Szeretettel köszöntelek a Pszichológia Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Pszichológia Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Pszichológia Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Pszichológia Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Pszichológia Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Pszichológia Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Pszichológia Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Pszichológia Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
15 éve | Lajtai Zsuzsanna | 0 hozzászólás
Az egész történet legnagyobb veszélye az önmarcangolás, és a pusztító bűntudat. Két destruktív érzés, amelyeknek nagyon könnyű a csapdájába kerülni. egyrészről, mert kényelmes, hiszen nem kell, még csak gondolatban sem, megkeresni a másik, számunkra, és mindenki más számára pozitív hatású döntést. Nem kell önmagunkba néznünk, hogy mi késztet arra, hogy újra és újra lefussuk destruktív köreinket. Nem kell rájöjjünk, miért is menekülünk saját örömünk és boldogságunk, saját jó érzéseink elől.
15 éve | Lajtai Zsuzsanna | 0 hozzászólás
"Miért is nem mondtam meg neki akkor, mennyire szeretem...?"
Ó, miért is nem tanultam akkor, amikor lehetett volna..."
A megbánás valami elveszítéséről, hiányáról szól. Ez az a lehetőség, egy cselekvére, egy választás, amit ott és akkor nemtettünk meg, és amelyet később úgy értékelünk, mint elszalasztott lehetőséget, mert utólag úgy gondoljuk, mégiscsak jobb lett volna.
A sajnálat ugyanez, a megbánás és lelkifurdalás, amikor azt érezzük, máshogyan kellett volna viselkednünk a másikkal.
|
|
|
15 éve | Lajtai Zsuzsanna | 0 hozzászólás
Annyira bánom már...olyan szomorú vagyok, amiért... sajnálom, hogy...
Hányszor mondtunk már ki életünkben hasonló kezdetű mondatokat? Nyilván nem egyszer, nem kétszer.
Bánat bánat, de nehéz vagy...
Jó érzés bánni valamit? Jó érzés szomorkodni valami felett, amit máshogyan kellett volna? Jó érzés azt érezni, sajnálom, hogy végül ezt tettem...?
Nem. De akkor miért kell újra és újra ezt gondolnunk? Miért kell újra és újra ezt éreznünk?
Mi szükségünk van erre a sok "sajnálom, megbántam, szomorú vagyok" érzésre?
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu