Pszichológia Klub

"Azt hiszem, talán mindegyikőnknek van olyan ismerőse, rokona, barátja, akinek egyes szokásai kiverik nálunk a biztosítékot: az egyik néni a nejlonzacskókat hajtogatja élére, van, aki csak akkor bír nyugodtan lefeküdni, ha meggyőződött arról, hogy makulátlanul tiszta a lakása, mások kizárólag a piros bögréjükből hajlandók meginni a reggeli kávét, és még sorolhatnám. Ha őszintébbek vagyunk, azt is beláthatjuk, hogy mi sem vagyunk jobbak a szomszédainknál. Nekünk is vannak bizonyos bögréink, bizonyos szokásaink, apró kis rituáléink, amiktől nehezünkre esik eltérni. Ezek a bogarak, szokások azonban még nem tesznek minket beteggé, és „hivatalosan” nem esünk bele a kényszerbeteg kategóriába."

Hogy hol is van a határ az egészséges szokások és a kényszer között?

Jantek Gyöngyvér pszichológus ezt veszi sorra legújabb írásában.

Kényszerbetegség (OCD)

Címkék: kényszerbetegség ocd

Kapcsolódó hírek:

Rejtőzködő kór: a generalizált szorongás 1. rész

Kommentáld!

Hozzászólások

Fekete Magdi üzente 12 éve

Egyetértek a megállapítással,az ilyen szélsőséges viselkedés kezelésre szorul.Ha mélyebben vizsgálódunk,akkor fel kell tárni a betegség kialkulásának okát,mert ugye ez betegség? Én elsősorban a helytelen táplálkozásban látom az okot. Az emberek csak a gyógyszereket kapkodják,.De nem tudják mikor igyanak miket egyenek .Melyek azok az ételek,amelyeket nem szabad megvásárolni,stb. Van megoldás,csak kérdezni kell,és bizony ha élni akarunk,és egészségesek akarunk lenni,akkor el kell fogadni a segítségnyújtást,mert nem biztos,hogy ez a segítség újra elérhető lesz.Hát élni kell vele!

Előzmény

Válasz

Zsigmond Györgyi üzente 12 éve

Én is azt gondolom, hogy önmagában az, hogy van egy kedvenc tárgyunk, vagy hogy összehajtogatjuk a reklámszatyrot, vagy minden este tuti rendet rakunk, még messze van attól, hogy kényszerbetegségről beszéljünk. Maradva a kiragadott példáknál: A baj akkor van, ha valaki kiborul attól, ha összetörik a bögréje, vagy valaki más hozzányúl, ha üvöltözni kezd, ha más nem hajtogatja össze a reklámszatyrot, ha megszól másokat, ha nem csutakolják folyton a lakásukat. Azonban még ekkor sem beszélnék kényszerbetegségről. A bögréhez ragaszkodás lehet simán a kötődés hiánya, a hajtogatás pótcselekvés, a takarítás pedig talán arról biztosítja az embert, hogy ő igenis fontos szerepet tölt be. Én még ebben az esetben is inkább a kapcsolat teremtés körül éreznék gondokat... Ez az én véleményem, igaz, jellemzően elfogadok mindenkit olyannak, amilyen. De legalább is, ami nem jelent számomra problémát, ami nem érint személyesen, azt mindenképpen tolerálom.

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben