A karácsony közeledtével egyre többen kezdenek el azon gondolkodni, mit is vegyenek ajándékba szeretteiknek. Az ajándékozás ősi szokás, melynek rengeteg társadalmi és pszichológiai vetülete van. Ezekből szedett össze egy csokorral a Psychology Today.

Az ajándékozásra máshogy tekintenek a különböző kultúrákban.

Alapvetően a korai kapcsolati élményekről, az első néhány életév tapasztalatairól van szó.

Ha ebben az életkorban megfelelő érzelmi munícióval látnak el minket, vagyis azt látjuk, hogy a minket körülvevő felnőtteknek, a szülleinknek örömük telik bennünk és egymásban, akkor ilyen belső világot és énképet építünk fel magunkban.

Később ezáltal mi magunk is képesek leszünk örülni saját személyünknek és a másiknak egyaránt.

Így tanulunk meg és szeretünk meg saját társaságunkban lenni, és hosszútávon is stabilan jó véleménnyel lenni magunkról - és másokról.

Akad köztünk olyan, aki kategorikus "nem"-mel felelne az "Akar-e ön boldog lenni" kérdésre?

Van egy tippem...:)

A boldogság nyomában jár mindenki, akár a pénzt hajtja, akár a szerelmet, akár a kincset a szivárvány tövében, akár cikket ír a Time magazinnak.

Az utóbbi megtalálta, és meg is osztotta a boldogságra éhes olvasókkal a receptet: íme, a következetes és szorgalmas endorfintermelés koránt sem annyira meghökkentő, bárki által elsajátítható módszere 10 pontba szedve.

Hazánkban  eléggé elkeserítő a depressziósok számának evről-évre egyre növekvő arányú előfordulása.

A gazdasági és politikai helyzet várhatóan nem holnap oldódik meg, és szívünk joga eldönteni, vajon mi ennek hatása, nyomasztó terhe alatt akarjuk-e végigkínlódni a mindennapjainkat, egyfolytában azon rágódva, mi lesz holnap?

(Pedig ha ma mindent megtennénk, amit megtehetünk, minden valószínűség szerint jobb lenne!)

A depresszió viszont többnyire mégsem ezen, hanem társas kapcsolataink meglétén, vagy éppen annak hiányán, és legfőképpen minőségénm múlik.

A kora gyermekkori emlékeink erőteljesebben befolyásolják a jelenünket, mint hinnénk. Sokszor erőteljesebben, mint a mostani körülményeink. Mi más volna a magyarázat arra, ha valakinek minden feltétel és lehetőség rendelkezésére áll a boldoguláshoz, ahhoz, hogy derűs és gondtalan életet éljen, ám ő léptem-nyomon elgáncsolja saját magát. Vagy a másik példa, az örök optimista, aki a legnagyobb bajban is képes mosolyogva megoldani minden problémát.

Hiába igyekszünk a jelenünket saját ízlésünkre formálni, ha a múltunk gúzsban tart.

Homályos emlékképek, tudatunk mélyéről csak nagyritkán felbukkanó pillanatok erősebbek lehetnek a jelen valóságnál is.