Az iskola se ma, se régen nem töltötte be azt a szerepét, ami igazán fontos lenne, azaz lett volna az emberiség életében. A régi időkben bizony a fenyítés volt a mindennapi fegyelmező eszköz a mai időkben ez már nem működik, hisz a törvény védi a személyiségi jogokat, igaz itt csak a gyerek jogairól van szó, mert bizony a pedagógus is ember, és az ő jogait már kevésbé tartja szem előtt a jog. Tehát mind látszik egyik megoldás sem jó, hisz míg az egyik rendszerből félelmekkel teli, lelki és testi terrorral próbál tudást közvetíteni, a másik rendszerben meg a túlzott lojalitás, engedékenység, beskatulyázás, az mely sehova sem vezetett, vezet. Mondhatnám az arany középutat kéne megtalálni, de ehhez bizony azok aki tanítanak, el kéne felejteniük a saját tanulmányaik megszerzése alatt az iskolákban vagy az életükből hozott, szerzet rossz tapasztalataikat, és teljesen úgy szisztémákat, módszereket kéne megtalálniuk, azaz gondolatátalakuláson kéne átmenniük A pedagógus képzést is teljesen új alapokra kéne helyezni, sokkal jobban meg kéne szűrni a pedagógiai pályát választók alkalmasságát, mely segítségével kiszűrhető lenne az agresszivitásra, gyermek utálat, antiszociális hajlam, és egyéb olyan dolog is felszínre hozható ezáltal ami kizárná azt, hogy a jövő nemzedékét olyanok tanítsák, akik erre alkalmatlanok. Az is igaz, hogy azok a gyermekek, akik elérték az iskolakezdéshez a megfelelő kort, bizony nagyon sokfélék. Különböző társadalmi helyzetekből jönnek mely bizony már meghatározhatja a gyermek első lépéseit az iskolában, sőt az óvodában is, sok minden kiderülhet személyiségéről, de itt is és az iskolában is vigyázni kell, ne skatulyázzák be a gyermeket, hisz mindenki képes a fejlődésre ha segítünk nekik továbblépni a bizonytalanságukon, kissebségi érzéseken, magukkal hozott rossz példák sokaságán, gátlásaikon stb. és bizony ehhez kellenek a jó pedagógusok, kik egyben pszichológusok is és nem a testi, és lelki , szellemi, elnyomás a céljuk, hanem maga az ember önmegvalósítása, és ezáltal egészséges, okos kis embereket adni a világnak. A mai kialakult helyzeten miképp lehet változtatni ez a kérdés?, hisz a sérülten kapott „felnőtt” anyagon már nagyon nehéz változtatni, tehát marad az a megoldás, amit a tanár a jog alapján alkalmazhat, mely bizonyos helyzetekben megoldásként is funkcionálhat, de, hogy ez egyik félnek sem jó az biztos, hisz csak megalkuvás létezik ilyen helyzetben, de a megoldást nem adja a hogyan továbbhoz.

a játékfüggőségről is beszélgethetnénk. Szerintem mindenből egyre több lesz mivel sokaknak nincs más kiút/legalább is így érzik/ a vásárlási kényszert én egy Tescoban dolgozva jól látom komolyan néha az ember nem tudja mit gondoljon. De azért vannak ABSZOLUTE TUDATOS EMBEREK bár őket sokan kinevetik.