Miért vágyunk annyira a nyári szabadságra? Mi történik ilyenkor bennünk? Vajon tényleg feltöltődünk, vagy inkább kiürítjük magunkból a negatív dolgokat?

Az utolsó hetek, végül az utolsó napok kínosan lassan telnek el. Van, aki már csak mímeli a munkát, gondolatban pedig a tengerben lubickol, ódon városkák utcáin kóborol, vagy a gyerekeivel játszik naphosszat. És persze akadnak olyanok is, akik lázasan próbálják befejezni a futó projekteket, elvégezni az utolsó simításokat, és futtában kiadni még néhány utasítást, hogy nyugodtan mehessenek el legalább másfél

Nem, nem politizálunk, az agyféltekékről van szó. A szervezettség, a lineáris haladás, az utasítások követése, az önfegyelem és a rendszerben gondolkodás mind a bal agyfélteke sajátja. Ezzel éljük hétköznapjainkat a mókuskerékben, és az egyensúly a legritkább esetben jön létre a két agyfélteke között – legalább is amíg kikapcsolódásnak tévézünk vagy az internetet böngésszük, biztos nem. A jobb agyfélteke az álmodozás, a kreativitás, az ötletszerű tevékenységek, az intuíció és az érzelmek világa. Érdekes, hogy azok, akik zömmel valamilyen kreatív tevékenységet végeznek a munkájuk során, sokkal kevésbé kívánják a semmittevést, mint a többiek. Ettől még nekik is szükségük van az „alkotó szabadságra”, amikor nem kell koncentrálni, amikor nem állandó ötletgyáros és problémamegoldó üzemmódban jár a fejük.

A lélek az, ahol a lényeg lakik. Ott van az a tudás, amiről nem is tudjuk, hogy rendelkezünk vele. Ott vannak a céljaink, amikről azt hisszük, már rég elfelejtettük őket. Ott lakik az ember valódi tudata, az a végtelen és határtalan valami, amiről csak halvány sejtésünk van, mennyire végtelen és határtalan is.

Most képzeld el ezt a valamit – önmagadat – egy irodában, egy monitor előtt, naphosszat. Nem kifejezetten úgy lettünk alkotva, hogy ilyen játékokat játsszunk. És ha már így esett, elvagyunk vele, de szinte fizikai vágyat érzünk a kiszabadulásra időnként (van, aki állandóan…). Igen, a testnek is szüksége van a kikapcsolódásra. A test az, amelyik feltöltődik ilyenkor: többet alszik, sokat mozog, sok friss zöldséget, gyümölcsöt fogyaszt, süti a nap, nagyon jó neki.

De a lélek! Az aztán viháncol, amikor nem kötik szabályok, reggeli vekker, a főnök e-mailjei, a háztartás gondjai, és így tovább. A léleknek szüksége van a térre. Ezért is vágyunk a tengerhez, az óceánhoz, repülni vagy hajózni, fel a hegyekbe, vagy ki a sivatagba: bárhova, ahol hatalmas tér tárul a szemünk elé, és azt érezzük, hogy azt tehetjük, amit csak szeretnénk. Tudniillik a lélek ilyenkor van elemében.

Ilyenkor azt érzi, hogy végre övé az irányítás, nincs elnyomva a „racionalitás” által. Éppen ezért olyan fontos időről időre kiszakadni a munkából és a hétköznapokból. A lélek nem feltöltődik, tudniillik teljesen tele van. A gond csak az, hogy a rengeteg pozitív energia mellett sok negatív is van benne, ami folyamatosan hatással van ránk kisebb-nagyobb mértékben. Viszont amikor elmegyünk egy másik környezetbe, ahol minden új, vagy csak kellemes emlékek fűznek hozzá, akkor ezeket a negatív energiákat mintha elvágnák tőlünk, hirtelen megszűnik a hatásuk. Ezért van az, hogy nyaralás alatt támadnak az embernek a legjobb, világmegváltó gondolatai, ilyenkor hoz nagyobb döntéseket, és úgy érkezik vissza, mintha kicserélték volna.
Ne kössük le hát magunkat agyonszervezett utakkal, ne gubbasszunk az autóban napokig utazás címén, és lehetőség szerint iktassunk ki minden bosszantás-faktort a nyaralásunkból. Legyünk spontának, ne akadjunk fenn semmin, és igyekezzünk magunknak megadni azt, ami máskor nem adatik meg: a tér és az idő luxusát. Nem baj, ha nem látunk mindent abban a városban, amit csak találunk az útikönyvben. Nem baj, ha a gyerekek inkább még a medencében maradnának kicsit. Nem baj, ha nem tűz a nap, mert el lehet kirándulni valahova. Nem baj, ha nincs sok pénzünk éttermekben enni, mert a parton, tűznél sütött hal sokkal több,mint vacsora. Döntsd el, hogy semmi nem baj, és akkor jót nyaral a lelked is.

http://www.nana.hu/test-es-lelek/lelkiugyek/szabadsagon-a-lelek-102230.html