Képzeld csak el, milyen lenne az életed, ha mindent te irányíthatnál benne. Ha nem lenne rád hatással a gazdasági helyzet, mások cselekedetei, vagy azok a kiszámíthatatlan tényezők, amik valahogy mindig felbukkannak.

A jó hír az, hogy ez mindössze egy döntésen múlik. A rossz hír viszont az, hogy ezt a legtöbben nem hiszik el. Hogyan is lehetne mindent és bármit befolyásolni az életben? Sehogy. Ellenben a saját döntéseid, hozzáállásod és cselekedeteid kizárólag rajtad múlnak.

Biztosan hallottad már, hogy a boldogság nem a világban keresendő, hanem magadban. Bár ezzel sokan egyet tudunk érteni, mégis nehezen találni boldogságot abban, ha valamelyik hozzátartozónkat baj éri, elveszítjük az állásunkat vagy épp elhagy a kedvesünk. Természetesen nem arról van szó, hogy napi huszonnégy órában fülig érő mosollyal az arcunkon kellene létezni. Viszont igenis fel lehet venni egy egészen új nézőpontot, és aszerint szemlélni az életet: nem azt nézni, mi hiányzik belőle, hanem hogy mi minden van benne.

Abban a pillanatban, ahogy nem arra fókuszálunk, hogy mi nincs, vagy mit nem szeretünk, hanem a pozitívumokra, a jó emlékekre és az elért dolgokra, sokkal könnyebb arra gondolni, hogy ezt mind mi hoztuk az életünkbe. Igen ám, de ha a jót mi okoztuk, a rosszat ki okozta? Ugye te sem gondolod komolyan, hogy azt majd másra fogod?

Félreértés ne essék, nem hibáztatásról van szó. Senki sem hibás, egyszerűen döntéseket hozunk a pillanatnyi belátásunk szerint, és aztán később kiderül, hogy ez jó vagy rossz döntés volt. Ezzel együtt be kell látni, hogy ha valakinek anyagi problémái vannak, mégis leül napi 2 órára a tévé elé, az az ő döntése. Más ezalatt megtanul valamit, amivel pénzt kereshet, vagy valami mellékest végez. Vagy aki beteg: az ő döntése minden egyes alkalommal, hogy megeszi-e azt a hamburgert, elszívja-e azt a szál cigit. És akit elhagytak? Lehet, hogy megmérgezte a kapcsolat. Lehet, hogy sokszor eszébe jutott, hogy abba kéne hagyni. Lehet, hogy csak egyszer jutott eszébe, de olyan energiákat küldött szét az univerzumba, hogy az kénytelen volt valóra válni – és ezzel jót is tett magának.
Abban a pillanatban, ahogy nem arra fókuszálunk, hogy mi nincs, vagy mit nem szeretünk, hanem a pozitívumokra, a jó emlékekre és az elért dolgokra, sokkal könnyebb arra gondolni, hogy ezt mind mi hoztuk az életünkbe. Igen ám, de ha a jót mi okoztuk, a rosszat ki okozta? Ugye te sem gondolod komolyan, hogy azt majd másra fogod?

Félreértés ne essék, nem hibáztatásról van szó. Senki sem hibás, egyszerűen döntéseket hozunk a pillanatnyi belátásunk szerint, és aztán később kiderül, hogy ez jó vagy rossz döntés volt. Ezzel együtt be kell látni, hogy ha valakinek anyagi problémái vannak, mégis leül napi 2 órára a tévé elé, az az ő döntése. Más ezalatt megtanul valamit, amivel pénzt kereshet, vagy valami mellékest végez. Vagy aki beteg: az ő döntése minden egyes alkalommal, hogy megeszi-e azt a hamburgert, elszívja-e azt a szál cigit. És akit elhagytak? Lehet, hogy megmérgezte a kapcsolat. Lehet, hogy sokszor eszébe jutott, hogy abba kéne hagyni. Lehet, hogy csak egyszer jutott eszébe, de olyan energiákat küldött szét az univerzumba, hogy az kénytelen volt valóra válni – és ezzel jót is tett magának.
Azért sem jó másokat hibáztatni, mert abban a pillanatban átruháztuk rá az erőnket. Ha a kolléganőnk viselkedésétől függ, boldogok vagyunk-e, az elég fura állapot… Ez azt jelenti, az ő kezébe adtuk a magunk feletti hatalmat: tessék, tégy velem, amit akarsz. Vagy a tipikus párkapcsolati probléma: akkor érezzük magunkat boldognak, ha a kedvesünk úgy viselkedik, ahogy mi azt elvárjuk tőle. Hogy is van ez? Mindig mástól függ a boldogságunk?

Minden, a világon minden, ami az életünkben van, a saját okozásunk eredménye, akár direkt, akár indirekt módon. Az adórendszer, a politika? Ki mondta, hogy itt kell élni, és szenvedni kell tőle? A cukorbetegség? Miért hiszed el, hogy nincs rá természetes gyógymód? A tönkrement házasságod? Végül is te is benne voltál… A lényeg, hogy mindig van választásunk. Minden egyes problémás helyzetre van megoldás, és csak rajtunk múlik, hogy a körülmények áldozata szeretnénk inkább lenni, vagy a kezünkbe vesszük az életünket.

Esküszöm, sokkal jobb érzés bevallani magunknak, ha hibáztunk, vagy nem tudtunk valamit a saját(!) elképzeléseinknek megfelelően megoldani. Ezzel ugyanis azonnal levonjuk a következtetést, és legközelebb okosabbak leszünk. Ha viszont a körülményeket hibáztatjuk, és feltételezzük, hogy mi mindent jól csináltunk, akkor semmi sem fog változni. Sőt, egyre rosszabb lesz minden.

Körülmények mindig vannak. Ez a játék az egészben: mi kitaláljuk, nekiindulunk, az élet pedig mindig közbelép. És ettől lesz izgalmas, innentől indul a tanulási folyamat, a fejlődés, és ezért oly édes a győzelem, legyen szó bármilyen apróságról: tudjuk, hogy rajtunk múlott.

Forrás:Nana.hu