[Törölt felhasználó] üzente 10 éve
Végül pedig olvassátok,sok szeretettel,14 éves koromban írt ARS POETICA - m :
Nem születtem költőnek,csak egyszerű kölyöknek!
Engem is Anya szült mint,Téged,
Fajdalmai is voltak,mint Néked!
De minden fájdalom,elmúlik egyszer,
Csak légy boldog,még egyszer !
[Törölt felhasználó] üzente 10 éve
Utolsó élő drága gyermekünk az idén érettségizett!Ennyi ,őrjítő szomorúság mellett.....Mire 10 éves lett mindkét testvérét megölték....:
[Törölt felhasználó] üzente 10 éve
[Törölt felhasználó] üzente 10 éve
...mi nem tudunk minden sorával sajnos egyet érteni....a fiú aki megölte drága kislányunkat el lett engedve élhette a világát...ámbár 7 év múlva...tavaly,karácsony előtt öngyilkos lett...szegény...mert hiszen.....értjük mi utolsó józan eszünkkel nem megakarta ölni csak.....ha egyszer kérte a kislányunk :"Ne!Ne dobj bele a tóba!Én még nem tudok annyira úszni...."nem lett volna JOGA még is beledobni...kis ruhácskái kinn maradtak a parton ..két napig vitte drága gyermekünket a gyilkos tó.....
Apósoméknál történt 2 hét múlva belehalt drága Apuka is........
[Törölt felhasználó] üzente 10 éve
Tőke Klára üzente 10 éve
Nagyon tetszett! minden szavával egyetértek! Csak... ami t agyilag felfogunk, nem biztos hogy megfogadjuk. Na ez miért van ?
GULYÁS JÓZSEFNÉ üzente 14 éve
Senkinek nem igérik meg születésekor hogy minden szép és jó lessz,és boldogok leszünk,és minden úgy fog menni mint a karikacsapás,nekünk magunknak kell tenni érte,igaz azt a saját bőrömön is tapasztaltam hogy néha jó egy kis segítség és egy kis biztatás,sőt egy kis le dorongolás is.És biztos ha eltudjuk mondani a gondjainkat valakinek akiben megbízunk és bár lehet az akár idegen is,kaphatunk egy olyan biztató szót ami elég a lelkünknek,és békében leszünk magunkkal
Baráth Erika üzente 14 éve
Fekete Magdinak sok dologban igazat kell hogy haggyak. Általába mindent előszőr a
FEJBE KELL RENDBE TENNI ! másodszor jó tudni:A betegség a test bűne!!! A bűn pedig
a test betegsége. Igy ketté választva elmondhatom ,hogy a betegnek nem arra van szüksége hogy a teste fölött siránkozzunk és kifejezzük együttézésünket.Hanem az igazság szavait
hallja meg Pld : pozitiv előrelátás.És nem utolsó sorba megvizsgálni problémám
(akár betegség) gyökerét.Mert az önsajnálat és a stresz csak,továbbiproblémát idéz elő.
Röviden ennyi :Üdv:Pécsről Erika
Fekete Magdi üzente 14 éve
Igen!Valóban,hogy mi vagyunk a felelősek nagyrészt azért,hogy betegek vagyunk. Minden szempontból, a felismerés a legfontosabb tényező. Nehezen fogadjuk el, hogy mérlegelésre mindíg szükség van,mert meghatározza az életünk minőségét.Pl.mérlegelnem kell,ha megbetegszem, mit tesszek?Elrohanok az orvoshoz, vagy előbb megvizsgálom azt,hogy miért betegedtem meg.Segíthetek-e magamon esetleg az étkezési szokásaim megváltoztatásával, vagy keresek alternativákat. Én ezt ettem.76 évesen energikus vagyok.Nem siránkozom és sajnálom magam.Ezzel megmentem a családomat a bánattól,a társadalmat a már az égbeszökő gyógyszer fogyasztásától.Évente egy alkalommal elmegyek kivizsgálásra,ha azz orvos szükségesnek tartja.Aki nem hiszu,nézzen utána.
