Ahogy azt mondani szokás, a gyerekek mindig őszinték. Sokszor azonban olyan érzéseik, gondolataik lehetnek, amelyeket a korukból adódóan még nem tudnak szavakkal közölni, így más módokon próbálnak kommunikálni. Ilyen kifejezőeszköz például a színjáték, amikor különböző élőlények - vagy éppen tárgyak - bőrébe bújva adják elő és élik meg a bennük lévő emóciókat, de idesorolhatjuk a rajzolást is.

A gyerekek már egészen pici korban rajzolni kezdenek, és ahogy idősödnek, úgy finomodik a rajzkészségük. Ez a tevékenység fejleszti a kicsik kreativitását, improvizációs képességét, illetve a finommotoros készségeiket is. Sőt, az aktuális lelkiállapotukra is utalhat egy-egy rajz. Éppen ezért, érdemes figyelni csemeténk művészi tevékenységeit, ugyanis számos apró, árulkodó jelre bukkanhatunk.

Nem mindegy például, hogy a gyermek milyen erősen nyomja rá a ceruzát a papírra, ahogy az sem, hogy mely színeket részesíti előnyben. Az is fontos, hogy a rajzok mennyire töltik ki a rendelkezésre álló teret, vagy, hogy a papír melyik széléhez közelítenek jobban.

Idősebb korban, amikor már nem csak firkálnak, hanem papírra tudják vetni a környezetükben látottakat, jó ötlet lehet készíttetni velük egy családrajzot. Érdemes azonban az elemzést egy szakértőre bízni, hiszen a gyermekrajzok kiértékelése egy külön szakma, amit sok éven át tanulnak a hozzáértők.

Egy pozitív családrajz általában boldogságot tükröz, vidám hangulatról árulkodik. Ez például abban nyilvánulhat meg, hogy a szereplők mosolygós arckifejezéssel kerülnek megjelenítésre. Sokat elárul a szereplők elhelyezkedése is: általában sorban haladva először a szülőket/nagyszülőket láthatjuk, majd a gyerekeket, és ezután következhetnek a háziállatok. Az sem mindegy, hogy a szereplők milyen távolságban vannak egymástól. Ha egyenlő távolságban vannak lerajzolva, abból következtetni lehet a családtagok közötti kiegyensúlyozott kapcsolatra, és minél közelebb vannak egymáshoz, annál szorosabb szálak fűzhetik egymáshoz. Továbbá az is számít, hogy ki mekkora méretben jelenik meg a papíron.

Az ilyen rajzok szöges ellentétei a fent említett mintának. A gyermek fejében nincs rendszer, vagyis nem sorban jeleníti meg a családtagokat. Nem tudja, kinek mi a szerepe, ezért össze-vissza rajzolja le őket a papírra. Jellemző, hogy a családtagok egyáltalán nem hasonlítanak önmagukra, sok esetben akár ijesztőek is lehetnek. A kép zavartságot, szorongást vagy magányt sugároz, sok rajta az áthúzás, a firkálás, ugyanis az illető bizonytalan. Saját magát sem tudja megfelelően behatárolni, ezért vagy irreálisan nagy, vagy irreálisan kicsi formában köszön vissza.

Az sem mindegy, hogy a gyermek hova helyezi el magát a szülőkhöz képest. Ha az egyikükhöz látványosan közel rajzolja magát, az arra utalhat, hogy azzal a szülővel közvetlenebb a viszonya. Ha a két szülő közé helyezi magát, az jelentheti azt is, hogy a gyermek túlságosan leszabályozva érzi magát, de az sem kizárt, hogy több figyelemre vágyna.

A színek komoly pszichológiai jelentőséget hordoznak magukban, így sosem véletlen, ha valaki egy adott pillanatban pont egy adott színt választ, ahogy az sem, hogy melyik az aktuálisan kedvenc színe. A kicsik számára a színek fontos önkifejező eszközök, és sok mindenre utalhatnak a gyermekrajzokon.

Minden szülő rémálma a fekete szín, főleg ha az a gyerek rajzain köszön vissza. Tudjuk mindnyájan, hogy a fekete a gyász, a fájdalom, a félelmek vagy éppen a szorongás jelzője, így nem csoda, hogy azonnal szívéhez kap az ember, ha mondjuk egy 5 éves gyermek feketével színezi ki a virágokat.

Olyan szempontból jogos a félelem, hogy a rendszeresen visszatérő, nagy mértékben megjelenő fekete szín valóban jelezhet valamilyen problémát. De nem kell egyből drámai indokokra gondolni, simán lehet, hogy gyermekünket valamelyik társa megbántotta az iskolában/óvodában, és éppen haragszik rá. Ilyen esetekben nem szabad elvennünk tőle a feketét, hiszen ezzel megfosztjuk annak az eszközétől, hogy kiadja magából a feszültséget. Csupán hagyni kell, hogy kirajzolja magából a gondolatait, és legtöbb esetben ez elég is ahhoz, hogy a fekete eltűnjön a rajzokról.

Gyakran történik olyan, hogy a gyerkőc rajzai csak egy-egy napra burkolóznak feketébe. Ilyenkor megfigyelhető, hogy ugyanazt a mintát teljesen másképp színezte ki tegnap előtt, mint tegnap, vagy ma. Ebből is látszik, hogy a színek valóban az aktuális lelkiállapotot tükrözik, így egyáltalán nem furcsa, hogy az összkép folyamatosan változik, hiszen minket is folyamatosan újabb és újabb ingerek érnek. 

Forrás:ttps://www.life.hu