kel hozzá. Saját tapasztalatból mondom.Az senkinek sem jó ha beutalnak egy kórházba és tele nyomnak nyugtatókkal,hogy még gondolkodni se tudj. TEGYÉL MAGADÉRT MERT SENKI SEM SEGÍT RAJTAD!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Tüni UI Légy mindig biztos ÖN MAGADBAN

Válasz

Lehet, hogy genetikai okai is vannak, ahogy olvastam?Én nagyon súlyos betegségnek tartom, és orvosi segítség kell mindenképpen.A környezetnek pedig óriási a felelőssége.
Szakemberre van szüksége a betegnek is, és környzetének is!

Válasz

Bocs ha meg bántottalak nem volt szándékos csak tele van a hó cipőm hogy egy kalap alá veszik az unatkozó úri asszonyokat a tényleg igazi beteg elkeseredett emberekkel.TUNI

Válasz

Erika!
Ne haragudj, épp azért nem értelek én sem, hogy voltál vele kapcsolatban! Pont ezért kellene másképp látnod a dolgot, mint azt leírtad. Nagyon sok a depressziós az országban, de ha az "elégedetlenség torz szüleménye" lenne ennek kiváltó oka, akkor hazánkban jelenlegi tényállás szerint közel 10 millió depressziós ember lenne!
Egy alkoholista, brutális férj , nem az elégedetlenség torz szüleménye, ha depressziót generál a feleségben! A személyiségéből és a cselekedeteiből fakadó feszültségek, sérelmek, bántalmazások, részeges tudatállapota, az a sok-sok nagatívum, amit még sorolhatnék, járul ahhoz hozzá, hogy megoldatlannak lássa a kialakult helyzetet, és máris kialakult a deperesszió! És ilyen feltételekkel fájhat is az élet bárkinek!
Én inkább a MÁNIÁT nevezném az elégedetlenség torz szüleményének!

Előzmény

Válasz

Hat te Tunde a kritikad nem jogos mert tudom, hogy mirol beszelek , kulonben nem volna mit keressek itt, Akik itt irnak mindenki valamikepp kapcsolatba van ezzel a betegseggel sajnos.

Válasz