http://www.reggelizzvelunk.hu
Kozák László üzente 14 éve
ez igy igen szép, és egyszerü, csak sajnos vannak az életben olyan dolgok, amikor már ezt nemtudom mérlegelni sajnos, föleg régen volt igy velem, de most már egyre jobban kezdem felismerni, hogy mi a jó, és mi a rossz
[Törölt felhasználó] üzente 14 éve
így igaz.Mi vagyunk felelősek a hibáinkért.Az is igaz,hogy néha az ember a pillanatnyi dühében esetleg olyat tesz vagy mond amit nagyon jól tudja,hogy nem is igaz,nem is ezt kellett volna mondani.Vagy rosszul reagál éppen valamire mert akkor pont bal lábbal kelt vagy kialvatlan volt vagy....sorolhatnám.De azért az a minimum ,hogy helyrehozza utána.Persze ez is csak akkor igaz ha olyan valakinek tettünk ,mondtunk valamit aki fontos nekünk valamilyen szinten.Az is igaz ,hogy egy tönkrement házasság két emberen múlik..Azt kettőnek is kell megoldania.CSAK KETTŐNEK. Kivéve ha valaki sportot űz valamiből.Vannak emberek akik nagyon jókat tudnak szórakozni más szívügyein. Az pedig a legbutább mondat(szerintem),hogy"Ha a kolléganőnk viselkedésétől függ, boldogok vagyunk-e, az elég fura állapot… Ez azt jelenti, az ő kezébe adtuk a magunk feletti hatalmat: tessék, tégy velem, amit akarsz. Vagy a tipikus párkapcsolati probléma: akkor érezzük magunkat boldognak, ha a kedvesünk úgy viselkedik, ahogy mi azt elvárjuk tőle. Hogy is van ez? Mindig mástól függ a boldogságunk?"nem hinném,hogy van ilyen párkapcsolat.Ha megkedvelünk valakit akkor azt azért tesszük mert olyan amilyen.Nem változtatni akarunk rajta csak megértetni vele dolgokat.Na most jön a lényeg.:erre való a szánk.Sajnos kihalt az emberekből a beszélgetés iránti vágy.Nézzük meg a mai fiatalokat.Adott egy mondjuk 16 éves lány és fiú.Találkoznak max.kétszer és megtörténik a dolog.....Hol marad a régi jól bevált "udvarlás"?az izgalom,hogy a következő randin megfogja a kezem vagy ad egy csókot.?Sajnálom szegényeket mert kimaradnak ilyen gyönyörű dolgokból.A fiúknak annyit jelent a lány,hogy "dobd már szét a lábad".elnézést de másképp nem tudom leírni.Mi okozza ezt?a világ ilyen!--mondhatjuk.Demondhatjuk azt is ,hogy ez nekem így nem jó,nem így akarom,nem hagyom ,hogy a világ azzá tegyen ami nem én vagyok.Teszek valamit a világgal szemben--vagy ellen.Csak a magam módján.!Beszélgetek pl. a gyermekeimmel.Elmondhatom nekik ,hogy nem kell beállni az "ilyen a világ" sorba.Van rá mód ,hogy szebbé tegyék az életüket.Átadhatom a rossz ill.jó tapasztalatokat.Ne a saját hibájukból tanuljanak.(AZ OKOS EMBER A MÁSÉBÓL TANUL)Utána persze rájuk bízom a döntést.Tegyenek legjobb belátásuk szerint.Én megtettem ami tőlem tellett.De bárhogyan is döntenek ,mellettük állok és ha szükségük van rám itt vagyok.Aztán nekik is lesz saját életük,sorsuk.,DE ha ők is a szép dolgokat adják majd tovább az unokáimnak akkor talán egyszer a világ is megváltozik.