Belenézel a tükörbe, és elégedetlen vagy. Azt kívánod, bárcsak olyan lenne az alakod, az orrod, a lábaid, a hajad, mint… Mint kinek? Miért hasonlítgatjuk magunkat folyamatosan? Miért nem vagyunk kibékülve a külsőnkkel?
Unalomig hallgattuk már: szeressük magunkat, a hibáink ellenére. Ebbe beletartoznak a személyiségünkkel kapcsolatos dolgok csakúgy, mint a testünk. Ezzel együtt nagyon kevés ember van, aki képes elfogadni magát olyannak, amilyen, és azzal elégedett lenni.
Nem arról van szó, hogy ne akarjunk változni.
Dicséretes törekvés, amikor valaki szeretné elérni vagy megőrizni az ideális testsúlyát, vagy odafigyel arra, hogy minél ápoltabb, minél vonzóbb legyen a megjelenése. Ugyanakkor a legtöbb ember (és nem csak a nők) sokkal kritikusabb, szigorúbb magával, mint az indokolt lenne. Állandóan elégedetlen önmagával, és nem azt látja a tükörben, amit mások látnak, ha ránéznek.
Az ördögi kör
Pedig az élet sokkal egyszerűbb és boldogabb lenne, ha el tudnánk fogadni magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Egy csomó negatív érzelem szabadulna fel, kevesebbet stresszelnénk, és többet foglalkozhatnánk olyan dolgokkal, ami igazán számít.
A dolog rákfenéje, hogy ha valóban érdemes valamin változtatnunk, azt addig nem tudjuk megtenni, amíg békét nem kötünk a jelenlegi állapottal.
Az elme tudniillik úgy működik, hogy aminek ellenállunk, abból csak még többet kapunk. Hiszen ha a figyelmünket arra helyezzük, ami nem jó, akkor a „nem jó”-t erősítjük. És amire a legtöbbet figyelünk, ahogyan gondolkodunk valamiről, az fog majd megvalósulni.
A tested a tiédMinden, ami belőled származik, ami hozzád kapcsolódik, csak a tiéd: a az érzéseid, a hangod, a cselekedeteid, a füled, a combod, a reményeid és a félelmeid is. Nem máshoz tartoznak, és nem más miatt olyanok, amilyenek. Nyilván a genetika sok mindent meghatároz, ez viszont egy jó dolog.
Örülj annak, hogy más vagy, mint bárki más, hogy úgy nézel ki, ahogy, és hogy az csak rád jellemző. Kezdd el magadénak érezni a saját tested, és nem valami külön létező valaminek, amivel történetesen együtt kell élned.
Szeretnéd, hogy a házad vagy lakásod pont olyan legyen, mint bárki másé? Vagy szereted benne azokat az apróságokat, amik emlékeket hordoznak magukban, amiknek lelke van? Hát nem jó este szétnézni a könnyed kupin, amit a gyerekek hagytak maguk után? Nem jut róla eszedbe, milyen jó is, hogy van, aki után el kelljen pakolni? És az a béna függöny, amiről tudod, hogy le kéne cserélni, de még anyukád varrta, és olyan jó ránézni? Vagy az a bútordarab, amire mindenki furán néz, de te ragaszkodsz hozzá?
Szép, mert én azt mondtam
A testeddel kapcsolatban pont így kéne érezni. Nem szabad hasonlítgatni.
Nem szabad ahhoz mérni, épp mekkora testzsírszázalék tartozik a magazinok által meghatározott ideális testsúlyhoz, vagy hogy mennyi botox-ránctalanságot bír még el mostanában a színésznők arca, hogy még ne nézzék őket hülyének. Te nem ők vagy. És nem is a szomszéd csaj, aki három gyerek után is olyan (hátulról), mintha húsz éves lenne, és nem is a barátnőd, aki szerinted iszonyat csinos, szerinte meg te vagy az.
Nem csak el kell fogadnod a tested olyannak, amilyen, még össze is kell vele barátkozni. Gondolj bele: csak egy tökéletes kinézetű férfiba tudnál beleszeretni? Csak egy tökéletes testű barátot tudnál szeretni? Sőt, továbbmegyek:
szeretjük valójában a tökéletes kinézetű embereket? Hát nem jó érzés, hogy akármilyen is a másik, az hozzád tartozik, és ismered minden tökéletlen porcikáját? Nos, ők
ugyanígy vannak veled. A mérce nem a test. Ám ha valaki jóban van a testével – függetlenül annak tökéletlenségeivel -, akkor az megmutatkozik a kisugárzásában is.
Hogyan szeresd meg a tested?
Itt egy gyakorlat, ami segíthet azoknak is, akik nem tudnak boldogok lenni a maguk tökéletlenségében. Legközelebb, amikor utálod a tested, vagy valamelyik testrészed, állj a tükör elé, és vedd szemügyre magad. Haladj fentről lefelé, és vedd sorra a „hibáidat”.
1. Emlékezz vissza, mi mindent tett már meg neked az adott testrész. Mikor segített, mikor óvott meg valamitől, mikor csodálta bárki, vagy mikor tett fizikailag olyat, amitől hasznos volt számodra.
2. Mondj neki köszönetet valami olyanért, amiben a segítségedre volt.
3. Menj a következő testrészre, és tedd ugyanezt.
4. Amikor elértél a lábujjaidig, térj vissza újra a fejedhez, arcodhoz, és most lefelé menet egyszerűen mondd minden testrészednek: „szeretlek”.
Még ha hülyén is érzed magad tőle, meglátod, egész más viszonyba kerülsz majd a külsőddel. És egyébként ne felejtsük el, nem véletlenül hívják így: külső. Ami belül van, az sokkal fontosabb. Ugyanakkor ami belül van, az látszik kívül is. Úgyhogy használd a belsőd arra, hogy megszeresd a külsőd, és sokkal nyugodtabb, boldogabb, elégedettebb és magabiztosabb leszel. Tényleg nem nehéz.
Kapcsolódó hírek:
Tested jelzései, lelked üzenetei
Test- Lélek-Szellem napja 2011.11.12 Vác Piarista gimnázium
A munka ölni is tud
Szeretet, akarat