A pozitív-negatív gondolatok hatása; a körülöttünk lévő világ sajnos a negatív gondolatokat sulykolja; a világ nyugati része a negatív dolgokra kíváncsi. Sajnos ez veszélyes, mert ez betegséget is okozhat.

A gondolat teremtő erejében, fizikai értelemben nem hiszek. De lelki értelemben igen. Tudom, hogy az ember pozitív beállítottsága rendbe hoz, harmóniában tart. A negatív gondolatoktól biztos, hogy romlik az ember állapota. Másképp lesz beteg az ember, és másképp éli meg a betegségét, ha lelkileg rendben van, és összetartja magát.

Az elmúlt időszakban a "válság" szóra mindenki összerezzent, attól függetlenül, hogy hol él, mit csinál, vagy éppen mennyi idős, és milyen családból származik.

Vajon hogyan értelmezi a társadalom a válságot,és miként küzd meg vele az egyén? Észrevesszük -e egyáltalán a válság komplexitásában a jelenséget?

A gazdasági válság a Gonosz egy változata, vagy fejlődési lehetőség, kiinduáló pont, az újrakezdés jele?

És a legfontosabb: vajon mi a szerepe a médiának a válsághelyzetben?

Az anorexia nervosa akkor üti fel a fejét, amikor a serdülő lány (általában őket tizedeli ez a betegség) valamiért nem akar felnőtt nővé válni. A koplalás következtében eltűnnek a zsírpárnék és a nőies formák, megszűnik a havi ciklus, a lány elveszíti minden nőies vonását.

De vajon miért? Milyen súlyos titkok rejtőzhetnek a család múltjában, amelyekért a lány vezekel, látszólag ok nélkül, megmagyarázhatatlanul?

Őseink karmikus feladatait sokszor mi akarjuk megoldani...a betegség egy választás, de lehet, hogy nem teljes felelősségünk, hanem sötét családi titkok birtokában választunk?

 Van-e sorsunk? Az ilyen és ehhez hasonló "végső" kérdések megválaszolását mi, mai pszichológusok, szívesen utaljuk a filozófia, a művészet, az irodalom vagy akár a vallás illetékességi körébe. Ám az emberekben - különösen életük válságai idején - újra meg újra felötlik ez a kérdés. Aki pedig vállalta azt, hogy a "hétköznapok lélektana" körül ügyködik, az adott esetben mondjon erről is valamit, ha nem is a tudomány, de legalább a saját nevében.  Az ember, amikor éppen nyakig elmerülve evickél életének pergő eseményei között, hajlamos arra, hogy kiszámíthatatlan esetlegességek halmazának élje meg mindazt, ami vele történik.

Isten az agyunkban van, a gondolat valóságot teremt, a hit pedig nem csak hegyeket, de neuronokat is megmozgat!

Ciklikusan ismétlődő helyzetek, újra- és újra ugyanazok az alapvető, megoldatlan és valamiért feloldhatatlan problémák, blokkoló szorongás, és az önmegsemmisítő program...

Vajon hogy lehet az, hogy az életben sokszor számunkra is érthetetlen módon viselkedünk, mintegy gépként, és nem vagyunk képesek ezen változtatni? Miért van az, hogy újra és újra ugyanazokba a gödrökbe pottyanunk, vagy éppen ismételten elgáncsoljuk önmagunk?

 

A válság nem csak, és nem elsősorban a gazdaság válsága.

A gazdaság összeomlása csak az eredménye valaminek: ez a válság a mi válságunk, az erkölcsé, a nevelésé, a gondolkodásé, a beidegződéseké, az alkalmazkodási képességünké...és így vezet végül világméretű összeomláshoz.

 

Mit gondol Popper Péter a válságról, és a hozzáállásunkról?