Nincs ember a világon, aki még nem haragudott volna meg valami miatt. Abban különbözünk, hogy hogyan kezeljük dühünket. Vannak olyanok, akik egy legyintéssel elintézik a problémát, mások viszont egy apróság miatt is a falat püfölik.

Képzeld el, hogy éppen hazaérsz, és alig várod, hogy fellépj a Facebookra. Már nagyon szeretnél beszélgetni, játszani. Nehéz napod volt, úgy érzed, hogy megérdemelsz egy kis pihenést. Azonban a géped nem engedelmeskedik, nincs internet. Lehet, hogy a szüleid kapcsolták ki. Hogyan reagálnak az emberek ilyen helyzetben?

Nyilván nem a billentyűzet fogja megoldani a problémát, azonban ha valaki nagyon tehetetlennek érzi magát és a belső feszültéséggel nem tud mit tenni, akkor nyers erővel próbálja levezetni azt. A billentyűzet püfölésével nem érjük el, hogy újra legyen net, viszont plusz költségekbe vered magad, ha szétvered a gépedet.

Ha azért nincs net, mert a szüleid mondjuk kikapcsolták vagy nem fizették be a számlát, a haragodat szóváltás útján is kifejezheted. Esetleg veszekedsz velük, hogy miért kellett, mi történt stb. Természetesen ennek a kimenetele sem lesz túl jó, ha a másik fél nem kezeli jól a helyzetet, a vége sértődés lesz. Szerencséd akkor van, ha a szüleid tudják az ilyen helyzetet kezelni és megnyugtatnak. A veszekedés sajátos formája a tomboló düh, amikor elszalad az emberrel a ló, és már nem is tudja igazán, hogy mit mond.

A verekedés, a bántalmazás semmi esetre sem oldja meg a problémát, csak további bajokat szül. Ha mondjuk a feszültséget a kutyádon vezeted le, elképzelhető, hogy ez a kutya tartani vagy félni fog tőled, esetleg megharap. Ugyanez igaz az emberi kapcsolatokra is.

Vannak olyanok, akik azt tanulták meg, hogy ha haragszanak, akkor azt nem lehet kimutatni, helyette sírásban törnek ki. A könnyek meglágyítják a szülői szívet, és visszakapcsoltatják a netet. Ha viszont valaki nagyon sokszor így reagál a történésekre, az haragot válthat ki. A szüleid lehet, hogy mérgesek lesznek, mert megint engedtek, ez a harag pedig megint rajtad csapódik le.

Ebben az esetben már nem is igazán fontos a cél, már nem is érdekel az internet, csak meg szeretnéd torolni azt, hogy a szüleid elvették a netet, anélkül, hogy megkérdeztek volna. Ennek egyik útja a büntetés. Lehet, hogy nem is látszik szándékosnak; mondjuk elfelejtesz elmosogatni, vagy szándékosan széthagyod a dolgaidat. A büntetés komolyabb formája a  távolságtartás. „Csak azért sem szólok hozzád, pukkadj meg akkor.” Megoldja a problémát? Lesz neted? Nyilván nem. Helyette viszont megbántjuk a másik embert.

Először is fel kell ismerned a tényt, hogy haragszol. Az az érzés, ami átjárja a testedet, a gyomorgörcs, az idegesség, mind-mind a harag jele. Ha ezt felismerted, ideje megállni egy kicsit. Ha kell, számolj el tízig, ezzel időt nyersz arra, hogy kitisztuljon a fejed. Ekkor tedd fel a kérdést: miért is haragszol? Mi a baj? Az, hogy „azért mert nincs net”, még nem a teljes igazság. Megsértődtél, mert szüleid nélküled döntöttek? Az fáj, hogy nem szóltak? Vagy az, hogy a barátokkal szerettél volna beszélgetni, de nincs rá lehetőséged? Ha megvan a valódi ok, akkor el lehet gondolkodni a megoldáson is.

Képzeld el, hogy rajz órán ültök, hármótoknak kell egy olyan vázát lerajzolni, aminek egyik oldala teljesen sárga, a másik pedig teljesen kék. Két barátod egymással szemben ül, a vázának csak az egyik oldalát látják. Ahogy egymás rajzát figyelik, hirtelen veszekedés támad köztük: egyikük szerint a váza teljesen kék, a másik szerint teljesen sárga. Hozzád fordulnak segítségért: kinek van igaza?

Te középen ülve pontosan látod, hogy egyszerre van igaza mindkettőjüknek és egyszerre tévednek mindketten. Így kívülállóként egészen pontosan látod a probléma okát. Ugyanezt a külső nézőpontot kellene használni akkor is, amikor te ülsz a váza másik oldalán. Ez bizony nem egyszerű feladat, sok gyakorlást igényel.

(Börcsök Gyöngyi)

Forrás:http://www.kamaszpanasz.hu/hirek/lelek/4215/duh-harag