Veronika, a mind-body terápiák különböznek a viselkedésterápiáktól. Ezekben a rögzült fiziológiai reakciók és az eredeti ingerek közti kapcsolatot szüntetik meg. Tehát az az inger (a terápia kideríti, melyik), amely korábban a harci reakciót kiváltotta, a későbbiekben már nem fog ilyen hatást elérni.
Én pszichológus vagyok, EFT-t használok leginkább, mert ezzel nagyon gyorsan meg lehet szüntetni a feltételes védekező, vagy támadó reflexeket.
Az EMRD-vel is vannak jó eredmények, biofeedback módszerekkel, és a mindfulness módszerrel is. A lényeg, hogy nem csak agykérgi szinten dolgozunk, mint a verbális, beszélgetős terápiák, hanem egyidejűleg az agytörzsi reakciókat is moduláljuk - légzésritmus, szívritmus, vérnyomás, és ezen keresztül a stresszhormonok szintje is csökken.

Válasz

én nem fogadom el a terápiát,mint kognitiv viselkedés szintjén való megoldást..Ugyanis,itt a megoldást a viselkedés megtanulása nem fogja elősegiteni,csak még inkább rákényszerül egyfajta leplezésre.Kulissza és maszkfelvételére..Az ilyen-és olyan módszerek sajnos,nem oldják meg szerintem a traumákat.A trauma egy válsághelyzet.amikor szembesitenek minket azzal.hogy mi a te traumád,vagyis,mit takargatsz??!!!,akkor az azért történik,hogy a személy érzelmeit,szellemét rádöbbentse arra,igen,ezt nem merem bevallani,hogy mi történt velem.Nem merem a szégyent felfedni,inkább takargatom,hogy ne lássák,és elkendőzöm ,pedig,van,aki tudja,hogy milyen vagy,mégis,makacsul hallgatsz...El lehet ezt titkolni,lehet helyette terépiázni,de az igazi önmagunk ismeretének egy magasabbrendű,tiszta ,megoldási módozata az lenne,amit a Biblia mond:Lemondtam a szégyen takargatásáról!...Addig minden marad a régi..

Előzmény

Válasz

Fűzzük hozzá azt,hogy mindannyiunkat ért ilyen,vagy olyan negativ impulzus épp elég sok.Mégis egyesek magukkal hordozván a szenvedésüket,felnőtt,egészséges értékitéletű emberré tudnak fejlődni,mig a másik még idős korában is hurcolja azt az emlékképet apjáról,hogy:fiam,ha megütnek,üsd vissza,még a náladnál erősebbel is végezhetsz,csak rúgj jó nagyokat bele!A nő,ha megüt,add vissza! stb stb.Ámbár tudhatja az illető,hogy ez milyen alattomos és durva bánásmód,mégis,a védekezési mechanizmusa igy működik,és sajnos minél primitivebb közegből jött,annál durvábban védekezik.Ha valakinek a képébe vágnánk ,hogy miből kellene megtérnie ahhoz,hogy még egészségesen tudjon élni,és ne kelljen takargatni az eltitkolt dolgait,ha mindenkin láthatóvá válna,amit titkol,nagyon nagy szégyenek kerülnének napvilágra!Tehát,mielőtt tanácsot adunk,nézzünk önmagunkba,de ne hagyjuk,hogy olyan személy ossza a lapot nekünk,aki ő maga is rettegéssel titkolja gyermekkori traumáit:

Előzmény

Válasz

Énszerintem,nincs esély a gyógyulásra,amig a személyiség újfajta impulzusokat kap,amely abból a beidegződésből,amely rá jellemző,ki nem mozdul.Ez egy önmaga farkába harapó kigyó szindrómája,mert sajnos,még ő sem tud ebből kimenekülni,mert irritálja őt a másik ilyen,vagy olyan magatartása,leginkább egy fölényhelyzet,amelyet ő nem tud megváltoztatni,és amely rá nézve megterhelő,frusztrációt hoz létre,és csak infantilizálódni nem akar,mert az ő saját személyisége ennél sokkal erősebb,mégis,úgy érzi,a másik mellett előjön belőle egyfajta kisebbrendűségi érzés,amit elő is idéz a másik,kimondatlanul,vagy akaratlagosan.Tehát,ha valakit elkönyvelnek,az számára egy agressziót kezd létrehozni,amely az idegrendszer erőszakolt működtetését követeli tőle,és ő nem ilyen.Emiatt mindenféle védekezési mechanizmussal próbálja háritani ezt az ellenséges érzületet,A megoldás nem könnyű,én pl kifejezetten nem viselem el,ha mellettem mindenféleképp fölényeskedik egy velem egy szinten évő személy,bizonyitván az ő különb-ségét,és igyekszem minél előbb azt a helyzetet otthagyni,mert egy frusztráció jön bennem létre,mely igy fogalmazható meg:Már megint kezdi kisded játékait,már megint éreztetni akarja,hogy elgyöngit,közben a másik manipulálja a helyzetet.Túlságosan is érzékelem azt is,amit a másik nem akarna,ha tudná,hogy régesrég óta jön a trükkjeivel,meggyengiteni a másik énjét.

Válasz

A traumatikus helyzetekre háromféle módon reagálhatunk, ezek vannak "bedrótozva" az idegrendszerünkbe. Elmenekülünk, harcolunk, vagy elájulunk.
Ha valakit kisgyerekkorában sokszor ért trauma (jellemzően a durva bánásmód miatt), valamint gyerekkorában a környezetében agresszióval oldották meg a konfliktusokat, ezt kapta mintának, akkor nagyon nagy valószínűséggel felnőttként egyrészt rengeteg körülmény, inger lesz, amely látszólag ok nélkül agressziót vált ki, másrészt hiányozni fognak azok a viselkedésminták, amelyekkel a konfliktusokat békésen lehet megoldani.
Tehát a megoldás kettős: egyrészt feltárni azokat a helyzeteket, amelyekben trauma érte az egyént, és semlegesíteni az ilyen helyzetekben kialakult agresszív feltételes reflexeket (erre a beszédterápia nem elegendő, mind-body terápiák valamelyikére van szükség). Másrészt pedig megtanítani és begyakoroltatni a békés konfliktusmegoldásokat, erre való a kognitív viselkedésterápia, és a különféle coaching módszerek. Tehát megítélésem szerint körültekintő és sokoldalú kezelést kap a férje, és nagyon jó jel, hogy egyáltalán elfogadja, hogy változnia kell.

Válasz

Én azt gondolom, mindenek előtt nagyon fontos lenne egy mélyreható beszélgetés a gyermekkoráról. Kivel szemben, és miért épített ki magában ilyen válaszreakciót? Nagyon valószínű, hgy valamelyik szülője brutálisan elnyomta, és erre épített ki egy válaszreakciót, amit felnőttként, minden változtatás nélkül beleplántált az életébe. Ennek velejárója, hogy olyan elnyomóvá "érett" mint az, aki gyermekként őt nyomta el. Bár a kérdés igen régi, jó léenne beszélni róla, igen sokan szenvednek hasonló dolgok miatt.

Válasz