Széchenyit, nem véletlenül nevezik a legnagyobb magyarnak. Ami pedig a pénzt illeti. Általában azok az emberek mondják, hogy a pénz nem boldogít, akik nem szenvedik annak hiányát. Mindazonáltal, azt én is kijelenthetem , hogy a pénz birtoklása nem egyenlő a boldogsággal. Én is azok közé tartozom, akik azt vallják, hogy a boldogság, gazdaggá tesz és ez fordítva nem feltétlenül igaz.
A cselekvés, valóban megöli a félelmet. De miért félünk annyira a cselekvéstől, a változástól? Nyugalmat szeretnénk ? Békét? Boldogságot? Miért nem vagyunk hajlandók tenni ezért? Mert változással jár?
A nem cselekvés, unalmas. Csak egyszer élsz, mégpedig most. Akkor ne félj a cselekvéstől, a változástól! Tedd amit jónak gondolsz.! Változtass az életeden ha úgy érzed nem vagy boldog! A döntés minden esetben csak rajtad áll.

Válasz

A félelmet egyetlen dolog öli meg. A cselekvés.

Válasz

Véleményem szerint Széchenyi idézete nagyon találó az előbbi cikkhez, aki megértette, az pozitívan értékeli is. KÖszönöm szépen!

Válasz

SZÉCHENYI idézetét gigi földhözragadtnak és fafejűnek tartja.
Miért nem ássa el magát végre? Csak ontja a primitívségeit állandóan kéretlenül folyton!!

Előzmény

Válasz

Nem baj ha egyesek azt gondolják, hogy a pénz nem boldogít. Tehát aki nem boldog a sok pénzével akkor adjon nekem belőle, és majd szomorkodjunk együtt, hogy milyen sok pénzünk van, és mindent megtudunk venni és nem kell azon aggódni, hogy miből fizessük ki pld. a számlákat. Szóval sok pénz és a fene bánja ha szonorkodni kell a boldogság helyett.

Előzmény

Válasz

Nagyon tetszik ........csak miért lenne boldogság ....földgöz rögözöttek és fafejűek az ilyenek szerintem.......

Előzmény

Válasz

„Ha valaki azt mondhatja magáról: felebaráti szeretetemben, jó cselekedeteimben, hazám iránti hűségemben, méltányosságra és igazságosságra irányuló törekvésemben nem változtam soha, és soha nem is fogok megváltozni, akkor nem szólok semmit; és boldog, aki ezt önmagáról igazán elmondhatja! …

…ifjú emberben nagyszerű tulajdonság az önfejűség, mert ebből fejlődik ki a szilárd, férfias jellem; - és az a szívósság és kitartás, ami nélkül semmiféle derék és nagy dolgot nem lehet keresztülvinni, míg e tulajdonság túlzásba vitele valami roppantul nevetséges abszurdum, - és par excellence megtalálható minden öszvérben!”

„Azt is mondtam: a legtöbb ember olyan helyzetben van, hogy ha azt kérdezzük tőle: "Miért van itt? - Miért teszi ezt?" - azt kell felelnie: "Azért vagyok itt, mert az áradat, a vihar ide sodort, s azért teszem ezt-azt, mert rákényszerít a véletlen, meg a körülmények így kívánják." - Az embereket - így folytattam - annyiféle benyomás űzi, hajtja, hogy nagy részüket többnyire a körülmények áradata sodorja magával. De hogy élettelen tuskóként ragadjanak magukkal a hullámok, s mi még annyira se szabhassuk meg irányunkat, hogy saját akaratunkból érjük el életünk bal vagy jobb partját, ily passzívan, ilyen tehetetlenül mégsem lenne szabad sodortatnia magát egy olyan lélekkel bíró lénynek, amilyen az ember, - - különösen akkor nem, ha születésénél és vagyonánál fogva a függetlenek közé tartozik. Csodaképpen hangzik, ha egy férfi ezt mondhatja magáról: azért állok itt, mert így akartam; azért csinálom ezt, mert ez az akaratom!”

gr. Széchenyi István, 1857. novembere

Előzmény

Válasz

Nem kell ehhez bölcsnek lenni, csak ismerni kell az embereket, és nem utolsó sorban önmagunkat.
A változás ugyan olyan, a világból fakadó valami, mint a gravitáció, vagy az ég kékje. Van.
Akárm akarjuk, akár nem, változni fognak körülöttünk dolgok, emberek, mi magunk is. Sosem az számít, mi történik velünk, hanem hogy a velünk történtekkel mit művelünk!
Bizonyos dolgokon nem áll módunkban, nincs hatalmunk változtatni, azon viszont annál inkább, hogy ezekre hogyan reagálunk.
Saját viselkedésünket, saját tudatos énünket minél jobban irányításunk alá vonjuk, annál nagyobb lesz befolyásunk a körülöttünk lévő dolgokra, emberekre.
Adott emberek lehetőségeit sosem a körülmények szűkítik le, hanem a pici döntések hosszú láncolata, amit saját maga hozott meg kismilliószor.
Aki ebben nem látja a saját felelősségét, szerepét, az esélytelen arra, hogy akár csak az illúziója meglegyen saját életének irányítására...
Ahogy Széchenyi írja Béla fiának: ...egy olyan lélekkel bíró lénynek, mint az ember, mégsem lenne szabad sodortatnia magát a körülmények áradatával, hogy még csak azt se dönthesse el, életének jobb, avagy bal partját éri-e el...

Előzmény

Válasz

A Bölcsek mindig az egyénre bízzák a döntést.
Semmit nem kényszerítenek ki.
Ezt tanultam tőlük.

Válasz

Valami mindig hiányzik az életből! Ez nem baj. A baj az, ha az egyén a változás reményében olyan döntést hoz, ami elsősorban nem a saját éltét érinti, hanem másokét . Tehát a döntés és az annak következtében a beálló változások elsősorban 1-től 100-ig, vagy még több embert érintő nem akart változások következnek be. Ezek 1-től 100-ig, vagy még többen nem akrnak változtatni, de akaratuk ellenére változások következnek be. Most ki változtasson : egy,aki akar, vagy 1-100-ig, vagy még több akaratlanul. Bölcsek válaszát várjuk.

Válasz