Szeretettel köszöntelek a Pszichológia Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Pszichológia Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Pszichológia Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Pszichológia Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Pszichológia Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Pszichológia Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Pszichológia Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Pszichológia Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Senki nem ígérte, hogy könnyű lesz - hallom aktuális lélekápolóimtól, amikor nincs rózsás kedvem, és igyekszem ezt a mondatot nem magamra venni, mert tudom, nem kioktatásból mondják, hanem szimplán realisták.
Az anyaság átformál, különösen a nehéz pillanatokban. Ezt az egész gyerekvállalósdit-nevelősdit többnyire valamilyen elementáris erőhöz szoktam hasonlítani, ha éppen kérdezik, mi minden változott bennem azóta, hogy van egy kisfiú, akinek a papírjain ott virítok az "anyja neve" rubrikánál.
Senki nem ígérte, hogy könnyű lesz - hallom aktuális lélekápolóimtól, amikor nincs rózsás kedvem, és igyekszem ezt a mondatot nem magamra venni, mert tudom, nem kioktatásból mondják, hanem szimplán realisták.
Az anyaság átformál, különösen a nehéz pillanatokban. Ezt az egész gyerekvállalósdit-nevelősdit többnyire valamilyen elementáris erőhöz szoktam hasonlítani, ha éppen kérdezik, mi minden változott bennem azóta, hogy van egy kisfiú, akinek a papírjain ott virítok az "anyja neve" rubrikánál.
|
|
14 éve | Lajtai Zsuzsanna | 1 hozzászólás
Egy jó párkapcsolatban egyszerre vagyunk egymás barátai, testvérei, szeretői, szülei és gyermekei, így mondják legalábbis a költők. Én hiszek nekik, mert érzem.
Azonban ez sosem valósulhat meg, ha valakinek mondjuk saját anyja helyett kell anyaként vagy feleségként felnőnie, elszalasztva a lehetőségét annak, hogy egészséges folyamat során váljon kiegyensúlyozott "átlagfelnőtté", önmagában hordozva a boldogsága lehetőségét.
Ezek azok a családon belüli észrevétlen szerepcserék, melyek azonban nagyon is hasonló eredménnyel járnak: magány, boldogtalanság, depresszió.
Ha a gyerekkel valami gond van, a családot kell orvoshoz küldeni...
Ez főleg akkor igaz, ha a kicsi elkezd furán viselkedni. Túlmozgásos, vagy agresszív, esetleg feltűnően félénk, szorongó, urambocsá' kezelhetetlenül hisztis.
A legtöbb szülő ilyenkor persze azonnal nekilát gyereket nevelni, pedig csak saját tükörképét látja, elő egyenes adásban.
Csak éppen egy másik ember testében, élete kezdetén, és ez bizony nem kis felelősséggel jár!
Nem lehet mindent "rendellenességért" - elhízásért, depresszióért, neurotikus, vagy akár szervi panaszokért - a géneket okolni, a családi háttér legalább ennyire jelentős.
Keczánné Macskó Piroska mostantól Tag
Keczánné Macskó Piroska írta 3 hete itt:
Érezd magad jól a klubban!
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás