Sokszor nem azok érnek elsőként célba, akik tehetségesebbek, hanem azok, akik keményebben dolgoznak. Ennek pszichológiai alapja van, de a hozzáállás szerencsére formálható.

Azokból lesz sikeres ember, akik tehetségesebbek és intelligensebbek a többieknél, gondolnánk. A valóság ezzel szemben az, hogy az ér célba, aki keményebben dolgozik, és ennek pszichológiai alapjai vannak, írja az Indy100.

A magazin Carol Dweck, a Stanford Egyetem pszichológusának tanulmányára hivatkozva arról ír, hogy a hozzáállásunk pontosabb előrejelzője a sikernek, mint az IQ-szintünk.

A hozzáállás pedig azon múlik, milyen a gondolkodásmódunk, melyből Dweck kétfélét különböztetett meg: a kötött és a fejlődő gondolkodásmódot.

A kötött gondolkodást az fűti, hogy okosabbnak szeretnénk látszani. Ezért elkerüljük a kihívásokat, a próbatételek során hamar feladjuk a harcot, hasztalannak érezzük az erőfeszítéseket, és lesöpörjük az asztalról az építő kritikát.

Azt képzeljük, hogy képtelenek vagyunk a változásra: vagyunk, akik vagyunk, és kész. Ez nagyon veszélyes hozzáállás, hiszen, ha olyan kihívással találjuk szembe magunkat, ami - legalábbis elsőre – meghaladja a képességeinket, összetörünk.

A fejlődő gondolkodást ezzel szemben a tanulásvágy fűti: az ilyen ember elfogadja a kihívásokat, nem rémül meg az akadályoktól, az erőfeszítésekben a kiválóság felé vezető utat látja, és tanul a kritikákból.

A fejlődő gondolkodásmódú ember elhiszi: megfelelő erőbedobással képes előre lépni.

A siker felé vezető úton elkerülhetetlen a bukás. A siker viszont azon múlik, hogy hogyan kezeljük a nehézségeket.

Ha innen nézzük a dolgot, akkor a kötött gondolkodásúak bajban vannak. Egyáltalán nem tragikus azonban helyzet, mert a gondolkodásmódunk finomhangolható: mindenki ki tudja hozni magából a fejlődőt. Így:

Ne legyünk tehetetlenek

Mindannyian ismerjük a tehetetlenség érzését, ami visszautasítások, kudarcok idején kerít hatalmába minket. A lényeg az, mihez kezdünk vele: hagyhatjuk, hogy lehúzzon, de meg is rázhatjuk magunkat, tanulhatunk belőle, és próbálkozhatunk tovább.

Rengetek kiemelkedően sikeres ember elutasításokkal kezdte karrierjét. Walt Disneyt azzal rúgták ki a Kansas City Startól, hogy nincs képzelőereje, Oprah Winfreyt azért utasították el a tévés bemondói állásából, mert túlságosan beleélte magát a hírekbe, Henry Fordnak pedig két autós cége is befuccsolt, mielőtt sikerre vitte a Fordot. Ha ők mind kötött gondolkodásúak lettek volna, akkor abban a pillanatban feladják, a világ pedig szegényebb lett volna a mozik, talk showk és kocsik legsikeresebbjeivel. De nem ezt tették, nem süllyedtek bele a tehetetlenség érzésébe, mert tudták, hogy a pofára esés igenis benne van a pakliban, ha az ember sikeres akar lenni. Csak utána fel kell tápászkodni, leporolni magunkat, és menni tovább.

Legyünk szenvedélyesek

Az elkötelezett embereket semmi sem tántoríthatja el attól, hogy az álmaikat űzzék. Mindig lesznek olyanok, akik tehetségesebbek nálunk, legyen szó bármilyen pályáról, de a tehetség-deficit folyamatos, kemény munkával és szenvedéllyel ledolgozható.

A foci világában ennek egyik legjobb példája Cristiano Ronaldo: mindenki kortársát, Ricardo Quaresmát tartotta tehetségesebbnek, viszont kettejük közül - talán pont a szerényebb alapadottságok miatt - Ronaldo volt az, aki reggeltől napestig a pályán gyakorolt. Meg is lett az eredménye: míg Quaresma az ígéretes kezdés után hamar kihullott a világelitből, addig Ronaldót a hihetetlen munkakedve a "Gép" becenévhez - és persze négy aranylabdához segítette.

Ha vele ellentétben mi még nem vagyunk biztosak abban, hogy mi is az igazi szenvedélyünk az életben, használjuk Warren Buffet 5/25 technikáját: írjunk le 25 dolgot, amit fontosnak érzünk az életben. Aztán húzzuk ki az utolsó húszat. A maradék öt lesz az, ami az igazi szenvedélyünk, minden más csak zavaró tényező.

Cselekedjünk

A fejlődő gondolkodók nem azért győzik le a félelmeiket, mert bátrabbak a többieknél, hanem azért, mert tisztában vannak azzal, hogy a szorongás megbénít, és sehová sem vezet. A bénultságot pedig úgy lehet lerázni, ha cselekszünk. A fejlődő gondolkodók eltökéltek, és tudják, hogy nincs olyan, hogy "tökéletes pillanat" a cselekvésre. Úgyhogy nem is várnak rá, hanem belecsapnak a lecsóba. Így a szorongásunk pozitív energiává és összpontosítássá válik.

Tegyünk plusz erőfeszítéseket

Aki igazán elkötelezett egy ügy mellet, az még a legrosszabb napjain is addig vergődik, míg az utolsó csepp energiát is ki nem facsarja magából. Aztán még rátesz egy lapáttal.

Bruce Lee egyik tanítványa minden nap három mérföldet futott a mesterével. Lee egyik nap a táv végén azt mondta neki: fussunk le még kettőt! A tanítvány azt válaszolta, hogy még két körbe belehalna. Lee erre ezt felelte: „Akkor tégy így.” Ezzel annyira felidegesítette a tanítványt, hogy az csak azért is lefutott vele még két kört. És nem halt bele, viszont amikor dühösen kérdőre vonta mesterét, válaszul megkapta a klasszikussá vált tanítását: „Ha állandóan határokat szabsz magadnak abban, amit teszel, legyen az fizikai vagy más jellegű, az a munkádra és majd az egész életedre is hatással lesz. Nincsenek határok! Csak végtelen puszta van. És ott sem maradhatsz, túl kell lépned rajta. Ha megöl, hát megöl. Egy valamire való embernek kötelessége folyamatosan átlépni a határait.”

Számítsunk az eredményekre

A fejlődő gondolkodók, bár tudják, hogy kudarcok várnak rájuk, ettől még nem veszítik szem elől a célt, és számítanak arra, hogy eredményeket fognak elérni. Ettől maradunk motiváltak, és ez tartja meg a lelkesedésünket. Hiszen, ha nem várnánk, hogy beérjen a munkánk gyümölcse, akkor minek is dolgoznánk?

Legyünk rugalmasak

Mindenki szembesül váratlan akadályokkal. A fejlődő gondolkodásúak azonban a javulás lehetőségét látják meg bennük, nem pedig valamit, ami visszatartja őket. Ha váratlan akadály merül fel, a fejlődő gondolkodók alkalmazkodnak, és addig feszítik a húrt, míg el nem érik a céljaikat az új akadályok ellenére is.

Ne panaszkodjunk, ha a dolgaink nem a terv szerint alakulnak

A panaszkodás a kötött gondolkodás velejárója. Aki fejlődő gondolkodó, annak a világában nincs hely panaszkodásra, mások hibáztatására - ők mindenben a lehetőséget keresik.

A kötött oldalról áttörni a fejlődő oldalra nem kis kihívás, rengeteg apró dologra kell figyelni, és számtalan kisebb-nagyobb csatát kell megvívni magunkkal minden nap. De megfelelő koncentrációval és plusz erőfeszítéssel átállíthatjuk a gondolkodásmódunkat, amit később akkor is megköszönünk majd magunknak, ha nekünk születéskor éppen több jutott az IQ-ból.

Forrás:http://mfor.hu