Costa Rica Közép-Amerika édenkertje. Állítólag itt élnek a világ legboldogabb emberei, stresszmentes mindennapokkal, valódi paradicsomi környezetben.

Acivilizációból menekülő, egzotikus természeti szépséget kereső turisták az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb számban találták meg Közép-Amerikát, legfőképpen Costa Ricát. A Dunántúl méretű ország a 80-as évektől tudatosan épített elképesztő természeti kincseire, és mára világelsőként a GDP 21 százalékát adja az idegenforgalom. Amerika legszegényebb államából évtizedek alatt versenyképes gazdaság, fejlett turisztikai központ lett a térségben, ami jól érzékelhető a szolgáltatások megbízhatóságán és sokszínűségén. A legkülönbözőbb árfekvésű és színvonalú szállásokat, programokat találhatja meg itt az a kétmillió turista, aki évente az országba látogat − mind nagyobb számban Európából is.

A főváros, San José az országba tartó repülőutak végállomása, egyben a Costa Rica-i kirándulások kiindulópontja is. A száraz évszakban, decembertől áprilisig igencsak megtelik a város, ilyenkor a legkellemesebb az időjárás, igaz, ilyenkor drágábbak is a szállodák. A 350 ezres település önmagában nem szolgál sok látnivalóval, ahogy egész Costa Rica, úgy San José sem fenyeget minket kultúrsokkal. Itt van az ország egyetlen színháza, néhány múzeumot is meglátogathat az egyszeri utazó, ám érdekes módon – és a környező országokhoz viszonyítva – elenyésző a történelmi emlékek száma és jelentősége. A kolumbuszi hódítások előtti időkből alig maradt valami, és modernkori művészeti emlékekben sem dúskál az ország. San José ugyanakkor egy kedves, a spanyol hatásnak

köszönhetően európai ihletésű város, ahol a szórakozónegyed és az egzotikus gyümölcsökkel megrakott piacok jelenthetnek érdekességet.

A városban sétálva hamar feltűnik a nyugalom és a derű, ahogyan az itt élők viselkednek. Senki nem siet sehova, mintha a város lakói nem valahova mennének, hanem csak sétálgatnának; az egy percre jutó lépések száma minden bizonnyal messze elmarad az általunk megszokott tempótól. Európai logikával tájékozódni sem könnyű, utcatáblákat ugyanis elég hézagosan találunk a városban. Bár az utóbbi években a városvezetés próbált változtatni a helyzeten, de ha egy járókelőtől kérünk útbaigazítást, vagy taxiba ülünk, még ma sem az utcanevek, pláne a házszámok alapján fogunk célba érni, inkább jelentősebb épületek, tárgyak szolgálnak viszonyítási pontként. Hol van a piac? A McDonald’s-táblával szemben. Hol találjuk a hotelünket? Az elnöki palota utcájától három sarokra.

A San Joséból útra kelő utazók számára az autóbérlés és a buszközlekedés jöhet szóba. Mivel az itt lakók nagy részének nincs autója, a buszok az egész országban jól kiépített hálózatban közlekednek, olcsók, ám rendszerint zsúfoltak. A rossz állapotban lévő utak miatt hosszú és rázós buszozásra számíthat a kalandos kedvű turista, igaz, óriási távolságok sincsenek az országban. Érdekes, hogy a rossz úthálózat nem hanyagság vagy pénzhiány, éppen ellenkezőleg, stratégiai döntés eredménye. Costa Rica mindenképpen el akarja kerülni, hogy kereskedelmi tranzitországgá váljon, és a turizmus hajtóerejét jelentő

természeti környezet megóvása is elemi érdeke az államnak. Éppen ezért nem épültek autópályák, és az útfelújításokat is csak a legszükségesebb esetben végzik el.

Forrás:http://www.lafemme.hu/