Nemrég egy internetes oldalon megjelent egy idézet, amely arról szólt, hogy aki a szerelemben nem taktikázik, aki mindig elérhető, aki törődik veled, aki feltétel nélkül szeret az unalmas. Minden, ami őszinte, amiben nincs álarc, hátsó szándék, az unalmas. Ha megmondjuk valakinek, hogy szeretjük, akkor elmenekül, de ha kitesszük a szűrét, akkor azonnal jönni fog vissza. Felmerült bennem néhány gondolat a kérdéssel kapcsolatban. Mégpedig az, hogy mi is valójában a szerelem? Vagyis mit hiszünk annak.

Valóban ez jellemző a férfi-nő kapcsolatokra. Azt tartjuk izgalmasnak, aki nem elérhető.
A tapasztalat azonban az, hogy akit azért „üldözünk”, mert nem elérhető, az mihelyt elérhetővé válik, már nem is lesz izgalmas. Ha körülnézünk a mai világban, ránk nőkre most éppen nem az elérhetetlenség jellemző. A nők most mindent bedobnak, hogy megszerezzék a kiszemelt férfit. Eltűnőben van a nők tartása, méltósága, ami nem is az elérhetetlenséget jelenti, hanem az önmagukkal szemben támasztott tiszteletet. Ha mindent kiteszünk a kirakatba, ha úgy viselkedünk, beszélünk, mint a férfiak, ha elfelejtjük, mit jelent Nőnek lenni, akkor elveszítjük a másik nem tiszteletét is.

Viszont vágyunk a szerelemre. Mi nők is és a férfiak is. A szerelemről azonban mindenki mást gondol. A szerelemben az életünk izgalmát keressük. Valójában nem a szerelmet, hanem az izgalmat. Aki szerelmes lesz valakibe, mert az álarcot visel, elutasítja, vagy azért, mert az elérhetetlen azért izgalmas, az még nem érett meg a szerelemre. Az izgalomra vágyik, nem szerelemre. Annak valami hiányzik az életéből, talán maga az „élet”, ezért azt a „szerelemtől” várja. Ha izgalmat akarsz, menj el hegyet mászni, vagy jelentkezz egy túlélőtáborba. Ott megkapod azt az izgalmat, amire vágysz. A szerelem nem ez. A szerelem a legbiztonságosabb dolog a világon. A legbiztonságosabb hely, ahová hazaérkezhetsz.
Sajnos sokan hiszik azt szerelemnek, amikor izgulhatsz, hol jár, kivel beszél, mért nem jön már, mért nem mondja, hogy szeret, stb. Ez nem a szerelem. Ez egy rózsaszínű köd, ami nagyon hamar szertefoszlik. A szerelem érzését ilyenkor csak ez az izgalom tartja fenn.
A szerelem akkor valódi, ha nem izgulsz, hogy merre jár, mért nem hív, ha nem zavar, hogy néha megnéz más nőket is. A férfiaknál szintúgy, ha nem bántja, hogy elmész a barátnőkkel kávézni, vagy nélküle bulizni. Nem izgulsz, mert pontosan tudod, hogy szeret és Te szereted.
Az a szerelem, amikor „látod” is a másikat, nem csak az elképzeléseidet vetíted bele.
Ha látod, hogy bizony lehet, hogy utálja a házimunkát, lehet hogy káromkodik, lehet hogy anyuci kedvence, lehet hogy flörtölget más nőkkel, lehet hogy néha-néha becsípve megy haza, és te mégis szereted, így ahogy van. Nem gondolod azt, hogy majd úgyis megváltozik, ha együtt lesztek.

Mégis, ma még az izgalmat keressük. Főleg a férfiak, akiket állítólag a vadászösztön hajt.
Ezzel csak egy a baj. Főleg a nők, pontosan tudják, hogyan kell manipulálni. És bizony felveszik az álarcot. Eljátsszák, hogy nem kellesz, hogy nem szeretnek, hogy nem érdekled őket. Te pedig harcolsz. Hogy megszerezd az elérhetetlent. Aztán amikor mégis megadták magukat, amikor „összejöttetek”, akkor megszűnik az izgalom. Akkor jönnek az egyhangú hétköznapok, a gyerek, a házimunka, és az a nő, aki a legizgalmasabb volt, hirtelen nagyon unalmassá válik. Mert az izgalmas személyisége nem a valódi személyisége volt. A valódi szerelem akkor kezd izgalmassá válni, amikor elkezdődnek a hétköznapok. Akkor válik véget nem érő csodává.

Ugyanis aki nem taktikázik az nem unalmas, hanem őszinte. Aki taktikázik, a kapcsolatban is taktikázni fog, az pedig nem azonos az őszinteséggel. És akkor neked már nagyon nem fog tetszeni az, ami az ismerkedés elején izgalmas volt. Akkor, amit ki nem állhatsz majd, az a taktikázása lesz.

Kedves férfiak! Egyet ne felejtsetek el. Az a nő, aki a legelérhetetlenebb a számodra, a legkönnyebben fog elhagyni. Az, aki a legnagyobb játékos, aki a legjobban menekül előled, aki a legjobban taktikázik, játszik veled, aki a legizgalmasabb, az fogja a legnagyobb pofont adni neked. Egyszer hallottam valakitől egy mondatot, amit azóta sem felejtettem el.
Így hangzott: „Én még boldog szerelmest nem láttam!”
Ebben nagy igazság van. A szerelem a legnagyobb boldogság. Ám csak akkor, amikor már nem az elérhetetlent keresed, hanem az elérhetőt. A társadat.

Sajnos csak sok ilyen húzd meg ereszd el játszma után jövünk rá mi is az igazi érték, és merjük felvállalni az első perctől kezdve azt, hogy "unalmasak" vagyunk. Ilyenkor várjuk meg azt az egyet, akinek „unalmasságunk” mégis maga lesz a mennyország.

Forrás: http://www.harmonet.hu