De mit tegyünk, ha mi nem tudjuk megengedni magunknak ezt a "luxust"?

Abban a korban, amikor minden hajt, buzdít, unszol és kényszerít, hogy többet, jobban, még...

Semmi többet vagy jobbat. Egyszerűen fogadjuk el "tökéletlenségünk" tényét. Ez annyit jelent, hogy legalább olyan engedékenyek vagyunk magunkhoz, mint másokhoz.

És nem állunk csatasorba minden fronton. A legtöbb ember azért akar mindenáron (bármi áron...) tökéletes lenni, mert fél valami vagy valaki elveszítésétől. Csak éppen azt felejti el, hogy a tökéletest szoktuk tisztelni, de mindig a tökéletlenségekbe szeretünk bele... vagyis a "tökéletlen" ember sem kevésbé szerethető. Egyébként is, ha már itt tartunk: mi is az a tökéletes? És ki mondja?

Először is, próbáljuk meg csendben elgyászolni azt a tökéletes valakit, az önmagunkról alkotott makulátlan képet, ami cask a mi fejünkben létezik. A perfekcionizmussal tulajdonképpen önmagában még nincsne semmi baj, de csak akkor ha nem nehézkedik ránk, lényünk és életterünk minden zeg-zugára. Tartsunk meg egyetlen polcot a tökéletesség számára, válasszunk ki egy dolgot, amiben viszont tényleg igyekszünk a legjobbat kihozni magunkból.

Próbáljuk megbocsátani magunknak a tökéletlenségünket.

Ez nem azt jelenti, hogy igénytelenre szét kell hullanunk, vagy azt, hogy bármit megtehetünk, és aztán majd szépen sorban meg is bocsájtjuk magunknak. Egyszerűen csak fogadjuk el a határainkat. Ezt a vonalat pedig az elérhető célok határmezsgyéjén tűzzük ki.

És ha ezt megtettük, rájövünk, hogy nincsen semmi baj, hogy az életünk teljesen rendben van, ha hibázunk is néhanapján.

Az is segíthet, hogy felmentsük magunkat főbenjáró bűnjeink alól ha feltesszük magunknak a fogas kérdéseket: Tulajdonképpen mi a legfontosabb, a legalapvetőbb igényünk önmagunkkal szemben? És mik azoka területek, ahol fellazulhatnánk kicsit?

Például egy sebész tökéletesen kell végezze a munkáját, de ez nem jelenti azt, hogy tökéletesnek kell lennie, és nem égetheti mondjuk oda az ételt.

Elfogadni a tökéletességet egyben azt is jelenti, hogy megértjük: minden relatív.