A kérdés, hogy ellentétes neműek lehetnek-e igazi barátai egymásnak, régóta izgatja az ember fantáziáját. Számos híres személy – többek között Shakespeare, Lincoln és Freud – tette le a voksát az ilyen kapcsolatok lehetetlensége mellett, feltételezve, hogy férfi és nő között mindig marad a háttérben egyfajta szexuális vonzalom. De vajon az azóta lezajlott társadalmi változások után is megállja-e a helyét ez a sztereotípia?

Ha valaki ellentétes neműekkel barátkozik, az számára – és a társadalom számára – számos előnnyel járhat. Kezdetnek elmondható, hogy a lehetséges barátok száma a duplájára nő. Másrészt az ilyen barátságokból származó „belső információk” segítik jobban megérteni a másik nemet, akár a szerelmi kapcsolatok terén is. A nemek párbeszéde miatt a felekben csökken a szexizmus és nő az elfogadás. Azonban a gyakorlatba átültetve az ellentétes neműek közti barátság problémás kapcsolat: féltékenységet szül, pletykákat kelt és összezavarja a családot és a barátokat. Még az elfogadóbb országokban sem számít normálisnak, hogy a fiatal felnőttkor után férfi és nő hosszabb ideig legyenek egymás barátai anélkül, hogy ebből romantikus viszony szökkenjen szárba. Az utóbbi harminc évben számos tanulmány látott napvilágot a nemek közötti barátság témaköréről, hogy eme sikamlós kapcsolat problémáit feltárja.

Az igazi barát…

A vegyes barátságok a gyermekkorban és serdülőkorban elfogadottak, de szinte csak elvétve léteznek a 25-30 éves kort követően. A családalapítás és gyermekvállalás tovább csökkenti az ellentétes neműek barátságainak számát. A legtöbb társadalom csak az olyan eseteket tolerálja, ahol munkakapcsolat van a nemek között, vagy például a házaspárok közötti barátságokat, ahol az összes fél elkötelezett a saját párja irányába.

A barátság definíció szerint „egyenlő felek közötti szoros, személyes kapcsolata, amit a kölcsönös gondoskodás, nyitottság és egymás társaságának élvezete jellemez, továbbá a viszony természetének ismerete és elfogadása”. Emellett az ellentétes neműek barátságához még hozzáteszik azt a kitételt, hogy nem romantikus vagy szexuális vonzalmon alapul. A szakirodalom áttekintése alapján azt láthatjuk, hogy a vegyes barátságok ezeknek a definícióknak szinte minden lényeges pontját megsértik.

Problémás kapcsolat

A romantikus kapcsolatoknak létezik egyfajta általánosan elfogadott forgatókönyve, ami fogódzókat kínál azoknak, akik ilyenbe bonyolódnak. A mi kultúránkban az állomások sorrendje az, hogy a felek megtetszenek egymásnak, randiznak, szerelembe esnek, elkezdenek egy párként viselkedni, majd az eljegyzés és a házasság következik. Az ellentétes neműek közti barátságnak nincs ilyen „táncrendje”, ezért a legtöbben egy bizonyos szinten megrekedt szerelmi viszonyként értelmezik. Ez ad táptalajt a nyílt és burkolt rosszallásnak, a pletykák elterjedésének is. A kutatások szerint nem is teljesen alaptalanul. Egy 1998-as vizsgálat azt találta, hogy az egyetemista vegyes barátságok 82%-ában volt szexuális vonzalom, sőt 28%-ának hátterében az egyik fél kifejezetten erős erotikus szándékokat dédelgetett. Ennek ellenére az esetek 85%-ában nem került sor szexre.

Barátság és szex

Mindkét fél szeret flörtölni vegyes barátságaiban, azonban a legtöbben nem mennek ennél tovább. Akik mégis megteszik, és ennek ellenére nem kívánnak romantikus viszonyt létesíteni, azok egy instabil kapcsolatot vállalnak fel (az angolban ezt úgy nevezik: „flover” a friend és lover szavakból), ami rendszerint valamelyik fél sérelmével ér véget.

A vegyes barátságokban jelentkező „hátsó szándékok” a férfiakra jellemzőbbek, akik viszont az idő múlásával elveszítik ezt a fajta érdeklődésüket. Azonban érdekes módon a nőkre ez kevésbé jellemző: ha barátságuk hátterében egy szexuális kapcsolat lehetősége rejlik, azt az idő kevésbé tudja kikezdeni. További jelentős különbség, hogy a barátság fogalma és funkciója eltér a férfi-férfi és nő-nő barátságokban. Míg a férfiak barátságai inkább szövetség jellegűek és a közös érdeklődésre fókuszálnak, a nők az érzelmi megosztást és támogatást keresik egymás társaságában. Különös ellentmondás, hogy a jó barátságról mindkét nem képviselői mégis ugyanazt gondolják: minél jobban meg tudják osztani egymással az érzelmeiket, a barátságot annál kielégítőbbnek tartják. Ebből a paradoxonból az is következik, hogy a vegyes barátságokban a férfiak többet kapnak, mint a nők, ezért a szebbik nem képviselői egy idő után kihasználva érezhetik magukat. Ez abból is látszik, hogy stressz esetén a férfiak és a nők is inkább női barátaikat keresik fel szívesebben.

Lehetőségek és korlátok

Mindazonáltal nem lehetetlen az őszinte vegyes barátság, habár annak bonyolultsága és szabályozatlansága miatt úgy tűnik, nem mindenki képes rá. Mivel nem léteznek a kulturális elvárások az ilyen kapcsolatokra vonatkozóan, ezért mindenkinek egyénileg kell meghúznia a határokat. A feleknek először is nyílt és őszinte kommunikációt kell folytatniuk kapcsolatuk jellegének tisztázásához. Emellett tudatosan törekedniük kell arra is, hogy mindkét fél ugyanannyi lehetőséget kapjon érzelmeinek megosztására, ami kiegyenlítheti az egyébként meglévő eltéréseket.

Forrás: http://pszichologia.com/