Tudjuk, hogy a lelki egészségünk éppen annyira fontos, mint a testi, mégsem foglalkozunk vele eleget. Részben azért, mert azt sem tudjuk mi az. A nagyszüleink, szüleink keveset beszéltek erről - pláne nem konkrétan - az iskolában nem tanultunk róla, így vagy nem törődünk az egésszel vagy hagyatkozunk a saját tapasztalatainkra. Ez utóbbi egyébként klassz részmegoldás, hiszen a lelki egészség, vagyis az, hogy lelkileg jól legyünk szubjektív dolog. Ennek ellenére nem árt tudni azt sem, hogy mit mond erről az egészről a tudomány. Mert bizony sok mindent mond. 

Az elmúlt évtizedekben számos pszichológus kezdte kutatni, vajon mi kell nekünk ahhoz, hogy boldogabbak, lelkileg egészségesebbek legyünk, hogy mi kell ahhoz, hogy jó legyen a bőrünkben, mi kell a szubjektív jólléthez. Ezekből a munkákból aztán kiderült, hogy a boldogság megtanulható, hogy jól jön hozzá a hála érzése, a kedvesség és pozitív gondolkodás is. Ez mind szuper, de vajon miből áll pontosan a lelki jóllét? Erre a kérdésre Carol Ryff professzor már több mint egy évtizede megadta a pszichológiában azóta is széles körben elfogadott választ, amikor kidolgozta a pszichológiai jóllét első szisztematikus modelljét, amit azóta kérdőíves vizsgálatokkal igazoltak a kutatók szerte a világban.

A professzor szerint a jólléttel kapcsolatban tudnunk kell, hogy az nem feltétlenül csak a a boldogságot és pozitív érzéseket jelenti, inkább egy jó, kiegyensúlyozott életet, ami számos tényezőből tevődik össze. Ryff ezekből hat egymással összefüggő, egymásra ható tényezőt azonosított, a Huffington Post szerksztői pedig úgy gondolták, hogy ezeket mindenkinek érdemes tudnia. Szerintünk igazuk van. 

Az, ahogyan önmagunk iránt érzünk, ahogy önmagunkat látjuk alapvetően befolyásolja mennyire lehet egyáltalán jó a bőrünkben. Az önelfogadás része az önmagunk minél jobb, alaposabb, mélyebb megismerése, béke, elégedettség és szeretet önmagunk felé, hogy a jó és a rossz tulajdonságainkat is látjuk és elfogadjuk magunkban, hogy tudjuk, ezektől vagyunk azok, akik. Az önelfogadás része a saját múltunk, a traumáink, a sérüléseink elfogadása is, és bár nyilván nem fogunk minden elemet szeretni az életünkben, de az önelfogadáshoz fontos az is, hogy a múltunk iránt pozitívak legyenek az érzéseink. 

Ahhoz, hogy lelkileg jól legyünk, szükség van arra, hogy érezzük, folyamatosan változunk és ez a változás pozitív, a fejlődés irányába hat. Érdemes látnunk, hogy az idővel, a tapasztalatainkkal többé válunk, hogy képesek vagyunk egyre jobban felismerni saját lehetőségeinket, hogy hatékonyabban tudjunk működni a mindennapokban. Ehhez figyelemre, tudatosságra van szükség, és nem árt az sem, ha képesek vagyunk nyitottak lenni az új élményekre.

Ahhoz, hogy úgy érezzük, az életnek jelentése, értelme van, célokra van szükségünk, melyek mentén és melyek felé haladunk az életben. A kutatások szerint egyébként ehhez a konkrét célok jobbak, ezeknek az elérése ugyanis könnyebb, kézzelfoghatóbb, míg az absztrakt céljaink után kajtatni sokszor kimerítő és lehangoló. De bárhogy is: célokra szükségünk van. 

A boldogságkutatásokból egyértelműen kiderül, hogy a társas kapcsolatokra szükségünk van, méghozzá meleg, bizalommal teli személyes kapcsolatokra. Jó kapcsolatokat pedig akkor tudunk kialakítani, ha törődünk az emberekkel, ha igyekszünk empatikusak lenni, képesek vagyunk az érzelmeink kifejezésére, nem rettegünk az intimitástól. Ez persze gyakran átkozottul nehéz, hiszen meg kell küzdenünk a félelmeinkkel és képesnek kell lennünk a kompromisszumokra.

A környezetét az uralja, aki kompetens az élete irányításában, komplex tevékenységeket képes kontrollálni, hatékonyan használja ki a környezeti lehetőségeket, és tud a személyes szükségleteinek és értékeinek megfelelő helyzeteket teremteni.

Lelkileg akkor vagyunk jól, ha nem függünk erősen másoktól, ha van képességünk és lehetőségünk az önálló döntéshozatalra, ha mi irányíthatjuk a viselkedésünket. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem alkalmazkodunk a környezetünkhöz, a körülményeinkhez, mert az elkerülhetetlen. Az viszont az autonómia lényeges eleme, hogy mennyire vagyunk képesek ellenállni a környezetünk, a társaink nyomásának, hogy mennyire tudjuk személyes standardok szerint értékeli önmagunkat. 

Ez a hat dolog nem állandó, hanem dinamikusan változó és tudatosan tanulható, fejleszthető. Első körben azonban érdemes elgondolkodni azon, hogyan jellemezhetnénk magunkat ezeknek a fogalmaknak a mentén, melyikben hol tartunk, hogy állunk. Jó önbogarászást kívánunk!

Forrás:http://divany.hu/