Szeretettel köszöntelek a Pszichológia Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Pszichológia Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Pszichológia Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Pszichológia Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Pszichológia Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Pszichológia Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Pszichológia Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Pszichológia Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Van egy mondat. Amibe kapaszkodom. Ami erőt ad. Ami életem minden fontosabb eseményénél jelen volt és jelen van a mai napig.
Igazi erejét és jelentését akkor értettem meg, amikor államvizsgázni mentem. Bevallom, nem keveset szenvedtem a jogi tudásanyag elsajátításával. Hiába tanultam, bizonytalan voltam. Nem hittem abban, hogy sikerülhet. És persze, mindenki tudja, hogy vannak tételek, amik jobban mennek, míg mások valahogy nem akarnak megragadni a fejünkben.
Önmagában a szenvedéllyel nincs is baj, addig míg teremtő, alkotó energiák mozgatnak bennünket. De az egész átfodulhat az ellenkező pólusba, mint például a munkamánia, vagy a beteges féltékenység esetében.
Ilyenkor a szenvedélyesség őrült pusztítást energetizál, mellyel saját magunkat tehetjük el láb alól.
Ilyen pusztító szenvedély a dohányzás, az alkohol és a kábítószer (bár a kettő egy és ugyanaz, hozzácsapva a nyugtatókat, antidepresszánsokat és kedélyállapot javító pirulákat is), a fogyókúra vagy az evés, a szex, a játék vagy a vásárlás.
|
|
|
15 éve | Lajtai Zsuzsanna | 0 hozzászólás
Annyira bánom már...olyan szomorú vagyok, amiért... sajnálom, hogy...
Hányszor mondtunk már ki életünkben hasonló kezdetű mondatokat? Nyilván nem egyszer, nem kétszer.
Bánat bánat, de nehéz vagy...
Jó érzés bánni valamit? Jó érzés szomorkodni valami felett, amit máshogyan kellett volna? Jó érzés azt érezni, sajnálom, hogy végül ezt tettem...?
Nem. De akkor miért kell újra és újra ezt gondolnunk? Miért kell újra és újra ezt éreznünk?
Mi szükségünk van erre a sok "sajnálom, megbántam, szomorú vagyok" érzésre?
Keczánné Macskó Piroska mostantól Tag
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás