Három fő oka lehet annak, ha az ember nem tud tartalékot képezni.

Shlomo Benartzi közgazdász a pszichológiai viselkedésminták gazdasági hatásait vizsgálja. Benartzit elsősorban az emberek pénzügyi döntései, a jövőre vonatkozó terveik, illetve azok hiánya érdekli. Legjelentősebb kutatási eredményét Richard Thalerrel közösen érte el, mely egy nyugdíj-megtakarító viselkedéstani program kidolgozása volt 1988-ban Takaríts meg többet holnap - Save More Tomorrow - SMarT - címmel.

A TED-konferencián ennek az Amerikában igen komoly hatást kiváltó programnak az alapvetéseit magyarázza el. A pénzügyi viselkedéstan leegyszerűsítve azt deríti fel, hogy az emberek hogyan kezelik a pénzüket. Amerikában például sokan jelzáloghitelre vesznek házat, gyakran messze túlbecsülve saját jövőbeli kereteiket, és így az ingatlanjuk előbb-utóbb elúszik.

Az emberek hibás kockázatkezelésére a másik példa, hogy sokan kiterjesztett garanciát kérnek a kütyüjeikre, ám életbiztosítást már nem kötnek, még akkor sem, ha gyerekeik vannak. Egy, az amerikai lakosságról készült száz fős reprezentatív mintából az derült ki, hogy a lakosság felének nincs hozzáférése előtakarékossági alaphoz. Akinek van, többnyire úgy érzi, hogy annyira keveset tesz félre, mintha nem is tenne.

A minta mindössze alig 1%-ára igaz, hogy úgy érzi, túl sokat tesz félre. Az előadás további részében Benartzi azt fejti ki, hogy ennek az érzetnek és a megakarítás elmulasztásának milyen viselkedéstani okai vannak.

Az első az azonnali kielégülésre való hajlam, illetve ehhez kapcsolódik az, amit a közgazdászok jelen felé irányuló elfogultságnak neveznek. Az önkontroll nem a jövőben probléma, hanem a jelenben. Ha embereket arról kérdezik, hogy a következő héten tartandó TED-konferencia szünetében banánt vagy csokoládét fognak-e enni, 74%-uk azt mondja, hogy banánt, ám egy kísérlet szerint élesben ugyanez a százalék már csokoládét eszik. Azt is tudjuk, hogy félre kellene tennünk, és elhatározzuk, hogy majd jövőre így teszünk, de karácsonykor mégis össze-vissza vásárolunk.

A második ok a kisebb ellenállás felé való elmozdulás. Benartzi egy nemzetközi összehasonlító tanulmányt idéz, mely arról szól, hogy a jogosítvány kiváltásakor hányan ikszelik be a szervadományozás hozzájárulásáról szóló négyzetet. Németországban akkor kell ikszelni, ha valaki hozzájárul ahhoz, hogy szerencsétlenség esetén felhasználják a szerveit, Ausztriában épp fordítva, azt kell jelölni, ha nem járul ehhez hozzá.

Németországban az emberek 12%-a jelöli be a négyzetet, és jelentős szervdonorhiány van, míg Ausztriában szinte mindenki - 99% - adományoz szervet. Az emberek természetükből adódóan inkább nem jelölnek be semmit, halasztanak, mert az ellenkezője erőfeszítésbe kerül. A harmadik ok megismeréséhez hallgasd meg az előadást, vagy olvasd el a cikk befejező részét a Hrpwr oldalán!

Forrás:https://femina.hu