Az iskola se ma, se régen nem töltötte be azt a szerepét, ami igazán fontos lenne, azaz lett volna az emberiség életében. A régi időkben bizony a fenyítés volt a mindennapi fegyelmező eszköz a mai időkben ez már nem működik, hisz a törvény védi a személyiségi jogokat, igaz itt csak a gyerek jogairól van szó, mert bizony a pedagógus is ember, és az ő jogait már kevésbé tartja szem előtt a jog. Tehát mind látszik egyik megoldás sem jó, hisz míg az egyik rendszerből félelmekkel teli, lelki és testi terrorral próbál tudást közvetíteni, a másik rendszerben meg a túlzott lojalitás, engedékenység, beskatulyázás, az mely sehova sem vezetett, vezet. Mondhatnám az arany középutat kéne megtalálni, de ehhez bizony azok aki tanítanak, el kéne felejteniük a saját tanulmányaik megszerzése alatt az iskolákban vagy az életükből hozott, szerzet rossz tapasztalataikat, és teljesen úgy szisztémákat, módszereket kéne megtalálniuk, azaz gondolatátalakuláson kéne átmenniük A pedagógus képzést is teljesen új alapokra kéne helyezni, sokkal jobban meg kéne szűrni a pedagógiai pályát választók alkalmasságát, mely segítségével kiszűrhető lenne az agresszivitásra, gyermek utálat, antiszociális hajlam, és egyéb olyan dolog is felszínre hozható ezáltal ami kizárná azt, hogy a jövő nemzedékét olyanok tanítsák, akik erre alkalmatlanok. Az is igaz, hogy azok a gyermekek, akik elérték az iskolakezdéshez a megfelelő kort, bizony nagyon sokfélék. Különböző társadalmi helyzetekből jönnek mely bizony már meghatározhatja a gyermek első lépéseit az iskolában, sőt az óvodában is, sok minden kiderülhet személyiségéről, de itt is és az iskolában is vigyázni kell, ne skatulyázzák be a gyermeket, hisz mindenki képes a fejlődésre ha segítünk nekik továbblépni a bizonytalanságukon, kissebségi érzéseken, magukkal hozott rossz példák sokaságán, gátlásaikon stb. és bizony ehhez kellenek a jó pedagógusok, kik egyben pszichológusok is és nem a testi, és lelki , szellemi, elnyomás a céljuk, hanem maga az ember önmegvalósítása, és ezáltal egészséges, okos kis embereket adni a világnak. A mai kialakult helyzeten miképp lehet változtatni ez a kérdés?, hisz a sérülten kapott „felnőtt” anyagon már nagyon nehéz változtatni, tehát marad az a megoldás, amit a tanár a jog alapján alkalmazhat, mely bizonyos helyzetekben megoldásként is funkcionálhat, de, hogy ez egyik félnek sem jó az biztos, hisz csak megalkuvás létezik ilyen helyzetben, de a megoldást nem adja a hogyan továbbhoz.

Valóban az ember sorsa a jelleméből fakadhat, determinált,. Ám a tudat szabad döntései, a kényszerhelyzetek befolyásolni tudják. Még hozzátenném azt is hogy
az előző generációk öröksége ,kinem élt gondolatai 60%- ban a tetteink kliséit irányíthatják, a
tudatalatti szintjén.

Így ismeretlenül szia Éva!
A leveledből mintha csak a magam történetét olvastam volna. Nekem még társul egy agyvérzéssel született nővérem ( gyermekkorában epilepsziás is volt) aki a bal felére béna, a párom alkoholista. Bár most már egy éve nem iszik, de volt úgy, hogy 3 évet is kibírt. Sem neki, sem a beteg nővéremnek nem merek beszólni, hátha visszakapják a betegségüket. Én felelősségteljes beosztásban dolgozom. A számok és a pénz világában. Számlákat írok, fizetem a dolgozókat stb.. Nagyon oda kell figyelnem! Hétvégén, amikor a nővérem elmegy az ebédjéért, a párom kimegy a birtokára van talán 20 percem, amíg egyedül lehetek . Nézek ki a fejemből és a magány és a csönd boldoggá tesz. Másik menekülési útvonal, hogy beveszem magam a kádba és élvezem a vizet. Néha egy nagy erős fának képzelem magam, éri a fagy, áztatja az eső, csapkodja a villám, fújja a szél, de néha jön az áldott napsugár és megsimogatja és életet lehel belé, hogy még vastagabb és ellenállóbb legyen a törzse.Mikor lefekszel mindig gondolj valami kellemes emlékre és úgy aludj el. Sok kitartást kívánok, és neked nem kell senkitől sem bocsánatot kérned más miatt. Vedd át a hitvallásomat: Idegeskedni annyi, mint mások hülyesége miatt önmagunkon bosszút állni! Gyöngyi

Előzmény

Szia krisztina! Remélem még nem késő! Az élet értelmét szinte minden ember felteszi magának. Ez jó,csak sok,tengernyi a zsákutca! Jó ha vigyázunk,mert könnyen kalitkába zárva találjuk önmagunkat! Ha teljes szívedből,teljes lelkedből,és teljes elméddel keresed / ez utóbbi azt is jelenti,hogy nem a máséval,aki félrevezethet/ az élet értelmét,célját akkor megtalálod. Ahhoz,hogy finisbe érj az első lépés: "A legnagyobb bölcsesség a jót a rossztól különválasztani"SENECA Semmit sem ér az életünk,ha nem ezzel a fundamentális kérdés megválaszolásával kezdjük a feltárást! Szívesen segítek,ha akarod!

Az említett videót nem láttam, de ez a betegség - bizonyos esetek kivétele útján - már Magyarországon is jól kezelhető.

Előzmény