A hipnozitálás és a hipnózis a pszichológia egyik legérdekesebb, egyben legvitatottabb területe.

A hipnózis a módosult tudatállapotok kategóriájába tartozó jelenség, mely egykor az okkultizmus körébe tartozott, napjainkban azonban szigorú tudományos vizsgálódás és gyakorlat tárgya lett.

Ám a pszichológia számos más területéhez hasonlóan a hipnózis is számtalan bizonytalanságot rejt, bár egyre több tényt sikerül feltárni a módszerrel kapcsolatban.

Elsőként Kihlstrom definiálta, mint társas interakciót, melyben a hipnotizált személy a hipnotizőr szuggetsztióira megváltozott akarati cselekvéssel, valamint érzékeléssel és emlékezéssel reagál.

A definíció szerint "klasszikus esetben ez az élmény és a vele társuló viselkedéses érzékcsalódással határos szubjektív meggyőződéssel és kényszerrel határos akaratvesztéssel társul"

Az eljárás során a hipnotizált személy lemond viselkedése kontrollálásáról, , és elfogadja a valóság bizonyos fokú torzítását. Ebből is kitűnik, hogy csak az együttműködésre hajlandó személy hipnotizálható; aki nem akar hipnózisba esni, egyszerűen képtelen rá.

A hipnózis az álmossághoz hasonló relaxált állapot, melyben az amber kizökken a mindennapi valóság, annak követelményei áramlatából. De a hipnózis nem csak relaxációs módszerekkel, az álmosság szuggsztiójával idézhető elő.

A hiperéber hipnotikus transz, valamint a transzindukciós eljárás aktív, fokozott feszültséget és éberséget eredményező módszerek.

Napjaink gyakorló hipnotizőrjei nem parancsolgatnak, és nem élnek vissza irányító szerepükkel, másfelől nem is volnánka rá képesek. A hipnotizőr valójában csupán a feltételek megteremtésére segít, melyek közt az alany képes hipnotikus állapotba kerülni. Ám egy kis gyakorlással, a feltételek megteremtésével mindenki képes önmaga hipnotizálására (erre tipikus példa az agykontroll módszerének gyakorlása.

A hipnotizált személyeknek adott szuggesztiók segítségével különböző, igen változatos magatartások és élmények idézhetők elő. Hipnózis segítségévelbefolyásolható az alany mozgása, gátolható az új emléknyomok kialakulása, de a jelen, és a múlthoz fűződő élményeket is radikalisan meg lehet változtatni.