Pszichológia: Tanulható-e az optimizmus?

Szeretettel köszöntelek a Pszichológia Klub közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 4012 fő
  • Képek - 277 db
  • Videók - 495 db
  • Blogbejegyzések - 666 db
  • Fórumtémák - 121 db
  • Linkek - 1278 db

Üdvözlettel,

Pszichológia Klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Pszichológia Klub közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 4012 fő
  • Képek - 277 db
  • Videók - 495 db
  • Blogbejegyzések - 666 db
  • Fórumtémák - 121 db
  • Linkek - 1278 db

Üdvözlettel,

Pszichológia Klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Pszichológia Klub közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 4012 fő
  • Képek - 277 db
  • Videók - 495 db
  • Blogbejegyzések - 666 db
  • Fórumtémák - 121 db
  • Linkek - 1278 db

Üdvözlettel,

Pszichológia Klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Pszichológia Klub közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 4012 fő
  • Képek - 277 db
  • Videók - 495 db
  • Blogbejegyzések - 666 db
  • Fórumtémák - 121 db
  • Linkek - 1278 db

Üdvözlettel,

Pszichológia Klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

network.hu

 Ezzel a kérdéssel foglalkozik a pszichológia tudományának viszonylag új ága, az úgynevezett pozitív pszichológia. Ez a lélektani megközelítés a 20. századi humanista pszichológiából nőtte ki magát. Ez utóbbi szerint az emberi élet minőségében – ezen belül főleg a pszichoszomatikus betegségek megelőzésben – fontos szerepe lehet annak, hogy derűlátón, bizakodón, vagy éppen szkeptikusan, mindig a rossz oldaláról szemléljük a világot és benne saját magunkat.

Nézőpont kérdése az egész?


Míg a realisták sokszor csak az akadályokat látják, azt, hogy mit miért nem lehetséges megtenni, addig a negatívan gondolkodó „kákán is csomót keresők” nem bíznak sem magukban, sem a környezetükben, így a saját boldogulásukat, sikerességüket is hátráltathatják. Ezzel szemben a pozitívan gondolkodók, a sorsukban és a világban bízó optimisták olyan belső energiákat termelnek, amelyek fokozzák a vitalitásukat, az önbizalmukat, sőt a kölcsönhatás elve alapján az emberi kapcsolataikat is harmonizálják.
Attól függően tehát, hogy kinél, milyen előjelű gondolatok dominálnak, lehet valakit optimistának (derűlátónak), vagy pesszimistának (borúlátónak) tekinteni. Ám nem csak ez a különbség a két gondolkodásmód között. Míg a pozitív gondolkodású, vagyis optimista emberek abban reménykednek, hogy a dolgok mindig jóra, vagy jobbra fordulnak, és maguk is képesek tenni ezért, ráadásul valami „ősbizalommal” tekintenek a világra és az őket körülvevő emberekre, addig a negatív gondolatok hálójában vergődők, azaz a pesszimisták állandóan a rosszra készülnek, bizalmatlanok, szorongók.
Hippokratész volt az első, aki összefüggést vélt felfedezni az egyes ember alkati adottságai, vérmérséklete és gondolkodási irányultsága között. Azóta orvosok, bölcselők, majd a 20. század elejétől lélekgyógyászok (pszichiáterek) kutatták, hogy mennyi a szerepük ebben az öröklött személyiségvonásoknak, a neveltetésnek, a szülőktől hozott mintának, illetve a tanulási folyamatnak, vagyis képesek vagyunk-e pozitív irányba terelni a gondolkodási attitűdünket, amit a lélektannal foglalkozó szakemberek tanult optimizmusnak hívnak.

 

 

A félig üres, félig tele pohár esete


A pozitív pszichológiai elmélet megalkotója, Martin Seligman amerikai pszichológus szakmai követői és laikus hívei szerint ki-ki maga is sokat tehet gondolatai minőségéért. Vagyis hogy azok folyamatos ösztönzést jelentsenek: az élet nehézségeivel az ember akarjon és tudjon is megküzdeni, illetve képes legyen felmérni – önértékvesztés nélkül – a saját kompetenciahatárait és lehetőségeit. Ez utóbbi a realitás tárgykörébe tartozik.
Az amerikai lélekgyógyász egyébként a pozitív gondolkodás terápiás hatását a mentális zavarokkal (többek között a szorongással, depresszióval) küszködőknél ismerte fel.
A betegek tisztában voltak ugyan az állapotukkal, tehát a valósággal, ám gondolataik pozitív átstrukturálása bizonyítottan segített a gyógyulásukban.
Ugyancsak Seligman vizsgálatai bizonyították be azt is, hogy például az optimista, pozitívan gondolkodó sportolók vereség után gyorsabban tudtak csúcsformába lendülni, mint a sikertelenségüket feldolgozni képtelenek, akik vagy csupán saját magukban, vagy kizárólag a körülményekben keresték a kudarc okát.
Érdekes volt az a kutatás is, amelyet ugyancsak ő végzett, azonos tudású és intelligenciaszintű optimista és pesszimista beállítottságú elsőéves egyetemi hallgatók körében.
A derűlátók, a magukban bízó és a környezetüket is elfogadó, vagyis pozitív gondolkodású diákok a tanév végére túlszárnyalták korábbi teljesítményüket, míg a negatív, pesszimista attitűdűek tényleges képességeik alatt teljesítettek.
A pozitív pszichológia atyjának magyarázata szerint: a képességeink, adottságaink  kibontakozásához, sok más mellett, a derűlátó és önépítő gondolkodásmód is elengedhetetlen. A pozitív gondolatok ugyanis „mozgásba hozzák” nem csak a cselekedeteket, hanem a hormonokat, az anyagcserét is, így egyensúlyban tartják az egész szervezet működését.

 

 

Bízva bízzál!


Arra vonatkozó kutatásokat, hogy a reális helyzet- és önértékeléshez társuló bizakodás erőt ad, két pszichológus, Charles Carver és Michael Scheier végzett. Leukémiás és szívműtétes betegek egészségi állapotának alakulását követték a kórházba kerülésük napjától. Kezdetben az összes vizsgálati alany lelete hasonló volt, és az alkalmazott terápia is sikerrel kecsegtetett. A gyógyulásukban bizakodó, az orvosokkal aktívan együttműködő csoportban azonban jóval kevesebb komplikáció lépett fel. Hamarabb hagyták el a kórházat és tértek vissza megszokott életvitelükhöz, mint azok, akik mintegy megadták magukat a sorsnak, folyamatosan a testi tüneteikkel foglalkoztak, egyre zárkózottabbá és befelé fordulóbbá váltak, és maguk sem hittek a felépülésükben.
A pozitív gondolkodás, az optimista életszemlélet elsajátítása azonban nem megy máról holnapra. Ahogy mondani szokták, naponta meg kell dolgozni érte.
Aki hajlamos a negatív életszemléletre, annak fokozatosan szoktatnia kell magát ahhoz, hogy a rossz, bénító és szorongást keltő gondolatait el tudja engedni, és helyettesíteni tudja bizakodókkal, energiát adókkal. Érdemes azonban megfogadni Oliver Burkeman pszichológus tanácsait is, aki Ellenméreg (The Antidote) című könyvében azt állítja: ahhoz, hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben, ismernünk kell magunkat, el kell fogadnunk a hibáinkat, sőt azt is, hogy az életben vannak általunk nem befolyásolható események, amelyeket meg kell tanulununk kezelni.

