Pszichológia Klub

Pszichológia Klub hírei

A dühkitöréseket nehéz meg nem történtté tenni

14 éve | Keczánné Macskó Piroska | 9 hozzászólás

Alighanem mindannyiunkkal előfordult már, hogy túlcsordult a pohár. Az ilyesfajta érzelemkitöréseknek azonban nem szabad rendszeressé válniuk. Erőnket és energiánkat értelmesebben is felhasználhatjuk.Amikor ránk jön a bolondóra

A közöny a legjobb védekezés a dühöngés ellen - véli a filozófus, aki bölcselőként magasabb nézőpontból szemlélheti az életet, ezért neki könnyű dolga van. Ma, rohanó korunkban, néhány embernél a legkisebb ok is elegendő, és máris elveszítik fejüket. Csak kevesen képesek rá, hogy mindig higgadtak maradjanak és kordában tartsák érzelmeiket, indulataikat. Arról, hogy egyesek miért izgatják fel magukat, úgymond az első szóra, míg mások nem, régi keletű vita folyik a tudósok között. Egy biztos: temperamentumunkat a bölcsőből hozzuk magunkkal. Az viszont már a nevelés következménye, hogy a férfiak általában hamarabb „robbannak", mint a nők. A kisfiúknak inkább elnézik, ha dühöngnek és felemelik a hangjukat, mint a kislányoknak, akik így kénytelenek korán megtanulni, hogy uralkodniuk kell magukon.

Nehéz mindig higgadtnak maradni

A dühkitörések után többnyire rengeteg erőfeszítésünkbe és ügyességünkbe kerül, hogy jóvátegyük, amit heveskedésünkkel elrontottunk. Legrosszabb esetben előfordulhat, hogy idővel legjobb barátaink is elfordulnak tőlünk. A szakemberek véleménye szerint a düh legyűrése értelem dolga. A dühöt kiválthatja egy nemkívánatos, visszás helyzet, illetve a tehetetlenség érzése is. Ezt a dühöt azonban meg kell fékezni. Kérdezzük csak meg magunktól, miért gurulunk be, főleg, ha csupán apróságokról van szó. Mivel az önuralom a legritkább esetben születik együtt az emberrel, gyakorolni kell

Ha úgy érezzük, hogy mindjárt szétpukkadunk a dühtől, gyorsan vegyünk mély levegőt, hogy serkentsük agytevékenységünket. Józan ítélőképességünk visszanyerése érdekében fogadjuk meg az olyan sokat ismételt tanácsokat is, mint „számoljunk tízig", vagy „aludjunk rá egyet". Nem kell mindjárt dühöngeni, féktelenül tombolni – az semmi jóra nem vezet.

Füzesi Viki

http://noiportal.hu/main/npnews-11935.html

Címkék: dühkitörések nehéz meg nem történtté tenni pszichológia

Kapcsolódó hírek:

Életünk apró örömei, avagy mi teszi a magyarokat boldoggá?

Gyermekrajzok pszichológiája, avagy ezért érdemes rajzoltatni a kicsiket

Piszkos kis trükkel veri át az agyunkat a YouTube, hogy előfizetőket szerezzen

Kiderült, melyek a legboldogabb városok - Szeged az élvonalban

Kommentáld!

Hozzászólások

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

A fiúkat magukba folytják sajnos a neveltetésük...: "Te fiú vagy,neked nem szabad"!Ezért van több férfinak ,több agyvérzése,szívinfarktusa.....

Előzmény

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

Rasbourg Jenőt hallottam egyszer...bocsi a nevét biztosan nem jól írtam..Ő azt mondta a fia általános iskolában nagyon szeretett rajzolni ,majd felsőbb iskolában egyszercsak a papának feltűnt kedve szegett és ha lehet kerüli fia...Megkérdezte egyszercsak :"Te kisfiam,miért nem rajzolsz mostanában ?Miért vagy kedvetlen is ha rajzról van szó..."...Mit mondott édesapjának:"Mert azt mondtza a rajztanárom :KIMENTEM A VONALBÓL...".......

Előzmény

Válasz

lakner Katalin üzente 14 éve

Olvastam a hozzászólásokat... hozzánk méltatlan viselkedés....én nem török ki, én elhallgatok.. és most nagyon elhalgattam.. túlcsordult a pohár... de azt fogják mondani, akik nem látnak a dolgok mélyére, hogy persze, jódolgában nem tudja mit csinál... de most azért elgondolkodom... bírnom kell, mert minden más hozzám méltatlan viselkedés....

Válasz

varga edit üzente 14 éve

könyvajánlatom: Byron Katie és Stephen Mitchell >Négy Kérdés>

Komment : épp hogy a lányok szoktak düh kitöréseket produkálni és nekik nézzük el merthogy a lányok érzékenyebbek, meg hisztisebbek.

Válasz

VETÉSI ILONA üzente 14 éve

Életemben mindvégig nagy átok volt a rendszeres dühkitörés. Homályos emlékem van 3 éves koromból, amikor sértve éreztem magam, és földhöz vágtam a testem a konyhában... Aztán nehezen, de fékeztem magam, megtanultam viselkedni. Végül egy hatalmas lelki pofon kellett ahhoz, hogy szakembertől segítséget kérve rádöbbenjek: ez a sorozatos dühkitörés a borderline zavar jele volt, amivel senki sem foglalkozott, bár más jelek is mutatkoztak. Valóban 3 évesen kerültem olyan családi helyzetbe, amikor nem volt más eszközöm a tiltakozáshoz. Aztán ez rögzült... Ha ilyent tapasztaltok, gondoljatok a BPD-re, mint lehetséges okra!

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

Szerencsémre én nem ismertem a dühkitöréseket. Úgy tapasztaltam, hogy az egymás iránti szeretet-tisztelet a legnagyobb feszültséget is oldja. Hittem, hogy a harmonikus, szeretettel teli, példamutató életmintát tovább viszik a gyermekek.
Szeretem tanulmányozni az emberi sorsokat és látnom kellett, hogy ugyanabban a családban felnövő gyermekek közül az egyik kiemelkedhet és példamutató életet él, míg a másik lehet alattomos, rosszindulatú. Elgondolkodtató.......
Azt hiszem mindannyian hozunk valamit magunkkal. Föl kell ismernünk a jót és a rosszat. Önmagunkkal szemben kell igényesnek lenni és nem megengedni a hozzánk méltatlan viselkedést.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

Az érzelmek hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy átélhessünk bizonyos dolgokat - ezzel az empátia képességünket is fejlesztjük, netán karbantartjuk. Ami a szélsőségességet illeti, nos, az mindig előfordulhat bárkivel is. Persze, mikor mi a szélsőségesség - viszonylat kérdése. Van, amikor jókor, jó helyen, jó cél érdekében történik - más esetben nem. Arisztotelész foglalkozik ezzel a Nikomakhoszi Etiká-jában (mármint, hogy mikor mi a jó, a szép stb.). Nem hiszem, hogy mindig mindenkor van ún. recept a viselkedésre, az akció-reakció kezelésére. Konkrét helyzet konkrét értelmezés, válasz. Még akkor is, ha velünk esik az meg, hogy úgymond kiborulunk. Ha viszont jól működik az önkontrollunk, talán különlegesen nevetséges helyzetekbe nem sodorjuk magunkat. Mert ha önmagunkon mi nevetünk először - máris megoldottuk a "bonyodalmat"...

Válasz

Tavi Rózsa üzente 14 éve

A mi családunkban sohasem voltak dühkitörések.
Azt nevelték belém is hogy halgassuk el az érzelmeinket és a gondolatainkat.
Sok múlik a nevelésen és a mintán.
Én ha akarnék se tudnék dühkirörni, annyira higgadt vagyok. Ez sem jó!!

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

Nagyon jó, hogy emberi sorokat olvashat az ember de az emberi viselkedésminta sajnos a kor, nem és iskolai és az életben megért események együttese teszi azzá két vagy több ember kapcsolatát. Annak ellenére pont azok robbantják ki a feszültséget akik önmagukban is elfelejtik honnan jöttek és pozicionál fogva igen csak nem értik miért nem tisztelik, becsülik családtagot, munkatársat netán felettest mert társasága távolságtartást vált ki. Érzelmileg, értelmileg, emberileg. Mit várunk ebben a kultúra nélküli és indulatoktól vezérelt egoista világban?

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben