Szeretettel köszöntelek a Pszichológia Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Pszichológia Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Pszichológia Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Pszichológia Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Pszichológia Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Pszichológia Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Pszichológia Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Pszichológia Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Annyira bánom már...olyan szomorú vagyok, amiért... sajnálom, hogy...
Hányszor mondtunk már ki életünkben hasonló kezdetű mondatokat? Nyilván nem egyszer, nem kétszer.
Bánat bánat, de nehéz vagy...
Jó érzés bánni valamit? Jó érzés szomorkodni valami felett, amit máshogyan kellett volna? Jó érzés azt érezni, sajnálom, hogy végül ezt tettem...?
Nem. De akkor miért kell újra és újra ezt gondolnunk? Miért kell újra és újra ezt éreznünk?
Mi szükségünk van erre a sok "sajnálom, megbántam, szomorú vagyok" érzésre? Mi haszna, mi értelme van?
Mert valamienk lennie kell, hiszen senki sem szereti például beverni a kezét az asztal sarkába - és nem is csapkodja a kezét az asztal sarkához, igyekszik jó messziről elkerülni azt.
Akkor hogy is van ez?
A megbánás bizony fajsúlyos, és hasznos érzés! És mire szolgál?
Hát ugyanúgy lehet a belső gazdagodás, fejlődés motorja, egy hajtóereje, mint mondjuk a vágyaink. Normális esetben arra sarkall, hogy legközelebb máshogyan, jobban, helyesen cselekedjünk, megkímélve magunkat a rossz érzésektől. (Mazochisták ne olvassanak tovább!:)
A megbánásnak pozitív ereje is lehet - ha időt, energiát szánunk rá, hogy alapos önvizsgálatot tartsunk minden egyes alkalommal, amikor ezt érezzük.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
A megbánás ereje 3.
A megbánás ereje 1.
Szokások, amelyekkel boldogabb lesz az életünk
Kis változások, amiktől új életed lesz