Legyen saját keresetünk, utazzunk és szeressük önmagunkat!

Egy negyvenes éveiben járó nő szedte össze, hogy milyen tanácsokat kellene megfogadniuk a fiatal nőknek ahhoz, hogy az életük sokkal harmonikusabb legyen.

Fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk: Életünkben önmagunkkal töltjük a legtöbb időt, ezért felejtsük el a plasztikát, és fogadjuk el magunknak olyannak, amilyenek vagyunk!

Ne foglalkozzunk azokkal, akik szerint egész nap pozitívnak kell lennünk: Hazugság, hogy mindig vidámnak kell lennünk, mert bármikor lehet rossz a hangulatunk, lehetünk dühösek, szomorúak, kétségbeesettek.

Nemrég egy internetes oldalon megjelent egy idézet, amely arról szólt, hogy aki a szerelemben nem taktikázik, aki mindig elérhető, aki törődik veled, aki feltétel nélkül szeret az unalmas. Minden, ami őszinte, amiben nincs álarc, hátsó szándék, az unalmas. Ha megmondjuk valakinek, hogy szeretjük, akkor elmenekül, de ha kitesszük a szűrét, akkor azonnal jönni fog vissza. Felmerült bennem néhány gondolat a kérdéssel kapcsolatban. Mégpedig az, hogy mi is valójában a szerelem?

Vannak bizonyos napok az évben, melyek azért kerültek kijelölésre, hogy aznap bizonyosan kifejezésre juttathassuk szeretetünket, megbecsülésünket, tiszteletünket számunkra fontos személyek, vagy a hozzájuk köthető szerepviselkedések kapcsán. Jogosan vetődik fel azonban néhány kérdés ezzel kapcsolatban. Vajon valóban szükségünk van-e mesterségesen megjelölt dátumokra mindehhez? Elég-e egyetlen napon kifejezni az érzéseinket? Elvárható-e a környezetünktől, hogy ezekről a napokról megemlékezzenek?

Popper Péter :  Őszinteség, hazugság  és  titok  a  párkapcsolatban címü  előadása itt  olvasható :

http://www.info27.fw.hu/parkapcs.html

http://www.info27.fw.hu/parkapcs.doc

 

Egy nemrég közzétett brit kutatás szerint a közhiedelemmel ellentétben nem a nők, hanem a férfiak azok, akik hamarabb mondják ki partnerüknek azt a bizonyos bűvös szót. Igaz, szakértők szerint a nők részéről egyfajta önvédelmi reakció lehet, hogy megvárják, amíg a férfi nyilatkozik érzelmeiről... FOLYTATÁS

A Freiburgi Egyetemegyik akadémikusa egyik tanulmányában azt állítja, hogy a humor tulajdonképpen nem más, mint az agresszió egyik társadalmilag elfogadott, mi több, kedvelt formája, mellyel azonban a domináns egyet pusztán a csoport hierarchiában elfoglalt vezető szerepét hivatott demonstrálni.

Ez általában a férfiakra jellemző, míg a nők esetébena  tréfálkozásra való hajlam egészen más szerept tölt be.

Tovább...

"Hogyan is tudnék nélküled élni...?"

"Én akkor lehetek csak boldog, ha te is az vagy"

"Te tudsz igazánboldoggá tenni"

"Ha elhagysz, én belehalok!"

 

Ez volna hát a szerelem?

Nem, ez a beteges társfüggősé gegyik szindrómája. Mert vannak olyanok, akiknek tényleg a másik viselkedésétől, mondatátó, pillantásától vagy érzéseitől függ akár az egész élete. És ez bizony minden, csak nem romantika... Persze valaha ez volt a természetes. Aztán jött az emancipáció, és a diagnózis.