Kedves Ida!
Sokáig én is igy gondoltam "A negatív gondolkozást külső segítséggel nem lehet leküzdeni, azt saját magunknak kell." 50 évig ugy néztem a világra hogy ez igy van és elkell fogadnom mindent ami rossz.Szinte belefáradt a lelkem az életbe. Viszont amióta találkoztam az EFT módszerével, gondolkodási modeljével rá kellett jönnöm csak rajtunk múlik hogy mennyire hagyjuk hogy a világ a környezetünk boldogtalanná tegyen minket. Van mód arra hogy azt a sok rossz tapasztalatot semlegesitsük amit átéltünk és ujra megtaláljuk azt amitől jólérezzük magunkat. Kivehetjük a multunkból és a jelenünkből a fájdalmat ha nem akarjuk hogy fájjon. És szinte fellélegezhetünk újra. Egy egyszerü önsegitő módszerrel ami annyira hatékony hogy csak ajánlani tudom hogy mindenki tapasztalja meg áldádos erejét.
Évekig jártam pszichológushoz és csak a monotonia vitt az egyik naptól a másikig.
Amióta az Érzelmi Felszabaditás Technikát alkalmazom. felszáradtak a könnyeim és élni akarok, minnél többet és minnél jobban. Valamilyen formában ujra szépnek látom az életet. Nem merném ajánlani ha nem éltem volna át azt a csodát amit velem müvelt.

Előzmény

Válasz

A negatív gondolkozást külső segítséggel nem lehet leküzdeni, azt saját magunknak kell.
De amikor nap mint nap érnek minket negatív dolgok nagyon nehéz pozitívnak lenni.Sajnos nagyon megváltozott a világ. Még a szűk környezetünknél is.Részben igazat adok Attilának, hogy még a reményt is elveszítjük.
"Emberi törvény kibírni mindent, s menni tovább,
Még akkor is ha nem élnek már benned
Remények és csodák... /Hemingway/

Válasz

Kedves Attila!
A rossz álmokat is meg lehet másitani és a reménykedés képességét is vissza szerezhetjük. Szivesen segitek. Ismerem a reménytelenség bugyrait, megjártam azt az utat amikor megfáradt lélekkel az élet sivár volt , mostmár tudom és biztatok mindenkit hogy van kiut.
Ha elfogadjuk a segitő kezet és jól szeretnénk magunkat érezni megtaláljuk az utat a jó felé.

Előzmény

Válasz

Pozitiv gondolkodás ez egy remek dolog. Bár annak aki épp a legrosszabb szinten van és számára az egész élet egy romhalmaz nehéz elhinni hogy lehet másképp is, meg hogy ez csak rajta múlik.
Amig bennt rekedünk saját negativ gondolatainkban csak azokkal azonositjuk a világot, ha ilyenkor beszélünk valakinek pozitiv dolgokról. Vagy sóhajtozik, de jó lenne, vagy elküld melegebb helyekre. Szerintem azt a sok érzelemmel telitet negativ érzést kell elengednie, hogy láthassa a szépet ami körülötte van.
Az elengedés nélkül hosszadalmas és fárasztó erőfeszités a gondolatainkat pozitiv irányba forditani. Mert mindig a saját fájdalmunk figyelmeztet, hogy itt vagyok, a fejünkben zakatoló gondolatok újra és újra előjönnek. Ha viszont nincs érzelem a gondolatink mögött akkor ugyan zavar minket hogy mit gondolunk. Pl. ha nincs benned félelem amikor mondjuk biciglizni tanulsz, sokkal hamarabb ráérzel arra hogyan is kell tekertni, egyensúlyozni, ha elesel felpattansz és kezded újra, eszedbe se jut félni, mig ha álandóan attól tartasz hogy el fogsz esni. A félelemed meggától abban hogy a feladatra koncentrálj. Nehezebben tanulsz meg biciglizni, vagy nem igazán fogod szeretni amig a félelmed el nem engeded.
A negativ érzelemmel társitott gondolatain azok amik igazán elzárnak a boldogságtól.
Szabaduljunk meg a minket gátló negativ érzelemtől. Van már lehetőség arra hogy ezt megtegyük. Oldjuk fel a számunkra nem szükséges érzelmeket és helyettesitsük azzal amit szeretnénk. erre egy kitünő módszer az EFT.

Válasz

Ma is – csak egy rossz álomra ébredhettem reggel; majd ugyanez az álom gyötört és kísértett egész álló nap is. A rossz álmok mindig gyakoribbak… A rossz reggelek, mindig gyakoribbak. Maga a ’rossz’, - az mindig gyakoribb. Tehetünk ellene bármit… habár, mi mégis – folyvást „teszünk ellene”… Csak hát, hiába. Hiába mégis. Talán mert rossz a koncepció is, vagy már maga a „tevés” is eleve elrontva van. Így aztán, csak az illúziónk marad. A lehetőségeink, és a remény illúziója… Hogy egyszer talán, valaha, valami – majd ’más’ lesz. De nem…
S ez talál ránk holnap, s holnapután is, mindig és megint. Ez a „de nem”…
Mint ’Árvácska’ Móricz regényében, mikor szeretetért lelkes örömmel, fölkente a szobát, remélve majd megdicsérik érte… ám de mire kész lett, cserébe, csak jókora verést kapott. Nos, valahol, - csupa ilyen „verésekből” áll össze az élet, - a s végére már akkor sem kenjük föl a szobát, amikor már csakugyan dicsérnének érte…

Nem látjuk értelmét… Elfáradunk… Elfásulunk… sőt, magának a reménykedésnek a képességét veszítjük el.

A létezés, tulajdonképpen ekkor ér véget. A remény képzetének elvesztésekor… Az ember ekkorra válik húsgéppé. S közöny-kalkulátorrá… Ekkorra már az álmok is elveszítik jelentőségüket, és karakterük. Ahogy szerencsére, vagy inkább szerencsétlenségünkre már maguk a ’rossz álmok’ is. Mert bizony még a rossz álmoknál is létezhet, s létezik rosszabb…

Amikor már rossz álmaink sincsenek.

Ez, az emberi-lét, immáron utolsó stádiuma. A lélektelen létezés, a puszta „levés” küszöbére érve. Amikor, végtére is, már nem lesz különbség tovább - mérhető - élő, és élettelen között. Amikor a szívverés nem lesz több a hőingások miatt, pattogó hangokat hallató kövek percenéseinél.

Abban a pillanatban, amikor az ember, már nem rendelkezik rossz álmokkal sem, valójában, már meggyilkolni sem lehet, hisz’ voltaképpen – lélekben már halott.

(...hát erről, csak ennyit...)

Válasz

Hát nem is tudom...... Mostanában már mindent a genetikára fognak. Tény, hogy különbözőek vagyunk. A boldogság felfogás kérdése. Van, akit az egyszerű dolgok tesznek boldoggá, mint pl. a napsütés, egy szép virág vagy akár jázminolaj illata. Van olyan ember is, aki semminek sem tud örülni. A pozitív gondolkodás megvalósítása jó dolog és csak olyan célokat tűzzünk ki magunk elé, amit meg is tudunk valósítani.

Válasz

Elismerem valóban így van ! Én szörnyű DEPIS vagyok , mellette még regisztrált alkohol függőségben kínlóodom. Tudom milyen érzés. H. Zotya

Válasz