Lehetséges-e, hogy a mai gazdasági és társadalmi körülmények között is boldognak érezzük magunkat? A pozitív pszichológia szerint igen.

Nem véletlen, hogy ez az életérzés, a boldogság, illetve annak „megragadása” és megtartása, emberemlékezet óta foglalkoztatja az „átlagembert” éppúgy, mint a tudós elméket.
Mára kiderült, hogy a boldogságra való hajlamban van ugyan némi szerepe a genetikai örökségünknek (kb. 50 százalék), 10 százalék írható a külső körülmények (pl. neveltetés, gazdasági és társadalmi környezet) számlájára, 40 százalékban azonban szándékos viselkedésünkkel, cselekedeteinkkel járulunk hozzá ahhoz, boldognak vagy boldogtalannak tudjuk-e magunkat.

Ne várd a sült galambot!

Az elmúlt húsz évben – világszerte – egyre népszerűbbé válik mind a lélekgyógyászok, mind pedig a modern kor „nyomásának” ellenszegülni akaró laikusok körében egy, a hétköznapi gyakorlatra lefordítható új tudományos, pszichológiai irányzat, amelyet „megalkotói” pozitív pszichológiának neveztek el.
Ez az új szemléletű pszichológia iskola – ha orvosi nyelven akarnánk megfogalmazni – nem a már bekövetkezett lelki zavarok, betegségek pszichológiai, pszichiátriai „kezelésére”, gyógyítására, hanem megelőzésükre, vagyis az érzelmi-lelki jól-lét állapotának megteremtésére fókuszál; ráadásul azt hirdeti, hogy a boldogságélmény – akár autodidaktikusan is – tanulható.
Az elmélet megalkotói – akik egyébként amerikai pszichológusok, pszichiáterek – nem kevesebbet állítanak, mint hogy a boldogság nem holmi futó hangulat, nem is egy kitüntetett és kivételes érzelmi állapot, hanem folyamatos igyekezet, készenlét a napi örömök befogadására, illetve létrehozására. Ahhoz persze, hogy erre képesek legyünk, fontos szembenéznünk önmagunkkal, tisztáznunk kell magunkban/magunkkal, hogy mit is tartunk az életünkben fontosnak, melyek életünk céljai, mit tartunk az életünk értelmének.
A pozitív pszichológia – amely nem azonos a pozitív gondolkodással – különféle gyakorlatok, tanácsok segítségével igyekszik ráirányítani a boldogságra vágyók figyelmét arra, hogy az élet pozitívumainak tudatos megkeresése, majd hatásfokuk megnyújtása (vagyis a mentális jó közérzet „tartósítása”) a testi és lelki egészség megőrzéséhez is nélkülözhetetlen. Kísérletek bizonyították például, hogy az őszinte és kellemes érzelmek élettani hatásai képesek közömbösíteni a negatív érzelmek, sőt történések – többek között a distressz – egészségromboló hatásait. Ezt bizonyítják azok a tudományos kutatások, amelyek során – laboratóriumi körülmények között, műszeres mérésekkel igazolhatóan – a vizsgálatokban résztvevőknél a pozitív érzelmek hatására enyhültek a negatívumok okozta közérzetzavaró testi tünetek, például lassult a szívdobogás, a vérnyomásértékek „normalizálódtak”.

Tudd, hogy te mitől vagy jól

Martin Seligman, a pozitív pszichológia atyja szerint a modern lélekgyógyászatnak nemcsak az a dolga, hogy a már pszichoszomatikussá vált testi-lelki történéseket visszafordítsa, vagyis csak ott próbáljon segíteni, ahol valaki valamilyen mentális vagy szomatikus rendellenességet, betegséget „produkál”, hanem az is fontos feladata, hogy egyre több ember figyelmét ráirányítsa: felismerve egyéni boldogságszükségleteit, törekedjen megszerzésükre.
Nagyon érdekes, hogy a boldogság mibenlétének feltérképezéséhez a pszichológusok ma már ún. egzakt (tehát tudományosan leírható) kísérleti módszereket is kidolgoztak. A vizsgálatok során – ugyancsak laboratóriumi körülmények között – rögzítették az önként jelentkezők nonverbális reakcióit és azt is, hogy egyes érzelmeik milyen fiziológiai változásokat idéznek elő. Ezek a kutatások arra is rávilágítottak, hogy a szeretetkapcsolatok, az egymásra figyelés, az empátia, a megbocsátás képessége is fontos elemei a pozitív „beállítódásnak”, vagyis mindez nélkülözhetetlen a testi-lelki, szellemi harmóniához.
Ennek az irányzatnak a hirdetői és követői szerint az is fontos, hogy ki-ki megtalálja a személyiségében rejlő – nemritkán még rejtőzködő – potenciált, vagyis azt, hogy ő mire képes, miben teljesedhet ki, mi az, amit élvezettel tud – vagy tudna – csinálni.

Az élet értelme, azaz az értelmes élet

A megújuló életérzésben, vagyis az életfelfogásunk „átprogramozásában” fontos szerepe van annak is, hogy értékeljük az életet magát, és megkeressük a saját életünk értelmét.
Ez a pszichológiai iskola azt tanítja: csak ennek tisztázása segíthet hozzá ahhoz, hogy teljes életet élhessünk. Az élet szeretete, megbecsülése átsegíthet minden lehangoló „nemszeretem” feladaton is. Innen nézve a mindennapi rutin is lehet örömforrás, ha nem afféle folytonos, önmagunkkal és a körülményekkel folytatott küzdelemként, hanem önbizalom-növelő erőpróbaként („erre is képes vagyok”) éljük meg. Minél többször igyekszünk a lehető legjobbat kihozni önmagunkból, annál jobban erősödik az énképünk, annál nagyobb önismeretre, szilárdabb önbizalomra tehetünk szert.
Ez utóbbi pedig nélkülözhetetlen a mentális jól-léthez, ami nélkül nincs sem egészség, sem hosszú, tartalmas, vagyis örömteli élet.