T. Puskás Ildikó

T. Puskás Ildikó cikke

 

Forrás:http://www.lafemme.hu/eletmod/2014_01_10/tanulhato_e_az_optimizmus

 

 

Címkék: optimizmus pszichologia

 

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Straub Béla üzente 10 éve

Tanulni persze lehet és a tanulás lényege, hogy megtaláljuk magunkban amit eleve sejtettünk. Én a legfőbb gondnak ezzel a pozitív gondolkodás erőltetésével a két csoportra szakítást tartom. Azt sugallja, kétféle ember létezik , a pozitívan gondolkodó hasznos ember és mindenki más akik csak nyűgök, gondok vannak velük, a társadalom koloncai és ők maguk ennek okozói, nem hajlandóak pozitívan gondolkodni. Nem hiszek abban, hogy létezne egy követendő globális gondolkodási minta. Éppen ellenkezőleg, a sokféleség ami hasznos. Ez a sokféleség furcsa módon, főleg morális és erkölcsi területen elfogadható. Ez pedig a családok, személyes kötődések fellazulásához, el értéktelenedéséhez vezetett. A spontán mikro közösségek gyengülnek. Sokan szenvednek ezektől a hatásoktól, morális, erkölcsi válságról beszélnek, a tendenciákat látva, nem tudnak optimisták lenni ezen a téren. Gyógyítsuk meg őket!? Igen, meg kell tanulni , hogy amit látunk el is tudjuk fogadni és kezelni tudjuk a magunk módján, a magunk területén.

Válasz

Tőke Klára üzente 10 éve

Hülyének érezném magam, ha 74 évesen , rákosan, majdnem mindent elvesztve naiv optimizmussal néznék e világra.Kisgyerekként. meg még sokáig vidám,optimista voltam Sőt, túlságosan is. De ahogy kiléptem a nagy életbe, és figyeltem a körülöttem történő eseményeket, rájöttem, hogy itt valami külső hatalmas erő mozgatja a dolgokat. Ennek következtében az egyik embernek minden sikerül a másiknak nem. Ez, amolyan elrendelés.Mikor ezt magamba elrendeztem, azóta csak a széppel foglalkozom,és igyekszem a jót meglátni mindenben és mindenkiben. De ehhez majdnem egy élet kellett.

Válasz

Sályi Tiborné Erzsike üzente 10 éve

Köszönöm szépen ezt a sok okos gondolatot. Nekem személy szerint az -az érzésem,
hogy a pozitív gondolkodás minden ember lelkében ott van..

Válasz

Katona László üzente 10 éve

Igen, tanulható. Gondolati nyitottság, sok irányból jövő látószögek és gondolkodási készség kell hozzá. Hadd példázza ezt az alábbi történet:
Mikszáth Kálmán és Pósa Lajos sok év után összetalálkoztak, és emlékeik felelevenítésére beültek egy kávéházba. Beszélgetés közben egyszer csak Lajos azt mondja Kálmánnak:
- Emlékszel, hogy egy lyukasórán milyen verset írtál nekem?
- Kálmán nem emlékezett, és erre Lajos leírta az alábbi versikét.

A MOSOLYGÓ ÉLET
TÁVOL LEGYEN TŐLED,
MINDEN JÓ MI VAGYON,
KERÜLJÖN DE NAGYON,

A SZÍVEDBEN LÉGYEN
KESERŰSÉG SZÉGYEN.
KÍSÉRJE LÉPTEDET,
A GYÁSZ EMLÉKEZET.

Hát erre Mikszáth ledöbbent, hogy ő egy ilyen átokmondó verset írt volna egykori osztálytársának?
Törni kezdte a fejét, hogy mit írt ő akkor? Majd papírt vett elő, és leírta az alábbiakat:

A MOSOLYGÓ ÉLET, A SZÍVEDEBEN LÉGYEN,
TÁVOL LEGYEN TŐLED, KESERŰSÉG, SZÉGYEN.
MINDEN JÓ MI VAGYON, KÍSÉRJE LÉPTEDET,
KERÜLJÖN, DE NAGYON, A GYÁSZ EMLÉKEZET!

Nos, Lajos öcsém, most már emlékszem:
- Én nem azt, hanem ezt írtam neked, mondta Kálmán.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 10 éve

Megint elolvastuk!Csodálatos cikk!!Köszönjük ! Kellemes napot kívánunk!

Válasz

Ez történt a közösségben:

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu