A Montreali Egyetem kutatói a Journal of Behavior Therapy and Experimental Psychiatry márciusi számában megjelent kutatásuk során 24 ilyen típusú viselkedést mutató embert, és 24 egészséges, kontroll alanyt vizsgáltak. Eredményeik azt mutatták, hogy a testre összpontosító, ismétlődő viselkedéseket tanúsító emberek nagyobb mértékű késztetést mutattak ezekre a viselkedésekre, amikor unatkoztak, frusztráltak vagy türelmetlenek voltak, mint amikor nyugodt lelkiállapotban voltak.

Csak az szerethet másokat, aki önmagát szereti. Másokat szeretni pedig mindennél fontosabb. Legalábbis ezt tanuljuk, és igyekszünk is enek fényében élni az életünk.

A szeretet, amit mások iránt érzünk, bennünket tölt el jó érzésekkel, és ez eddig rendben is van.

De mi van akkor, ha egyszerűen képtelenek vagyunk azt érezni, hogy mások szeretnek bennünket? Miért nem tudjuk elfogadni a szeretet?

Tovább...

A depresszió évek óta korunk egyik legádázabb betegségeként afosztrofált, hosszan tartó, pusztító állapot.

Hogy mennyire betegség, vagy csak egy orvosok által felcimkézett állapot, arról ádáz viták folynak, és bizony sokszor bennem is felmerül a kérdés: vajon mondhatjuk-e bármire a világon, hogy állandó, megmásíthatatlan és végleges?

És egyáltalán, helyénvaló az, ha egy lelki állapotot gyógyszerekkel próbálunk befolyásolni (azt nem a drogosok szokták?!?!), és nem úgy, hogy változtatunk az életünkön???

Nemrég jelent meg a híres pszichoterapeuta, Feldmár András legújabb könyve, mely a szerelem és a szabadság témáit, a két érzés kapcsolatát dolgozza fel.

Az első hallásra nagyon is hétköznapinak és egyértelműnek tűnő fogalmakról mélyebb, valódibb jelentéséről elmélkedik a szerző Szabadság, szerelem című művében, nem kevésbé elgondolkodtató és sokszor meghökkentő módon, mint tette azt előző munkáiban.

Egyik régebbi írásából Fliegauf Benedek készített portréfilmet, következzen egy részlet a "Van -e élet a halál előtt?" - ből: