Szeretettel köszöntelek a Pszichológia Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Pszichológia Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Pszichológia Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Pszichológia Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Pszichológia Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Pszichológia Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Pszichológia Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Pszichológia Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
9 éve | Törőcsik Anita | 0 hozzászólás
Nagyon sok a csonka családban, apa nélkül nevelkedő gyermek. Sok nő gondolja úgy, hogy ő egyedül is mindent meg tud adni csemetéjének, az apát is pótolni tudja. Ez természetesen nem igaz. Válás esetén a gyermek többnyire az anyával marad, ami rendben is van, csak a papának ebben az esetben sem lenne szabad teljesen kivonnia magát a nevelésből, csemetéje életéből. Meggyőződésem, hogy a rossz házasságnál sokkal jobb a különélés, aminek azonban nem szükségszerűen kell érzelmi törést jelentenie a családi viszonyokban.
14 éve | Lajtai Zsuzsanna | 1 hozzászólás
Egy jó párkapcsolatban egyszerre vagyunk egymás barátai, testvérei, szeretői, szülei és gyermekei, így mondják legalábbis a költők. Én hiszek nekik, mert érzem.
Azonban ez sosem valósulhat meg, ha valakinek mondjuk saját anyja helyett kell anyaként vagy feleségként felnőnie, elszalasztva a lehetőségét annak, hogy egészséges folyamat során váljon kiegyensúlyozott "átlagfelnőtté", önmagában hordozva a boldogsága lehetőségét.
Ezek azok a családon belüli észrevétlen szerepcserék, melyek azonban nagyon is hasonló eredménnyel járnak: magány, boldogtalanság, depresszió.
|
|
Ha a gyerekkel valami gond van, a családot kell orvoshoz küldeni...
Ez főleg akkor igaz, ha a kicsi elkezd furán viselkedni. Túlmozgásos, vagy agresszív, esetleg feltűnően félénk, szorongó, urambocsá' kezelhetetlenül hisztis.
A legtöbb szülő ilyenkor persze azonnal nekilát gyereket nevelni, pedig csak saját tükörképét látja, elő egyenes adásban.
Csak éppen egy másik ember testében, élete kezdetén, és ez bizony nem kis felelősséggel jár!
Nem lehet mindent "rendellenességért" - elhízásért, depresszióért, neurotikus, vagy akár szervi panaszokért - a géneket okolni, a családi háttér legalább ennyire jelentős.
Keczánné Macskó Piroska mostantól Tag
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás