Meg lehet bocsátani, ha a másik nem piszkálódik tovább, különösen, ha vétlen vagyok mindenben, csak kisebbségben. Egyedül nehéz védekezni a rágalmazás ellen.

Válasz

A hírtelen jött haragot és düh érzetét nem szabad belevinni.Tudom,nem könnyű őket szétválasztani.

Válasz

vanak szituaciok van amt meg lehet bocsatani van amit nem ez attol fugg mirol van szo van ojan dolog amikor a duh es fajdalom fokozodik es az ember nem tud bocsatana sot minnel eroseb a harag barki bar mit is mondjon ez igy van

Válasz

Úgy vélem,megbocsájtani nem nehéz.Megérteni már szituáció függő.Ezek után a kapcsolatot fenntartani, -bármily nemű is is volt- hmmm....na ez már nehéz.Mindenképpen felületessé válik és leredukálódik,mert elveszett a bizalom.Nem kétséges,fel lehet építeni.Ex mélység függő,vajon,érdemes-e újból hinni - bízni akarni?

Válasz

A megbocsátás nem az, ha valaki le akarja venni annak vállairól a terhet, aki rosszat tett. Nem! Amint tettei következményein csak akkor és annak tudunk segíteni, aki rossz tettét megbánta, úgy mi se akarjunk segíteni azoknak, akik nem hajlandók bűnbánatot tartani. Részünkről a megbocsátás nem más, mint biztosítása annak a jóakaratnak, melyről nem szabad lemondanunk akkor sem, ha életünket veszik el emiatt. Tehát nekünk segít ilyenkor e magatartás és nem annak, akinek megbocsátunk. A mindenkori megbocsátás nem azoknak jár, akik ígérgetnek, hanem azoknak, akik alá is tudják támasztani további magatartásukkal, hogy ígéretük komoly. Csak annak komoly az ígérete, a megjavulási szándéka, aki kívánja, sőt követeli is, hogy ígéretének megvalósítását kérjék tőle számon! A megbocsátás nem egyenlő az elfelejtéssel. Aki elfelejtésre törekszik, az menekül és elfojtani igyekszik valós vagy vélt sebeit. A megbocsátás MAGJA a megértés. Meg kell tudni érteni azt, aki megbántott. Nem helyeselni tettét, de megérteni. Tudni kell, hogy mindig mindenkinek mindenben bizonyos értelemben igaza van. Természetesen senkinek sem szabad igazat adni, semmi olyat nem szabad helyeselni, ami helytelen. Megbocsátás megértés nélkül: fából vaskarika. Ez egyénekre, közösségekre egyaránt áll." Álljunk tehát ki igazunk mellet akkor is, ha úgy tűnik, hogy ezzel ellenséget szerzünk magunknak. Soha ne legyen szempont az, hogy ne legyenek ellenségeink. De igenis vigyázni kell, hogy mi soha senkinek ne legyünk ellensége, vagyis olyan, aki a másiknak rosszat akar. Az válik másoknak ellenségévé, akinek szívében fölébred a gyűlölet. Ettől irtózzunk, mint a pokoltól. Mert ez valóban pokol is! Pokol abban, aki enged a gyűlöletnek.

Kiváncsi vagyok a folytatásra, remélem megtudjuk, Piroska mire jött rá, azaz, hogy kell gyakorolni a megbocsátást e rövid földi vándorútunkon.

Válasz

Hát igen,de hola folytatás?Mert ez így kevés!Kedves Piroska várjuk a folytatást!

Válasz

Szerettem volna még tovább hallgatni!!Folyt.köv?

Válasz